Tegnap nők százezrei vonultak szerte a világon, tiltakozva az újonnan beiktatott Donald Trump által képviselt értékrend ellen. "Ennyi kedves, jóérzésű, tettre kész, jó humorú és empatikus gondolkodású embert sosem láttam együtt, közös cél érdekében összegyűlni és menetelni" - ezzel a kommentárral küldte fotóit az eseményről a Washingtonban élő, mozgássérült barátnőjével és annak transznemű unokájával vonuló Singer Ilona a Nőkért.hu-nak. "Felvonulunk, hogy kiálljunk a jogaink, biztonságunk, egészségünk és családjaink védelméért - felismerve az erőt sokszínű közösségeinkben. Szövetségesei vagyunk a nőknek, kisebbségeknek, bevándorlóknak, menekülteknek és az LMBTQIA közösség tagjainak" - írták a budapesti társrendezvény szervezői Facebook-oldalukon. A megmozdulásokban tehát kiemelt szerepet kapott a Trump értékrendje által háttérbe szorított társadalmi csoportok közti szolidaritás.
Ennek ellenére egy madisoni népdalénekes képes volt "Ne dőlj be a propagandának! A transzaktivizmus nőgyűlölet" táblával megjelenni az eseményen. Hogy hogy vettem észre? A svéd modell híveként követem a közösségi oldalakon az abolicionista csoportokat, és nemzetközi szinten nagy az átfedés a prostitúciót és a "transzpolitikát" nők elleni erőszaknak tartók között. Ami engem illet, én elutasítom a két téma társítását: támogatom a transzneműek jogait ÉS ellenzem a prostitúciót, annak "szexmunka" megközelítését. (Ha egyesek szerint ilyen álláspont nem létezhet, hát akkor én leszek az első, aki képviseli, de erről majd egy másik posztban.) És igen, zavart, hogy az ismert transznemű Janet Mock behozta a "szexmunkások jogait" (a szexmunka munkaként való elismerésével együtt) a Women's March tematikájába.
Visszatérve a fenti fotóhoz, némi utánajárással kiderült, hogy Thistle Pettersennek két évvel korábban egy anarchista könyvesboltban tartandó női workshop szervezésekor gyűlt meg a baja néhány helyi radikális transzaktivistával: az eseménye leírásában előre leszögezte, hogy női testű és nőként szocializálódott emberek ("womyn") problémáit helyezi a középpontba, de akik nem illenek ebbe a kategóriába, szövetségesként megjelenhetnek. Az erre adott dühödt reakciók véleményem szerint is a túlkapások közé sorolhatók, mégis furcsállom, hogy (az incidens után mintegy két évvel) egy, a szolidaritásról szóló eseményen éppen ez volt feministaként a legfontosabb mondanivalója. Akárhogy is nézzük, mégsem egy transzaktivista nyerte el az USA elnöki székét.
Ami inkább aggasztó a Women's March kapcsán, és amit TERF oldalak joggal nehezményeznek, az az, hogy a feminista ikon Gloria Steinem egy állítólagos erőszakolóval fényképezkedett (feltehetően sokan kérnek tőle közös selfie-t, így nem lehet tudni, hogy tudta-e, ki ő). A Cherno Biko nevű afro-amerikai transz nő korábban bevallotta, hogy erőszakoskodott transz férfi partnerével. A beszámoló, ami azóta eltűnt az eredeti medium.com oldalról, csak a GenderTrender nevű "transzkritikus" blogon és itt érhető el. Biko közös gyermeket szeretett volna transz férfi partnerével, és nem vette tudomásul, hogy ő (ahogy a transz férfiak talán nagyobb része) nem akar szülni. "Megszegtem a két legfontosabb szabályt: a beleegyezést és a biztonságos szexet... Amikor azt mondta, hogy kihasználva és megerőszakolva érzi magát, azonnal leálltam" - írja. A valóban hátborzongató szöveg az ő (az elkövető) előéletével folytatódik - noha a bántalmazott előélet sem mentség az erőszakra. Rengeteg olyan ember van, aki korábban áldozat volt és felnőttként mégsem bánt senkit - az erőszakra nincs mentség és mindenkinek hatalmában áll úgy dönteni, hogy nem bántalmaz másokat.
Amit mégsem értek, az az, hogy a TERF oldalakon a kommentelők nagy része nem is az erőszak miatt van felháborodva, vagy azon, hogy egy korábbi erőszaktevő még közszereplő lehet, hanem amellett kardoskodik, hogy Cherno Biko férfi, és mintegy kéjelegve ismételgeti vele kapcsolatban a "he" és a "man" szavakat.
És szerintem ezen a ponton vész el a lényeg.