Karolával és Lucával lassan egy éve készítettünk beszélgetést. Mindketten a harmincas éveikben járó biszexuális nők, akik hosszú előkészületek után éppen akkor nyitották meg addigi kapcsolatukat, hogy a poliamoria, a többszerelműség szerint éljenek. Karola akkor a pasija mellé egy új barátot vezetett be, Luca leszbikus kapcsolatban élt, és épp akkor szeretett bele egy második nőbe is.
Nem minden történetnek kell tragédiává válnia. Csak azoknak, melyeknek a jellegéből ez feltétlen következik. De aminek nem, arra keressünk valami eredetibb megoldást.
Méltán ment nagyot a médiában, hogy Magyarországon lezajlott az első leszbikus esküvő, két menyasszony állt az anyakönyvvezető elé. A csodatétel a szentéletű Semjén Zsoltnak köszönhető: a pár transznemű, és Angyal Elvira évekkel ezelőtt át tudta írni a papírjait, így ő hivatalosan is nő, míg Csillag Tamara már nem, így pusztán a papírokat tekintve mint férfi és nő kötöttek házasságot. Velük beszélgettünk.
Mázlista vendégszerzőnk, miután hozzájutott a könyvhöz, alámerült a bugyrokba és a gyerekek szexuális befolyásolását kereste Mindenki Meseországában. Nem találta.
Huszonpár év távlatából újranéztük a Geszti-féle Kalózokat kvírfeminista szemmel. Tényleg ez minden idők legrosszabb magyar filmje? Vigyázat, szpoilerek!
Egy tizennyolc éves lány vagyok Budapestről. Pont olyan, mint a Te lányod, édesanyád, testvéred. Minden barátom számára egyértelmű, ki is vagyok, pont ugyanúgy, mint akárkinek, akivel mindennapjaim során útjaink találkoznak. Lányként élek, lány vagyok az iskolában, lány vagyok a munkahelyemen, lány vagyok az utcán, és lány vagyok az otthonomban, a hálószobámban is. Most viszont elvették minden esélyemet attól, hogy valaha is normális életet éljek, egy számomra és környezetem számára már régen jelentéktelen ok miatt: életem első tizenhét évét fiúként éltem le, és XY kromoszómával rendelkezem. Egy rendkívül értékes és szeretetre méltó vendégszerzőnk cikkét olvashatjátok.
Van-e primitívebb pánik, mint az amelyet az üres élelmiszerboltok polcai okoznak? Van-e primitívebb megkönnyebbülés, mint amit a kényelmesen beszerzett ételek nyújtanak?A legtöbben mostanában többet főzünk, többet dokumentáljuk a főzésünk, és általában többet gondolunk az ételre. A húshiány és Trump azon döntése, hogy a veszélyeztetett munkavállalók tiltakozása ellenére nyitva tartja a vágóhidakat, sok amerikait ösztönzött arra, hogy fontolja meg, mennyire nélkülözhetetlen a hús.Fontosabb például, mint azoknak a szegény dolgozóknak az élete, akik előállítják? Úgy tűnik: a tíz, a Fehér Ház által koronavírus gócpontként azonosított megyéből hatban olyan vágóhidak vannak, amiket az elnök kötelezett működésre.Jonathan Safran Foer cikkeJun Cen illusztrációja
Biztosan belefutottatok már a következő helyzetbe: valaki nők elleni férfierőszakról beszél, mire jön egy felháborodott férfi, és azzal vág vissza, hogy „de nem minden férfi erőszakos”. Állítását azzal támasztja alá, hogy ő sem bántott soha egyetlen nőt sem... Kinek van igaza?
Judith Butler Berkeley-ben, Kaliforniában található otthonában (Fotó: Brian L. Frank, a New York Times számára)Az elmúlt évben írtam Judith Butler filozófusnak abban a reményben, hogy őszinte kritikát kaphassak tőle a #MeToo mozgalom csúcspontján írt, „Szexista vagyok” című esszémről. Végül a vártnál sokkal többet kaptam: egy mély beszélgetést, amely ehhez az interjúhoz vezetett, illetve emlékeztetést arra, hogy a nők elleni erőszak bármely formája globális tragédia.Judith Butler világszerte ismert a filozófia, feminizmus és aktivizmus terén végzett több évtizedes munkája kapcsán. A berkeley-i Kaliforniai Egyetem professzoraként az összehasonlító irodalmi tanszéken, illetve az kritikai elmélet program keretein belül oktat, továbbá számos sikeres könyv szerzője. Jelentős műve például a Megjegyzések a gyülekezés performatív elmélete kapcsán (Notes Toward a Performative Theory of Assembly), illetve hamarosan a könyvesboltok polcaira kerül Az erőszakmentesség hatalma (The Force of Non-Violence) című munkája is. Interjúnkat e-mail formájában folytattuk le. Szerző: George Yancy író és filozófus
Egyre több a családon belüli erőszak, egyre több az agresszor, és egyre több a halálos áldozat. A kormány pedig néma. De meddig még?Győrben egy apa megölte a 13 éves nevelt lányát, és a 10 éves fiát, majd önmagával is végzett. A Rózsadombon egy apa megölte a gyermekét, a gyermek édesanyját, a család kutyáját, majd önmagával is végzett. Egy férfi megölte élettársát, majd a szomszéd házba elásta. Egy 17 éves kamasz megölte a 6 éves unokahúgát, miután megerőszakolta. Minden héten meghal egy nő bántalmazás következtében, és havonta minimum egy gyermek, hasonló okok miatt. A kormány pedig néma. De meddig még?Nemesnyik Judit írása
