Hogyan boldogulhatunk az újhullámos ismerkedési trükkök labirintusában? Mit érdemes ismét megtanulni a randizásról és mi az, ami már nem működik?
A nem várt közegekben jól sikerült transz előbújásokat bemutató sorozatunkban ezúttal M-mel beszélgettünk, aki vidéki katolikus közösség aktív tagjaként bújt elő transz férfiként.
Otthonszülés, szenvedés, halott kisbaba, kínzó fájdalmak, gyász...és még sorolhatnám, hogy mennyi mindent tár elénk Mundruczó Kornél legújabb, és eddigi legmeghökkentőbb alkotása a Pieces of a Woman.
Jól sikerült transz előbújások, amik cáfolják, hogy Magyarországot sikerült volna a bayer zsoltoknak és kövér lászlóknak a saját képmásukra formálni.
Ez a cikk úgy jött, hogy egy transz csoportban arról olvastam egy fiatal lány beszámolóját, hogy vett egy kamiont. Ez a mindannapos történet (ki ne venne időnként kamiont?) kapott egy szívmelengető bájt attól, hogy a lány milyen magától értetődő harmóniában volt a családjával és az eladóval. Arra gondoltam: hány és hány hasonló olyan történet van, amik cáfolják, hogy olyan lenne Magyarország, amilyennek a bayer zsoltok akarják látni, láttatni. Úgyhogy íme:
A járvány önmagában kihívást jelentett, de az autoriter kormányok, köztük a magyar, még rátettek egy lapáttal egy sor nő- és LMBTQ-ellenes intézkedés formájában.
A lányként nevelt fiú tragikus esetét a transzneműség hiteltelenítésére szokták használni a konzervatívok - holott éppen annak valódiságát, és a nemi identitás létezését igazolja. Ez azonban nem azonos a hagyományos nemi szerepekkel, a sztereotip nőies és férfias viselkedéssel. Reimer esetével nem igazolható sem a transzfóbia, sem az antifeminizmus.
A Miafemme egy feminista, antirasszista, társadalomkritikus podcast, a Spotify toplistája szerint a 24. leghallgatottabb magyar podcast. Wilson Luca és Antonia Vai beszélgetéseiben nem csak a bántalmazó kapcsolatok, és az okos, önálló nők meg az érzékeny férfiak randizási nehézségei kerülnek szóba, hanem a romák helyzete vagy a nackók felvonulása is. Velük találkoztunk. Vay Blanka interjúja.
A baloldal, miközben joggal kritizálja a multicégek szivárványos kampányait, nem veszi figyelembe, hogy a magyar LMBTQ-emberek csak ezeknél a nemzetközi nagyvállalatoknál tudnak elhelyezkdeni.
Karolával és Lucával lassan egy éve készítettünk beszélgetést. Mindketten a harmincas éveikben járó biszexuális nők, akik hosszú előkészületek után éppen akkor nyitották meg addigi kapcsolatukat, hogy a poliamoria, a többszerelműség szerint éljenek. Karola akkor a pasija mellé egy új barátot vezetett be, Luca leszbikus kapcsolatban élt, és épp akkor szeretett bele egy második nőbe is.
Nem minden történetnek kell tragédiává válnia. Csak azoknak, melyeknek a jellegéből ez feltétlen következik. De aminek nem, arra keressünk valami eredetibb megoldást.
Méltán ment nagyot a médiában, hogy Magyarországon lezajlott az első leszbikus esküvő, két menyasszony állt az anyakönyvvezető elé. A csodatétel a szentéletű Semjén Zsoltnak köszönhető: a pár transznemű, és Angyal Elvira évekkel ezelőtt át tudta írni a papírjait, így ő hivatalosan is nő, míg Csillag Tamara már nem, így pusztán a papírokat tekintve mint férfi és nő kötöttek házasságot. Velük beszélgettünk.
Mi az aszexualitás? Szerzőnk aszexuális nő, aki most saját tapasztalatairól őszintén mesél.
Nem egy mesekönyvtől váltak a gyerekeink meleggé vagy transzneművé, és mi szeretjük és elfogadjuk őket úgy, ahogyan vannak.
Mázlista vendégszerzőnk, miután hozzájutott a könyvhöz, alámerült a bugyrokba és a gyerekek szexuális befolyásolását kereste Mindenki Meseországában. Nem találta.
Túltolt PC? Ennél árnyaltabb a kép. A szerzőnek társadalmi felelőssége van.
Milyen volt egy tipikus nő sorsa a 20. század során?
Néhány megjegyzés férfiaktól, amik megnehezítik a nők életét a mindennapokban.
Sikerült magunkat egy grafikonnal beparáztatni, hogy a magyar a legkevésbé nyitott társadalom, de azért ez így túlzás.
Huszonpár év távlatából újranéztük a Geszti-féle Kalózokat kvírfeminista szemmel. Tényleg ez minden idők legrosszabb magyar filmje? Vigyázat, szpoilerek!
Ahhoz vagyunk hozzászokva, hogy a gyerekekkel szinte mindent meg lehet tenni. De legalábbis sokkal több mindent, mint a felnőttekkel.
Egy tizennyolc éves lány vagyok Budapestről. Pont olyan, mint a Te lányod, édesanyád, testvéred. Minden barátom számára egyértelmű, ki is vagyok, pont ugyanúgy, mint akárkinek, akivel mindennapjaim során útjaink találkoznak. Lányként élek, lány vagyok az iskolában, lány vagyok a munkahelyemen, lány vagyok az utcán, és lány vagyok az otthonomban, a hálószobámban is. Most viszont elvették minden esélyemet attól, hogy valaha is normális életet éljek, egy számomra és környezetem számára már régen jelentéktelen ok miatt: életem első tizenhét évét fiúként éltem le, és XY kromoszómával rendelkezem. Egy rendkívül értékes és szeretetre méltó vendégszerzőnk cikkét olvashatjátok.
Van-e primitívebb pánik, mint az amelyet az üres élelmiszerboltok polcai okoznak? Van-e primitívebb megkönnyebbülés, mint amit a kényelmesen beszerzett ételek nyújtanak?A legtöbben mostanában többet főzünk, többet dokumentáljuk a főzésünk, és általában többet gondolunk az ételre. A húshiány és Trump azon döntése, hogy a veszélyeztetett munkavállalók tiltakozása ellenére nyitva tartja a vágóhidakat, sok amerikait ösztönzött arra, hogy fontolja meg, mennyire nélkülözhetetlen a hús.Fontosabb például, mint azoknak a szegény dolgozóknak az élete, akik előállítják? Úgy tűnik: a tíz, a Fehér Ház által koronavírus gócpontként azonosított megyéből hatban olyan vágóhidak vannak, amiket az elnök kötelezett működésre.Jonathan Safran Foer cikkeJun Cen illusztrációja
Biztosan belefutottatok már a következő helyzetbe: valaki nők elleni férfierőszakról beszél, mire jön egy felháborodott férfi, és azzal vág vissza, hogy „de nem minden férfi erőszakos”. Állítását azzal támasztja alá, hogy ő sem bántott soha egyetlen nőt sem... Kinek van igaza?
