Mielőtt bemutatkoznék, elmondanám, hogy nemhogy mikrofonba, de még húsz embernél többnek, soha nem beszéltem. De annyi fájdalom és indulat gyülemlett fel bennem, hogy úgy éreztem, ezt már muszáj kiadnom magamból.
ÉN EGY ÉDESANYA VAGYOK, AKINEK A LÁNYA LESZBIKUS.
Egy anyatigris, aki meg akarja védeni a gyerekét. Féltettem magam és féltettem a gyermekem. Mit szólnak majd, ha megtudják? Amíg nem ismernek közelebbről és nem tudják a gyermeketekről, nincs semmi baj. Csak hát, amikor elkezdenek mesélni a családjukról, a gyermekekről, csínyekről és szerelmekről, és rákérdeznek a tieidre… Mit válaszoljak?
Aztán egyszer elmeséltem egy vendégemnek a szépségszalonban, ahol dolgoztam, hogy a lányom egy lányba szerelmes, egy lánnyal él együtt. Megkönnyezte, és megköszönte, hogy a bizalmamba fogadtam.
Egész addig nem voltam szabad. Mert mit jelent a szabadság!? Hogy mindent megtehetsz, amivel másnak nem ártasz. És kinek árt a te gyermeked azzal, hogy egy azonos nemű embert szeret, vagy más neműnek érzi magát, mint akinek született!? És kinek ártasz TE azzal, hogy a te gyermeked így éli meg jól az életét!? Amíg nem beszéltem erről, addig a saját lelkem börtönében éltem.
IGEN, NEKÜNK, SZÜLŐKNEK IS ELŐ KELL BÚJNUNK! FELSZABADÍTÓ ÉRZÉS. PRÓBÁLJÁTOK KI!
Elő kell bújnunk, hogy példánkkal és tapasztalatainkkal segítsünk azoknak a szülőknek, akik nem tudják, hogyan birkózzanak meg a számukra új identitást vállaló gyerekük elfogadásával, és nem tudják, hogyan álljanak ki mellettük.
Látom a Facebookon a különböző csoportokban, hogy rengeteg LMBTQ tizenéves van, aki nem csak az iskolában, a barátai, de a szülei előtt sem mer előbújni. Bizonytalanok, félnek önmaguktól, de félnek a szüleiktől is, mert bennük is bizonytalanok - vajon hogyan fogadnák a vallomásukat? Nekünk, a tapasztaltabb szülőknek is segítenünk kell őket, gyermekeiket és szüleiket egyaránt! Ezért alapítottuk szülői támogató Facebook-csoportunkat. Egyelőre újak vagyunk, de próbáljuk megfogalmazni a tennivalókat. Segítsetek ebben!
MI, SZÜLŐK, MOST INNEN ÜZENJÜK NEKTEK, HOGY SZERETÜNK BENNETEKET, ÉS VELETEK VAGYUNK!
Nagyon fontosnak tartom a társadalmi szolidaritást. Vallom, hogy az együttérzést, az elfogadást, a befogadást a gyermekekkel kiskoruktól kell megérteni, és természetes viselkedésükké tenni - legyen szó mindenféle hátránnyal indulókról, bármilyen kisebbségről: fogyatékossággal élőkről, cigányokról, más népekhez tartozókról, LMBTQ emberekről… folytathatnám. Ezt a személetet kellene példaértékűen átadni a közoktatásban is. És minden felnőttnek példát mutatva megadni az esélyt mindenkinek, hogy a legjobbat hozza ki magából. Ha a gyerekeknek a maguk érzelmi és intellektuális szintjén magyarázzuk a világot, nem okozunk neki kárt, éppen ellenkezőleg! Fiatalon, felnőtt korában majd eldöntheti maga, mit gondol minderről, a világról. De a jó példa ragadós...
Én magam, bántalmazott gyerekként és felnőtt nőként, rokkantként, egy leszbikus lány anyjaként nem is lehetek más nézeten. Tudom, hogy ismétlem önmagam:
ESÉLYEGYENLŐSÉGET KELL TEREMTENI ÉS MINDENKINEK MEGADNI A SZABADSÁGOT, AMIBEN AZ LEHET, AMI ÉS AKI AKAR!
Hogy azt szeresse, és úgy szeresse, ahogy akarja, mert ezzel nem árt senkinek.
És csak egy álprobléma, hogy a felnőtt szülő mit mond a gyerekeknek, ha az meglát egy meleg párt kézen fogva sétálni, és megpuszilni egymást, mert a gyerekeknek két egymásra mosolygó, két egymás iránt szeretetét kimutató ember nem szexust jelképez, hanem két embert, aki becsüli egymást.
Van egy álmom: hogy a lányom és a barátnője összeházasodnak. Én ezt meg akarom érni. Hogy együtt vállalhassanak gyereket, igazi szivárványcsalád lehessünk, gyermekek, anyák, nagymamák...
Székely Kriszta mondta a megnyitón, hogy nem akar politikáról beszélni. Én sem, de nem lehet kikerülni. Dragomán György így írt erről az LMBTQ Történeti Hónap alkalmából: „… tudod a remegő kézre nincsen paragrafus, meg a fáradságra se, meg arra se, amikor azt érzed, hogy a léted minden pillanata egy politikai tett, NEM HARCOLNI AKAROK, CSAK NORMÁLISAN ÉLNI, MINT MINDENKI MÁS.”
De volt az ősszel egy panelbeszélgetés a melegek házasságáról, pártok képviselőivel a Gödör Klubban. Sokféleképpen reagáltak a melegkérdésre. A Jobbik képviselőjének feltettem egy kérdést - nem válaszolt rá. Most ugyanezt kérdezem MINDEN OLYAN POLITIKUSTÓL, aki nem akarja megadni, vagy éppen csorbítani akarja az LMBTQI embereknek azokat a jogokat, amelyek mindenki mást megilletnek:
Ha majd tíz-húsz év múlva azt mondja nekik a lányuk: „Apa, anya! Itt van Zsani, én belé vagyok szerelmes. Én az ő felesége akarok lenni, családként akarunk élni, és együtt akarunk gyereket nevelni. Te milyen törvényeket hoztál és írtál alá, amik engem, a lányodat, kirekesztenek azokból a jogokból, amik neked megvannak? Miért nem engeded, hogy szabadon szeressek, és, hogy a te mintádra bárki belém rúghat, mert a hozzád hasonlóktól ezt látja?” - MIT FOGTOK, TI, POLITIKUSOK, VÁLASZOLNI NEKI?
Vannak országok, ahol az LMBTQ EMBEREK TELJES JOGEGYENLŐSÉGE nem okoz gondot, sem a kormányoknak, sem a polgáraiknak. Szerencsére hosszú lenne a felsorolásuk. Pár napja Németországban is ez a helyzet, és majd talán rövidesen Franciaországban is az lesz, mert a francia forradalom jelszavai Európában még mindig érvényesek: Liberté, Égalité, Fraternité!
SZABADSÁG, EGYENLŐSÉG, TESTVÉRISÉG!
MI IS CSAK ENNYIT KÉRÜNK!
Peksáné Gyémánt Ágnes