Minden baj ott kezdődött, mikor angol haverom egy pint cider fölött ücsörögve megkérdezte tőlem, vannak-e jó magyar zenék.
Mit lehet erre mondani? Elkezdtem neki sorolni. Régit-újat, jót-rosszat, ezt meg azt. Többek között egyik korai kedvencem, Dés László zeneszerző munkássága is listára került. Youtube linket követett a telóján, és nem tartott soká, míg belezúgott – első hallomásra, de hát ezért az egyért igazán nem hibáztathatjuk! – a Csepp a tengerben című Jazz+Az-féle Dés-klasszikusba.
Az külön sztori, amikor énekelni próbálja nulla magyartudással, fatönk tömörségű angol akcentussal, hogy „Hidzsábá zsászuttá, té vádzs a zsáták rábsá”, mert azóta természetesen tudja az egész számot kívülről. De most nem erről akarok írni.
Ennek a dalnak a videóklipjét ugyanis a Kalózok című, 1999-es magyar film jeleneteiből vágták össze. A dal maga a filmzene albumán is szerepel, sok másik híres Jazz+Az számmal együtt. A forgatókönyvet mindenki kedvenc Geszti Pétere írta Nemes István közreműködésével, a filmet Sas Tamás rendezte.
Én, bevallom, nem is tudtam ennek a filmnek a létezéséről. A klipet sem láttam korábban soha. Éppen ezért elkerekedett a szemem, amikor a klip végén a (szemmel láthatóan) szerelmi háromszög mindhárom tagja nagy egyetértésben elhajózik a távolba, akárcsak egy boldog poliamorikus kapcsolatban.
Na, mondom magamban, ennek fele se tréfa. Ezt a filmet meg kell nézni! Egy potenciálisan boldog véget érő poli-film, amiben senki nem hal meg, és senkit nem hagynak el a másikért? Ide vele!
Fellelni a filmet viszont nem volt gyerekjáték, és kutatás közben belefutottam abba az apró szépséghibába, hogy az internet népe és az a pár kritikus, aki hajlandó volt beülni rá, a Kalózok-at egyhangúan az évezred legrosszabb magyar filmjének kiáltotta ki.
De ez engem csak még kíváncsibbá tett. Most már aztán tényleg tudni akartam: ez a film valóban rossz, és ha igen, önmagából és önmagáért rossz? Vagy esetleg az történt, amin nem lepődnék meg, hogy a néphangulat nem volt képes földolgozni egy boldog poli történetet?
Nem fogom csigázni senki kíváncsiságát: az első a jó megfejtés. De azért, mint mindig, a dolog ennél valamivel bonyolultabb. Mert például míg a film hozza a kötelező mennyiségű csöcsvillantást és szexista poént (szőke nős viccek, jeeej! magyar filmgyártás, hova is lennél nélkülük?!), a sztori végkicsengése, ha nem is poli, de legalább viszonylag pozitív és progresszív.
Vágjunk hát bele.
Snyder-vágást a Kalózoknak?
A legalapvetőbb problémája a filmnek, hogy – amint az elég gyakran megtörténik – a sok bába közt elveszett a forgatókönyv. Megtalálam Geszti egy ősrégi, a Magyar Narancsnak még 2000-ben adott interjúját, amiben kusza sztorit mesél a film keletkezéséről. Annyit sikerült az interjúból kihámozni, hogy a rendező és a forgatókönyírók koncepciója nem egészen egyezett azzal kapcsolatban, miről is szóljon a történet... Hm, na igen, ez egyértelműen érződik a kész anyagon.
Mondhatnánk tehát, hogy követeljük a Snyder-vágást (vagyis az egész film újravágását egy egységes, eredeti koncepció alapján, A Szerk.), és az interjú olvasása alatt ez nem is tűnt rossz ötletnek – csakhogy aztán az interjú végén Geszti visszatér még egy mondat erejéig a témához, és így fogalmaz: „a Kalózok forgatókönyvének írásakor [...] azt gondoltam, hogy majd írok egy csomó jópofa szöveget, ilyen könnyű az egész. Aztán kiderült, hogy nem ettől működik egy forgatókönyv.”
Na ne. Halál komoly? Nem a szóviccektől működik egy forgatókönyv? Ki gondolta volna??
Mitől döglik a forgatókönyv
Miután lemondtam róla, hogy globális mozgalmat indítsak #ReleaseTheGesztiCut hashtaggel, elkezdtem végiggondolni, mi működik és mi nem ebben a filmben. Kezdjük azzal, hogy mi nem.
A fő téma például elég nehezen fogható meg, mert
a film elindul valamerre, aztán hirtelen irányt vált, aztán még párszor irányt vált, és a végén kiköt valahol nagyon máshol. A felvezető képsorokon megismerjük Maxot és Pipit, a két jóbarátot, akik kalózrádiózást tolnak egy furgonból. (Figyelem, innentől spoilerek következnek!) A alapkonfliktus itt úgy tűnik, hogy a „frekvenciaengedély” kérdése lesz: ahhoz, hogy legálisan tudjanak rádiózni, meg kell szerezniük ezt az engedélyt. Oké, van alapszitu, van alapkonfliktus, dramaturgialeckéken edződött írólelkem fellélegzik: roboghat a film.
Csakhogy aztán a frekvenciaengedély kérdése a film 12. percében kész-passz lekerül az asztalról, és bár egyszer mellékesen szóba kerül még, nem történik vele semmi. Nem, végül is nem szerzik meg az engedélyt soha. Nem ez a film fő konfliktusa; és kár érte.
De nem baj, mondom magamnak, nincs még minden veszve, lesz itt rendesen felépített konfliktus biztosan. Az egyik korai jelenetben főhőseink, nos, mit ad isten, kirabolnak egy boltot. Fogják, betörik a kirakatát egy kukával éjszaka, és elvisznek valamilyen nagydarab rádiós eszközt (aminek a neve számomra nem derült ki a filmből). Oké, szóval akkor itt az alapkonfliktus: lopott eszközzel tolják a rádiózást, meg kell úszniuk a zsarukat meg a börit!
A zsaruk tényleg meg is jelennek, méghozzá a 18. percben. Hogy a 19.-ben aztán el is tűnjenek, és úgy haljon el ez a szál, ahogy jött. Az írástanárom letörte volna a kezemet, ha én egy sztorit ennyire kidolgozatlanul adtam volna be házinak.
Zsarukról többet szó sincs a filmben, ami azért eleve fura, ha azt nézzük, hogy Kalózok a film címe és főhőseink masszívan törvényt szegnek benne, rendszeresen, az első pillanattól kezdve.A konfliktusnak az első kb. 20 perc során ki kell derülnie a néző számára egy filmben. Ez a forgatókönyvírás egyik ökölszabálya. Úgyhogy keresgélek tovább ebben az első 20 percben, de nem sok sikerrel járok. Ami még történik, hogy szól (az amúgy fantasztikus!) zene a sarki bárban, ahol hőseink folyton lógnak, meg viccesre szánt módon be van mutatva egy rádiós műsorvezetői állásinterjú. Pipi és Max is jelentkeznek rá, de csak Pipit veszik föl, Maxot nem. Ami akár lehetne is „a” konfliktus: a gyerekkori jóbarátok közt feloldhatatlan feszültséget szül, hogy az egyiküknek elindul felfelé a karrierje!
Aham, én kis naiv. Vágás, a következő jelenetben pedig már egymásba karolva galoppoznak az utcán, boldog egyetértésben. Felsóhajtok: nem, nem ez volt a konfliktus. Ezért is kár.
Na de! A 20. percben (jól kicentizték) megjelenik A Nő. Itt a konfliktus, megvan, végre, de jó!
Innentől kezdve a film egész élvezhető. Csak néha akad meg teljesen érthetetlen módon. Például a játékidő kétharmadánál Pipi összetűzésbe keveredik egy, a semmiből előbukkanó rosszfiúval, minek következtében pipissé (bocs) verik és meztelenül kihajítják az út szélére. A Nő aztán segít megvigasztalni.
És ennek az ügynek itt vége is van, nincs ráépítve semmi, nem járul hozzá a film történetéhez vagy mondanivalójához vagy karakterfejlődéséhez semmilyen mértékben. Ha kihagyták volna belőle, három teljes perccel csökkent volna a játékidő, és én három teljes perccel tovább csinálhattam volna valami mást aznap délután.
És ez teljesen jól illusztrálja azt, mennyit számít, ha egy sztori jól át van gondolva, mielőtt leírják a papírra. Mert ha Pipit nem randomiából jövő rosszfiúk verik el, hanem mondjuk elkapják a zsaruk és ők verik el... nos, annak lett volna értelme. Akkor lett volna payoff-ja a betörős jelenetnek az elején. Meg A Nő is vigasztalhatta volna a főhőst ugyanúgy, még csak ki se kellett volna szedni ezt a jelenetet, ha valamiért a készítőknek ez fontos volt. (Nekem nem tiszta, miért volt fontos, bár elméleteim vannak, lásd lejjebb.)
A kalózrádió frekvenciaengedélyével hasonló a helyzet: ennek se kapjuk meg a payoff-ját. Pedig nulla erőfeszítés lett volna beleírni, hogy a film végén megérkezik a várva várt levél a hivataltól: mégis sikerült megkapni az engedélyt! Juhé! Mehet az adás! Nőszerzés, csók, The End, stáblista.
De nem, ezek a témák mind csak úgy... elhalnak. A kalózrádió, a film kvázi alapkoncepciója, egyszer csak egyszerűen megszűnik fontosnak lenni a főszereplők számára, mindenféle magyarázat vagy indok nélkül. Ami tök amatőr írásos hiba. Az embernek kifejezetten az lesz ettől az érzése, hogy voltak ötletek, de hiányzott az egységes koncepció és/vagy a dramaturgiai hozzáértés.
Az egyetlen igazi konfliktus, amit aztán sikerül is elvinni a drámai végkifejletig, mint említettem: A Nő. És akkor beszéljünk arról...
Ami viszont meglepően jó
A filmek (ahogy minden történet) gyakran ún. toposzokból építkeznek. Az például egy toposz, hogy megjelenik a színen A Nő, és ő lesz a konfliktus forrása. Ha egy film csak ilyenekből áll, és semmi eredeti anyag nincs benne, azt elcsépeltnek és unalmasnak fogjuk tartani. De ez nem jelenti azt, hogy csak és kizárólag eredeti ötletekkel kell megtöltened a sztoridat ahhoz, hogy működjön! Sőt.
A jó sztorikban egészséges arányban vannak jelen a megszokott motívumok (toposzok) és az eredeti ötletek, csavaros újítások.Íróiskola bezár, nézzük a filmet, abban is A Nő történetszálat. Meglepő módon ez egész jól össze volt rakva. A csaj természetesen titokzatos (ez is toposz; kicsit lerágott és nem túl feminista), de kap egy jó háttérsztorit, ami erős is, érdekes is, drámai is.
Sőt, megkockáztatom (de itt lehet, hogy már csak belemagyarázok dolgokat, mert mint említettem, a következetes végiggondolás mint olyan nem jellemző a forgatókönyvre), ez a háttérsztori még azt is meg tudja indokolni, miért nem kapunk igazi poli befejezést. De ezt a spoilert már nem lövöm le, akit érdekel, nézze meg a filmet. (Az igazi poli befejezés az lett volna, hogy mindkét pasival összejön. Ez nem egy ördögtől való ötlet, még mainstream hollywoodi filmben is láttuk már ezt a megoldást, ld. a Banditák (2001) című film ki mással, mint Bruce Willis-szel.)
Szóval a befejezés hagyományosra sikeredett: a csaj választ. Hát jó. A poli-szívű nézők sírni fognak, de megvigasztalhatja őket két dolog.
Az egyik, hogy a narratíva tök jól kezeli a két fiú versengését: nem presszionálják a csajt, hanem ráhagyják a döntést és tiszteletben tartják. Ami versengés van köztük, azt privát rendezik el, kettőjük között.
És amikor a csaj végül választ, a „vesztes” nemcsak, hogy méltóságteljesen félreáll, de még őszintén örül is a barátja sikerének. Ami szép. Kifejezetten szép.A másik pedig, hogy oké, hogy első csók, meg oké, hogy drámai végkifejlet, payoff-pillanat és hagyományos mono/hetero befejezés, de... a srác a csók felénél kinyitja a szemét és a barátjára pillant. Amitől így az egész egy kicsit nyitva marad, hogy akkor most ki tudja, még hova fejlődik ez a kapcsolat a jövőben?
Főleg annak fényében (ha már a SzabadNem Magazin hasábjain vagyunk), hogy több jelenetben is nagyon közel kerül egymáshoz a két fiú a film során. Testileg is. Csavarjatok az 53. perchez. Konkrétan egymás karjában fekszenek a kanapén, összebújva. A film drámai csúcspontján pedig, 1:26 percnél tök komolyan azt hittem, hogy ezek itt most lesmárolják egymást. Annyira úgy volt felépítve az a jelenet.
Ebbe a fajta meghitt, közeli fiúbarátságba én simán bele tudok képzelni bármit.Na de hát ez csak shipping a részemről, a készítők részéről meg legjobb esetben is queerbaiting. – Ezeknek a szavaknak magyarul egyelőre nincs megfelelője, de még csak magyarázata sem az interneten. Bocs. Pedig mindkettő háztáji kifejezés az angol nyelvű, kvír filmkritikában. Hogy a szerkesztőm ne lincseljen meg: a shipping az, amikor két karaktert a fanok össze akarnak hozni egy filmben/sorozatban. A queerbaiting az, amikor a készítők utalgatnak arra, hogy egy karakter esetleg meleg/transz/kvír, de konkrétan nem lesz kimondva.)
Úgyhogy mindenki azt gondol a két fiú közötti kapcsolatról, amit akar. Kommentben jöhetnek az elméletek!
Az a fránya színészi játék
Amikor az internetet bújtam, hogy megtudjam a népek véleményét a filmről, visszatérő kritika érte a színészi játékot. Főleg a női főszereplőt (Gubás Gabi) ostorozták sokat, aki, ha lehet hinni az internetnek, még a Csapnivaló Díjat (Golden Slate) is megkapta alakításáért. Gabi egyébként nem rossz színész, a mai napig játszik színpadon és vásznon is.
És mivel a filmből alapvetően hiányzott a koncepció, ne kenjünk rá mindent: nyilván nem volt könnyű dolga. De tény, hogy bár a fő konfliktus a filmben az, hogy A Nő kit választ, a színésznő nulla, nulla vergődést adott elő azzal kapcsolatban, hogy kit választ. Mindkettőjükre rámosolygott kábé kétszer, és mindkettőjükkel volt „kapcsolódós” jelenete (Pipit az ölében vígasztalta, mikor megverték; Maxszal pedig toltak egy amúgy szuper király fuvola-dob duót, ami filmes nyelvre lefordítva azt jelenti, hogy ők most lelkileg összekapcsolódtak).
A legjobban azonban akkor elevenedett meg a karakter, amikor egyszerre nyolmult mindkettőjükkel: az ominózus hajós jelenet, amit a Csepp a tengerben klipjében is láthatunk, kifejezetten élőre és szépre sikerült. (Nem csoda, hogy a klipbe is beletették.)
Szóval, a színészi játék annyira nem adta át a választás belső konfliktusát, amit elvileg át kellett volna adnia, hogy amikor a végén (dobpergés!) kiderül, melyik fiút választja, akkor konkrétan a másik nevet is mondhatta volna, ugyanannyira hittem volna el.
Mondok egy példát. A szerelmiháromszög-filmek koronázatlan királynőjében, a Casablancában ezt úgy oldották meg, hogy a színésznő egészen az utolsó jelenet forgatásáig nem tudta, hogy melyik férfit fogja választani! Nem adták neki oda a forgatóköny végét. Így aztán tök hiteles a vergődése a film folyamán. Egyszerűen nem tudja, melyiket kell választania. Tényleg nem. És a néző ezt teljesen átérzi, vele együtt, hogy ő mindkettőt szereti és nem tud választani. Zseniális, nem?
Nos, a Kalózok rendezője ennyire nem volt agyafúrt. A színésznő pedig azzal oldotta meg a „nem tudom, kit válasszak” konfliktus ábrázolását, hogy... nem ábrázolta. Vagyis, lényegében egyiket sem választotta. Mármint, jó, a sztori szerint a végén az egyikre így kábé rábökött.
De bökhetett volna a másikra is, mert semmi nem indokolta a választást. Se a sztoriban, se a színészi játékban.Mindezt összevetve nekem tényleg, tényleg nagyon gyanús, hogy az eredeti forgatókönyv-ötletben még hárman lettek volna párban, és csak a bábák ügyködése következtében normalizálódott hetero/mono-irányba a gyerek. Persze csak teoretizálok. De ha így történt, vélhetően acélból történt, hogy minél szélesebb közönség elvárásait kielégítse a végkicsengés. Poli-szívű nézőink csendben sírdogálnak, de értjük a dolgot.
A Casablancát meg a Banditákat pedig tényleg nézzétek meg, ebben a műfajban ezek alapművek. És ha tudtok még olyan szerelmiháromszöges filmet, amiben nem az a konfliktus feloldása, hogy valaki meghal (ez aggasztóan gyakori), hanem amiben vagy összejönnek mindhárman vagy szépen kiegyeznek a végén, írjátok meg kommentben!
Zárásképp
Hogy ez lenne-e minden idők legrosszabb magyar filmje? Nem, szerintem ez azért túlzás, főleg a mezőny ismeretében. De ha nem láttad, és a fenti ismertető után se érzed úgy, hogy ezen változtatni kéne, nem vesztesz semmit. Az egész filmnek zsíros-mócsingos kilencvenesévek fílingje van, ami néhol jó, néhol borzalmas élmény.
A szexista vicceket már említettem: ezek sajnos már akkor sem voltak jók, és öregedni sem öregedtek jól az elmúlt huszonpár évben. Pro tipp ifjú magyar filmeseknek: a buta liba / szőkenő mint viccforrás nem az a toposz, amit keresel! Ennél azért már eredetibbnek kéne tudnod lenni, legalábbis így 2020 környékén.
De azért egy-egy pesti utcakép nekem megmelengette távolba szakadt honfiúi szívemet, és a Nokia 411-es óriásteló felbukkanása is kellemes retrófílinget adott.
Amit viszont hiányoltam, az a felirat. A film telis-tele van jóféle Geszti-szövegekkel: hosszú perceken keresztük tolják a hadovát a mikrofonba a rádiós fazonok, szóvicc szóviccbe harap, és sokszor a felét se fogja föl az ember. Sajnos a DVD borítóján azt írják, csak magyar szinkron van hozzá, de felirat nincs. És az interneten sem találtam.
Az vili, hogy angolra fordítani ezeket a Geszti-féle szellemességvasutakat tök esélytelen, nem csoda, hogy soha senki nem kísérelt meg angol feliratot gyártani a filmhez az elmúlt húsz év során. Ehhez minimum művészi véna szükséges. (Ezt angol haveromnak is megmondtam, aki szomorúan vette tudomásul, és lemondó hangon dúdolni kezdte, hogy „Monn aszotá mé mit táméhátté?”. Majd következő életében magyarnak születik, vagy valami.)
De azért egy magyar feliratot össze lehetne dobni hozzá. Mit gondoltok? Kommentben írjátok meg, ha tetszett a film és/vagy lenne kedvetek feliratot gyártani hozzá.
Ha pedig csapnivalónak találjátok a filmet, azt is írjátok meg! Mi volt a fő kritikátok vele kapcsolatban?
Kíváncsian várjuk a kommenteket ITT!
P.L.