Az utóbbi napok történései után talán nincs is a világon olyan ember, akinek be kellene mutatnom a koronavírust, az azt körülvevő pánikot, vagy a megannyi intézkedést és rendeletet, amikkel próbáljuk megvédeni magunk és a szeretteink egészségét. Ha szó szerint nem is, képletesen mindenképpen az életünkbe kerül a koronajárvány – és teljesen rendben van, hogy ez fáj.
A napokban futottam bele egy posztba Nadia Bolz-Webertől, aki egy denveri evangélikus lelkésznő:
Az emberi csalódottság is járványszerűen pusztít. Lefújt utazások, kiállításmegnyitók, sportrendezvények, könyvbemutatók, koncertek. Mind olyan dolgok, amiket tervezgettünk, amikért dolgoztunk, és amiket izgalommal vártunk - ez rengeteg gyász a betegség mellett.”
It’s also now a pandemic of human disappointment. Cancelled trips, art openings, sporting events, book tours, concerts. Things folks have been planning for, working toward, and excited about - that’s a lot of grieving on top of sickness. ��
— Nadia Bolz-Weber (@Sarcasticluther) March 12, 2020
Ahogy olvastam, rájöttem, hogy egész eddig eszembe sem jutott, hogy szükségem van egy ilyenfajta megerősítésre, és baromi hálás vagyok neki, hogy ezt így összefoglalta. A visszajelzések alapján pedig egyáltalán nem vagyok egyedül.
Egyetemistaként beszélhetnék arról, ahogyan gyakorlatilag egyik napról a másikra kilakoltattak minket, és összesen négy órát utaztunk éjszaka egy maroknyi holmiért, mert éppen vidéken karanténoztam magam egy megfázás miatt. Vagy mesélhetnék arról a kétségbeesésről a diáktársaim között, akiknek a háromnegyed élete Budapesten van – barátok, tanulmányok, kapcsolatok, tulajdonok, szórakozási lehetőségek –, és most egyik pillanatról a másikra ott kellett hagyniuk őket. A szerencsétlenebbeknek, akiknek még munkája is van – olyan, amit természetesen nem lehet home office-ból végezni – pedig ingázhatnak napi egy-másfél órát, oda-vissza.
Vagy beszélhetnénk akár azokról is, akik olyan utazásokat és programokat mondtak le, amire évek óta gyűjtöttek és készültek, vagy azokról az emberekről, akik a távkapcsolatukat nehezen tudják kivitelezni, vagy akik ezekre a hónapokra esküvőt szerveztek, akik home office-ban dolgoznak, és hiányzik nekik a napi rutin, vagy éppen azok, akik továbbra is dolgozni kényszerülnek, nagyobb veszélynek vannak kitéve, és még a gyerekeiket sem tudják hová tenni. Sőt, azokról is, akiknek most konkrétan a megélhetése forog kockán.
Köztudomású tény – no meg magán mindenki érzi is –, hogy az ember szereti kontroll alatt tartani a dolgokat. Ha pedig ez a kontroll kicsúszik a kezéből, és esetleg még a megszokott környezetét is el kellett hagynia, mindezt ráadásul határozatlan időre, az a legtermészetesebb, hogy megviseli. Mindenkinek üzenem, akik beáldozták a kényelmüket, az utazásaikat, a lehetőségeiket és a kapcsolataikat, akiknek hosszabb ingázásokat vagy elszigetelődést kellett vállalniuk a közegészség megőrzésének érdekében: a veszteség és a gyász, amit átéltek, teljesen rendben van. Mert attól, hogy van, ami fontosabb (egészség), még lehetsz szomorú, főleg ha elveszítesz miatta dolgokat.
Talán ebben a helyzetben a legfontosabb tudatosítanunk, az az, hogy nem vagyunk egyedül. Hogy ez a helyzet valamilyen módon mindenkit befolyásol. Úgyhogy használjuk ezt az élettelen, már-már apokaliptikus állapotot arra, hogy
- kapcsolatban maradunk a szeretteinkkel (még ha távolról és interneten is);
- segítséget ajánlunk az idős és/vagy gyenge immunrendszerű szomszédainknak, ismerőseinknek;
- gondoskodunk azokról az ismerőseinkről, akikről tudjuk, hogy komoly anyagi kiesésük lesz;
- nemcsak arra figyelünk oda, hogy mi, ha elkapjuk a vírust, túléljük, hanem arra is, hogy kit fertőzhetünk meg, aki nem élné túl;
- támogatjuk a külföldi, legfőképpen ázsiai ismerőseinket, akik komoly xenofóbiának vannak kitéve;
- ha fölöslegünk van, megosztjuk másokkal.
Mert még ha most nehéznek és rémisztőnek tűnik a helyzet, talán nem teljesen reménytelen. Mert talán a 100 fő feletti beltéri eseményekkel ellentétben az összetartást és a támogatást még nem fújják le.
Kósa Amy
A Szabadnemen folyamatosan gyűjtjük a segítségre irányuló közösségi kezdeményezések elérhetőségeit! - a szerk.
Idősek segítése a XII. kerületben - önkénteseket keresnek:
Általános segítségkérés és segítségajánlás:
Otthonoktatással kapcsolatos információk:
https://www.facebook.com/groups/onlineotthonoktatas/
Szolidáris lakhatást szervez a Hallgatói Szakszervezet a kollégiumokból kiköltöztetett embereknek: