A boldog melegek nem mennek pszichológushoz

Kb. száz ember jelent meg január 28-án a Bem Moziban a Háttér Társaság nagy érdeklődéssel várt rendezvényén, ahol Dombos Tamás moderációja mellett három, LMBTQ kliensekkel is foglalkozó pszichológus képviselte a köztévében elhallgatott, illetve csak látszatra meghívott ellenoldalt. Faix-Prukner Csilla tíz éve a Háttér Társaság szupervízora, a témában külföldi workshopokon is részt vett. Lászlóffy Julianna klinikai szakpszichológus gyermekpszichiátrián dolgozik, emellett a Magyar Pszichológiai Társaság LMBT szekciójának alapító tagja. Németh Ádám a Magyar Pszichológiai Társaság LMBT szekciójának elnöke, főállásban autizmussal élőkkel foglalkozik. Az inkiriminált M5 adás szereplői sajnos nem fogadták el a Háttér Társaság - időben kiküldött - meghívását. Az est egyik jellegzetessége az volt, hogy az affirmatív (támogató) szemlélettel dolgozó szakértők - annak ellenére, hogy róluk a reparatív ("kigyógyító") terápia hívei rendre azt feltételezik, hogy idealizálják az LMBTQ létet és melegbárba küldik a klienseiket - árnyaltan közelítettek a Nicolosi-hívek nézeteihez is. (A 2017-ben elhunyt Joseph Nicolosi a reparatív terápia atyja, Szégyen és kötődésvesztés c. könyve magyarul is megjelent.)    

 

"A boldog melegek nem mennek pszichiáterhez" 

Lászlóffy elmondta: betegségnek az minősül, ami devianciát, szenvedést, diszfunkciót okoz, márpedig ez a homoszexualitásra önmagában nem érvényes. Noha pszichoanalitikus terapeuták, illetve szexuálpszichológusok korábban is kezdeményezték, hogy a homoszexualitás kerüljön ki a pszichiátriai betegségeket osztályozó DSM-ből (a támogató szemlélet egyébként nem irányzatfüggő), ez 1973-ban végül részben aktivisták ráhatására történt meg. Na de nem úgy, ahogy konzervatív oldalon szeretik terjeszteni: nem az történt, hogy szegény pszichiáterek a fejükhöz tartott pisztoly hatására letettek a tudományosságról és megadták magukat az agresszív "meleglobbinak". 

TÉVHIT 1.: "A homoszexualitás erőszakos aktivisták nyomására került ki a pszichiátriai betegségek közül." 

TÉNY: Az aktivisták arra hívták fel a pszichiáterek figyelmét, hogy a homoszexualitás betegség jellege ellen érvelő tudományos eredmények nem kapnak a szakmában elég figyelmet. 

Németh erről a témáról ajánlotta Benjamin Spitzer unokájának 81 Words c. podcastját - a DSM-II-ben a homoszexualitás definíciója ennyi volt. Evelyn Hooker kutatásairól beszélt, aki felhívta a figyelmet a korábbi kutatások módszertani hibáira. 

TÉVHIT 2.: "A homoszexualitás pszichés zavarokat, depressziót, öngyilkos hajlamokat okoz."

TÉNY: Mint Evelyn Hooker a hatvanas években felhívta a figyelmet, az ezt kimutató korábbi vizsgálatok mintáját a pszichiátriai osztályokra került melegek adták. A vizsgálatba jól funkcionáló melegeket is bevonva az derült ki, hogy a mentális problémák hasonló arányban jelennek meg. 

Ez magyarázza Buda Béla azon nyilatkozatát is, miszerint ő "boldog meleggel még nem találkozott"  - a boldog melegek nem mennek pszichológushoz. Evelyn Hooker Rorschach-tesztet vett fel 30 hetero és 30 meleg emberrel, majd odaadta azokat kollégáinak, akik nem tudták eldönteni, hogy mely eredmények származnak meleg, és melyek hetero emberektől.  

"A viselkedés és az identitás esetleg változtatható, a vonzalom nem" 

A reperatív terápiákról Faix-Prukner elmondta, hogy a nyolcvanas évek óta valamelyest finomodtak: azelőtt lobotómia, elektrosokk stb. is jellemző volt "kezelés" gyanánt.  

Magyarországon az Integratív Pszichoterápiás Egyesület 2012. okt. 6-án zártkörű konferenciát rendezett a reparatív terápiáról (erről Borgos Anna itt írt összefoglalót). Itt olyan eseteket mutattak be, ahol a szexuális orientáció mintegy a terápia "mellékhatásaként" változott meg - miután feltárták a kliens családi hátterét, a távollevő apa okozta traumát, a férfiszereppel azonosulás nehézségeit. A konferencián végig jellemző volt nemi identitás és szexuális orientáció téves összemosása. Faix-Prukner Csilla szerint a bemutatott eredmények szépséghibája, hogy azok önbevalláson alapulnak. 

TÉVHIT 3.: "A szexuális orientáció változtatható."

TÉNY: A szexualitás három tényezőből tevődik össze: 1. orientáció (belső késztetés, vágy), 2. identitás (minek tartom, vallom magam), 3. viselkedés. Ezek közül a viselkedés, esetleg az identitás változtatható, az orientáció nem.   

Németh szerint - noha ő is örül annak, ha a viselkedés hetero irányba változása az adott kliensnek örömet okoz - az orientáció változását hitelesen legfeljebb fiziológiás válaszreakciók megfigyelésével lehetne mérni,  aminek etikussága azonban kérdéses lenne. Kitért egy, a fent említett reparatív konferencián ismertetett esetre: a terapeuta elmondta, hogy öt éve kezel egy fiatal férfit, aki ugyan ma is minden éjjel arról álmodik, hogy férfiakkal szexel, de legalább már nem csinálja. Jogos a kérdés: 

Mennyire hasznos eredmény, hogy már csak álmaidban mersz meleg lenni?  

Vajon gyógyszer a forgalomban maradhatna ilyen hatékonyság mellett? 

Láthatjuk tehát, hogy a reparatív terápia hatékonysága igen kérdéses - annál egyértelműbbek viszont a káros hatásai. Túlzás ugyan azt hinni, hogy minden alanyból súlyos reakciókat vált ki (a nem heterók Németh szerint reziliensek) - viszont Németh egy olyan kutatásra hivatkozott, ahol 1200 megkérdezettből 70 százalék szorongásról, szégyenérzetről számolt be a terápia hatására. Egy ilyen terápia négy-öt, sőt tíz-tizenkét évig is eltarthat: nehéz innen felállni, szembesülni az elvesztegetett idő, és nem mellesleg, kidobott pénz tényével. 

A mintavétel ugyan itt sem volt reprezentatív, viszont Németh egy fontos kérdést tett fel: 

Beadnánk-e a betegeknek olyan gyógyszert, ami 1000-ből 800 embernek szorongást, többeknek öngyilkossági késztetéseket okoz, és csak egy-kettőnek használ?

Lászlóffy kiemelte, hogy a pszichés jólét feltétele az önazonosság. Hivatkozott továbbá a pszichológusok szakmai etikai kódexének 4.2 pontjára, mely tiltja a kliens megsértését, diszkriminációját különböző felsorolt tényezők, köztük a szexuális orientáció alapján. Arra is fontos figyelni, hogy aki "terapeutaként" hirdeti magát, még nem biztos, hogy pszichológus: pl. a "pasztorálpszichológia" a teológia, és nem a pszichológia képzés része. Ezzel együtt Lászlóffy szerint a szakképzett pszichológusok is gyakran beleesnek abba a hibába, hogy azt hiszik: "attól, hogy van egy diplomám, minden igaz, amit mondok" - és nem frissítik szakirodalmi ismereteiket. Németh szerint:

Ha egyetlen, károkat okozó reperatív terapeuta van az országban, már az is sok, mert az ezzel kapcsolatos szakmai tudás ma már elérhető. 

Faix-Prukner arra is kitért, hogy a kliensek bátran adjanak visszajelzéseket a terapeutának, és ha úgy érzik, hogy nem szolgálja a javukat a terápia, merjenek váltani. (Mint kiderült, a Háttér Társaság útmutatót tervez kiadni a veszélyes terápia felismeréséről.) 

 

Rejtőzködnek a magyar reparatív terapeuták  

A szakértők nem rendelkeznek információval arról, hogy Magyarországon kik, hol, hányan végeznek reparatív terápiát. A Magyar Pszichológiai Társaság LMBT szekciójának konferenciájára májusban - annak ellenére, hogy nyilvánosan meghirdették - egyetlen reparatív terapeuta ment el. A szekció tavalyi felmérésében azonban a 380 LMBT+ kitöltő nagy arányban számolt be negatív terápiás tapasztalatokról, ismert neveket is említve. (Ezek a nevek nem hangzottak el a beszélgetésen.) 

Faix-Prukner Google-kereséssel nem talált a homoszexualitást "gyógyító" terapeutát. A klienseknek azonban gyakori kérdése a pszichológus felé, hogy mitől lettek melegek illetve leszbikusok, okozhatta-e azt x trauma. A terapeuta nem bagatellizálhatja el az LMBT élet nehézségeit, azonban nem ígérhet meg olyat, ami nem bizonyított hatékonyságú.

Nem arról van szó, hogy megkérdőjelezem a kliens vágyát (hogy hetero akar lenni), hanem informálom a tényekről, arról, hogy a szexuális orientáció megváltoztatásának lehetősége tudományosan nem bizonyított.

Lászlóffy szerint a terapeuta feladata nem a saját értékrendje szerint formálni a hozzá fordulót, hanem "kísérni a klienst abban, amiben van".

És ha a kliens mégis hetero akar lenni? 

Kényszerterápiáról ugyan Magyarországon nem tudunk, az azonban gyakori, hogy a kliens a környezete nyomására szeretne "önként" heteróvá válni. A szakértők szerint ilyenkor is fontos felhívni arra a figyelmét, hogy a szenvedéséhez hozzájárul a személyiségébe beépített társadalmi elnyomás. (Ahogy Lászlóffy fogalmazott, a mentális egészségre a homofóbia káros.) Nehezen lehet szétválasztani, hogy a változást ő, vagy a környezete szeretné. "Lehet, hogy meg akar gyógyulni, de miután ennek az oka a neveltetése, ami szerint a homoszexualitás bűnös és undorító, nem etikus ebben segíteni. Először le kell fejteni (a homoszexualitásról) a társadalom által rápakolt dolgokat. Lehet, hogy utána sem fogja szeretni (utána sem akar majd melegként élni), de tudnia kell, hogy nincs vele baj" - mondta Németh. A pszichológus az önértékelés javításában tud segíteni. 

Faix-Prukner szerint abban kell támogatni a klienst, amit ő szeretne, ugyanakkor ismerjük fel (ismertessük fel vele) e szándék azon részeit is, amiket a társadalom formál. A közönség soraiban nagy derültséget okozott, amikor felevenítette a tavaly őszi reperatív konferencia szervezőjének, Mike Davidsonnak a hárítását, miszerint "a mi klienseink okos emberek, őket nem befolyásolja a társadalom". 

Erős, pl. vallási nyomás esetén a kliens éppen dönthet úgy, hogy nem kívánja megélni a vágyait - ilyenkor a terapeuta megpróbálhat abban segíteni neki, hogy egy ilyen döntés hogyan járhat a lehető legkevesebb sérüléssel - ugyanakkor nem titkolhatja el előle, hogy az impulzusaival szembemenve élni nem lesz könnyű.

Nem én hozom a döntést a kliens helyett" 

- hangsúlyozta Faix-Prukner. 

Az affirmatív terápia nem kizárólagos, vagy-vagy jellegű megoldásokat kínál: vannak pl. olyan kliensek, akiknek a szelektív coming out segít, azaz ha orientációjukat nem fedik fel teljes környezetük, vallási közösségük stb., csak néhány ember előtt. Németh szerint az affirmatív terápiának az is feladata, hogy árnyalja a "homoszexuális életforma" kapcsán terjesztett, egysíkú sztereotípiát: a nem hetero identitást sem csak egyféleképpen lehet megélni. Egyébként sem gondolja senki, aki a magyarországi helyzettel tisztában van, hogy melegnek lenni azt jelenti: "indulhat a party".

 

A közönség kérdései közül több tovább feszegette azt a lehetőséget, ha a kliens önként heterová akar válni. Volt olyan hozzászóló, aki szerint az affirmatív terapeutáknak nem kellene ilyen udvariasnak lenniük, lehetnének harciasabbak - egy másik felszólaló viszont kevesellte a párbeszédet. A szakértők ez utóbbira azzal válaszoltak, hogy noha biztosan fejlődhetnének még, őket, affirmatív terapeutákat könnyű megtalálni, rendezvényeik is nyilvánosak. A határozott megszólalás már csak azért is indokolt, mert azokban az országokban, ahol melegházasság pro-kontra kampány zajlik, az LMBTQ közösségben megnövekednek a pszichés problémák. Ennek a negatív üzeneteknek való kitettség az oka, ezek PTSD-tüneteket, traumát is okozhatnak. Ezért is fontos, hogy az érintettek felé elhangozzon a "nem vagy beteg" üzenet is egy ilyen TV műsor után. Emiatt sem szükséges ennél elfogadóbbnak lenni egy részben szakmaiatlan hozzáállás felé. 

A legfontosabb hozzászólás talán az volt, amelyik a szexuálpszichológusok nagyobb bevonását szorgalmazta. Ez a fiatal nő felszólaló rámutatott, hogy a biszexualitásról túlságosan kevés szó esik. Pedig az emberi szexualitást kontimuumként ábrázoló Kinsey-skála a "gyógyult melegek" eseteit is megmagyarázhatná. 

Ingyenes pszichoterápiás lehetőségek listája itt

Háttér Társaság Lelkisegély (a rendezvényen is hangsúlyozták, hogy ez nem terápia) elérhetőségei itt

Kommenteléshez kattins IDE