Az aljajobb portálok és a transzkritikus / transzfób feministák közös kedvenc témája: a transznemű, aki megbánta a tranzíciót. Aki elmondja, hogy becsapták, de most erre rájött, és hiába próbálják elhallgattatni, ő fellép ezen őrültség ellen. A tanulság kimondva vagy kimondatlanul: állítsuk meg őket, mielőtt a te gyerekednek is a fülébe sutyorognak és kipakolják egy műtőasztalon. Az abortuszt és a gyerekvállalást is sokan megbánják ugyan, mégse akarja épeszű ember elvenni ezt a jogot senkitől, de ez már rég mindegy.
A szó Vay Blankáé.
Jelen állás szerint Tömjén Zsolt kezdeményezésére a transzneműeknek nemükkel és külsejükkel ellentétes öltözőt kellene használniuk, vagy a nemükkel ellentétes kórteremben ápolnák őket. Minden egyes alkalommal, amikor be kell mutatniuk a személyijüket, diáigazolványukat vagy bankkártyájukat, el kellene magyarázniuk, hogy nő létükre miért férfi iratokkal rendelkeznek (transzemű férfiakkal pedig ugyanez történne, fordítva). Semjén törvényjavaslata sok ember életét lehetetlenítené el felesleges és embertelen módon, aminek semmilyen társadalmi haszna nem lenne. Semmilyen.
A valamiért baloldalinak tekintett transzfób feministáknak most kényelmes szerep jut: elég csendben nézniük, ahogy a fasiszta kormány elvégzi, amit ők szerettek volna.
Viszont ha már így alakult, megírtam a Megbánta a tranzíciót az ismert transznemű című cikkek régóta szükséges pendantját. Íme.
Megbánta László, hogy a Fideszre szavazott. Drámai út áll mögötte, rengeteg hazugsággal, szenvedéssel. Nagyon mélyre jutott a rossz döntései miatt, de most kiállt, hogy felhívja mindazok figyelmét, akik vele hasonló helyzetben voltak vagy még mindig vannak: ne tegyétek! Nem a Fidesz a megoldás a problémáitokra!
Gondolnánk, hogy egy szabad országban élünk, és ezért László nyugodtan elmondhatja a történetét. De nincs így. Drámai történet következik.
László baloldaliként született. Igazság szerint mindig is tudta, hogy baloldali, már kiskorában megvoltak a jelei. Odaadta a kakaós csigájának közepét az ovis társának, és rászólt az óvó nénire, amikor az a Laci cigány barátjával csúnyán bánt. Szülei eleinte nem bánták baloldaliságát, de ahogy iskolába kellett mennie, igyekezték arra nevelni, hogy ne vigyen át eső után minden csigát az úton és ne ossza szét az egész uzsonnáját, mert a társadalom ezt nem tolerálja, hülyének fogják nézni és akkor soha nem lesz belőle semmi. László ma már tudja, hogy a szülei igazából jót akartak neki, és valahol igazuk is volt, ő azonban túlságosan elnyomta azt, ami személyiségének szerves, fontos része. Ez nagyon sok feszültséget okozott benne. Egyedül, elhagyatva, meg nem értve érezte magát. Néha otthon, egyedül, a négy fal között baloldaliskodott, de mindig szégyellte érte magát.
Ilyen állapotban találkozott fiatal korában egy fideszes aktivistával. A fideszes volt az első, aki látszólag megértéssel fordult hozzá. Azt mondta, hogy nem Lászlóval van a baj, hanem a világgal, ami nem engedi neki kimondani, hogy ő valójában fideszes. Azt mondták neki, hogy fideszesnek lenni azt jelenti, hogy megosztják a Nemzeti Kakaóscsigát, és elkenik jól az óvó nénik száját. Vállalja fel bátran, hogy fideszes. Lesznek kellemetlenségei, de a Párt mögötte fog állni, és így meg fogja találni önmagát.
László még fideszes korában. Arcán és zavart tekintetén jól megfigyelhető, hogy valójában nem boldog.
László hitt neki. Először akkor bizonytalanodott el, amikor a feleségének coming outolt. A felesége sírt, azt mondta, hogy nem lehet, hogy ennyire félreismerte a férjét, hogy az végig hazudott neki. Aztán azt mondta, megpróbál vele maradni, mert szereti, bár most nagyon elbizonytalanodott. Mindenesetre kérte, hogy ne a gyerekek előtt legyen fideszes, mert nem lesz rájuk jó hatással.
A barátai azt mondták, hogy próbálja inkább átgondolni, nem élheti-e ki a baloldali hajlamait úgy, hogy mégse lesz fideszes. Hogy teljesen téves képzete van a fideszességről, ezek kurvára nem akarják megosztani a kakaóscsigájukat, épp ellenkezőleg, minél többet akarnak beletömni a saját ronda dagadt pofájukba, és nem többet akarnak sütni, hanem a mienket elvenni. Az óvó néninek meg gyakran igenis igaza volt.
Lászlónak sok fájdalmas vitája volt, sok barátját elveszítette. Leginkább az fáj neki, hogy igazuk volt, és nem hitt nekik. De ezt akkor még nem tudta. Belevágott a tranzícióba. Fideszessé akart válni.
Amikor először lépett ki az utcára „Németh Szilárddal és Jézussal Magyarországért” mellényben, rettentő izgatott volt. Jóleső meleget érzett, azt, hogy végre megtalálta magát. Kapott ellenséges pillantásokat, de ezekkel igyekezett nem törődni.
Aztán azt mondták neki, hogy a fideszessé válás csak orvosi beavatkozásokkal lehetséges, ezért vállalta annak a költségeit is. Létfontosságú szerveit távolították el vagy alakították át: megcsonkították agyának az önreflexióra képes részét és eltávolították szívének az együttérzésre alkalmas felét, ebből egy úgynevezett „fideszes megerősítő műtéttel” szőrös, fekete kérget alakítottak ki. Amikor erről beszél László, remeg a hangja a felindultságtól.
Azt ígérték neki, hogy boldog lesz, de mégsem lett az.
Idővel megismerkedett olyan sorstársaival, akiknek szintén azt ígérték, hogy majd fideszesként boldogok lesznek, megtalálják önmagukat. Közös tapasztalatuk volt a mardosó szégyenérzet, és a bűntudat. Hogy lehettek ilyen ostobák? Vagy ők csak kis áldozatok? Merjenek felszólalni? De hát félnek?! Hiszen egy hatalmas gépezet téveszette meg őket, és a fideszes lobbi próbálja őket minden erővel elhallgattatni!
És hány életet tettek tönkre!
László maga például – pártutasításra – azért zaklatott iskolaigazgatókat, hogy hadd tartsanak már az alsó tagozatosoknak is fideszes „érzékenyítő” foglalkozásokat. Persze ezek hivatalosan „A futballstadionok, mint a Nemzeti Megmaradás kupolájának zárókövei” című játékos beszélgetések voltak, de Lászlóék pontosan tudták, hogy ezzel csak már kis korukban meg akarták zavarni a védtelen gyerekek fejét. És az iskolaigazgatók annyira féltek, hogy nem mertek nemet mondani.
László és maroknyi társa mégis úgy döntött, hogy vállalnak minden támadást, csak hogy felemeljék hangjukat és figyelmeztessék a társadalmat a Fidesz-ideológia veszélyeire.
László most újra próbálja teremteni a régi életét, a régi énjét. Ma már tudja, hogy lehet baloldali anélkül, hogy fideszes lenne. Nem tudja, hogy a hormoncsere, a minden reggel tabletta formájában bevitt együttérzés-blokkoló és a cinizmus, önbecsapás és gyűlölet mennyire maradandó károsodásokat okozott benne.
Mindenesetre László ma minden reggel ott áll otthona közelében egy forgalmas főút mellett, kezében saját készítésű tábla:
Fideszesnek hittem magam, de kigyógyultam. Neked is sikerülhet!
László ma. Arcán és határozott, büszke tekintetén jól megfigyelhető, hogy tényleg kigyógyult.
A cikk ötletéül a Mandiner ezen műve szolgált. Annyira nem érdemes kattintani, olyan mint ez, csak ők komolyan gondolják.
Kommentelni a Facebook oldalunkon tudsz.