Jóindulatú transzfóbia a Válasz.hu-n - és az igazság a „nemváltó" kiskorúakról
A minap szembejött a Válaszban megjelent „Nyugaton átoperálják a gyerekeket? 18 kérdés és válasz a nemváltó kiskorúakról” című cikk, Laky Zoltán klaviatúrájának gyümölcse. Mivel a műben hemzsegnek a csúsztatások, ami beszédtéma volt a szerkesztőségben, mindenképpen érdemes egy kis pontosítást, olvasónaplót adni mellé, hogy a laikus olvasó ne vesszen el a linkek és adatok tengerében.
A cikk jól indul, az első tíz pontja kifejezetten biztatónak, támogatónak tűnik. Szerzőnk, Blanka képe is szerepel benne, szóval nagyon menő! Elalszik a figyelem, megengedőbbé válik az ember. De az igazi műsor csak ezután kezdődik.
A 11-es ponttól sorjázni kezdenek a konzervatív, transzellenes toposzok. A szerző komoly mennyiségű linkkel igyekszik alátámasztani mondanivalóját, - ami egyébként dicséretes is lenne - miszerint 18 éves kor alatt bármilyen nemi megerősítő kezelés, beleértve a pubertás blokkolása egy felelőtlen, elrugaszkodott, tudományosan nem megalapozott eljárás.
Nem érdemes minden egyes linket kielemezni, mert az hosszabb lenne, mint maga a Laky-féle cikk, ezért inkább csak szemezgetni és néhány jellemző és fájdalmasan félremagyarázott pontra fogok rávilágítani, hogy az is helyiértékén tudja kezelni a művet, aki egyébként nem a téma tudora.
Vigyázat, így sem lesz rövid!
Mutasd, mik ezek a csúsztatások!
A 12-es pontban rögtön két, már évek óta cáfolt mítoszt rángat elő halottaiból: az egyik az ún. pubertásblokkolók okozta csontsűrűség-veszteség és a fiatalkori nemi diszfóriában szenvedők 80%-os születési nemhez való visszatérése. Mindkettőt ebben a cikkben cáfoltuk a magyar olvasóknak, referenciákkal.
Tovább haladva jópár linkekkel alátámasztott tény merül fel, ám azok magyarázata gyakran pont ellentéte a linkelt cikkek állításainak. Ilyet is láttunk már korábban, bevett taktika konzervatív véleményvezérek között.
Nézzünk is meg párat!
- A kezelések vitatott hatékonysága
Az, hogy az affirmatív kezelések hosszútávú hatékonyságát hiányolják pl. a svéd elemzésben, nem igaz. A szerzők az irodalom szűkösségét emelik ki és további, sokkal szélesebb körű, hosszú távú kutatásokat javasolnak, ami jogos.
A stockholmi Karolinska Intézet tavasszal valóban megszüntette a 18 év alatti transznemű fiatalok mindenféle hormonális kezelését. Ez jó nagy felzúdulást váltott ki az érintettekből és családtagjaikból, mert a januári, brit Bell v. Tavistock - azóta fellebbezett, tehát folyamatban lévő - bírósági döntés nyomán egy hirtelen, megelőző jellegű, önvédelmi lépés volt, hogy nehogy véletlenül őket is perbe fogja egy felháborodott szülő a brit minta alapján.
Egy teoretikus lehetőségtől való félelemből feladták a bennük bízó fiatalok tucatjainak kezelését, fokozva problémáikat.
- A kezelésre jelentkezők számának növekedése
Másik hasonló példa az az állítás, hogy már a holland módszert magalapozó kutatások szerzői is visszakoztak. Pont, hogy nem, mert ha az ember nem csak a linkelt cikk rövid összefoglalójából szemezget, hanem elolvassa az eredményeket kielemző diszkusszió részt is, ott áll fehéren-feketén:
igaz, hogy az elmúlt évtizedben látványosan, sokszorosára nőtt a nemi diszfóriával segítséget kereső fiatalok száma, de ez nem valami felületes divat, hanem az esetek pont ugyanolyan komolyak, mint az azt megelőző évtizedben.
A jéghegyet hozták példaként: korábban csak a csúcsa látszott, de most már egyre nagyobb részét vagyunk képesek észlelni. Magyarázatként a transzneműség nagyobb láthatóságát és elfogadottságát írják. A fiatalabbak nagyobb aránya meri felvállalni a nemi diszfóriáját, mert már nem félnek a társadalom ellencsapásától annyira.
- Az öngyilkosság gyakorisága
A 15-ös pontban egy másik svéd kutatásra hivatkozik a szerző, azt írva, hogy „a nemváltó transzneműek körében ugyanolyan magas marad az öngyilkosság előfordulása, mint nemváltás nélkül lenne.” Elolvasva a svéd kutatást, kiderül, hogy a szerző által nemváltásnak egyszerűsített folyamaton, - ami magában foglalja mind a nem jogi elismerését, mind a nemiszervi megerősítő műtétet - átesetteket kizárólag a nemi identitásuknak megfelelő cisznemű emberekkel hasonlítja össze. (Tehát azokkal, akiknek a nemi identitása megfelel a születéskor anyakönyvezett nemével.) Azaz a transznemű és cisznemű nőket illetve a transznemű és cisznemű férfiakat hasonlítja egymással össze, a képben sehol nem szerepelnek olyan transznemű emberek, akik nem tudtak vagy akartak végigmenni a szerző által nemes egyszerűséggel nemváltásnak nevezett úton.
Teljesen érthető, hogy a transz populációban miért marad magasabb a pszichiátriai kórképek és az öngyilkosság, illetve még a szív- és érrendszeri problémák aránya is: sem a jogi folyamattól, sem a nemi szervek önképhez való igazításától nem szűnik meg a társadalom külső nyomása. Ettől még nem éri varázsütésre kevesebb diszkrimináció az érintetteket, hiszen ha transzneműsége látható marad, ha addig is az volt.
- Több a lány?
A 16-os 17-es pontokban ismét cáfolt mítoszok szellemének megidézését látjuk. Az tény, hogy a születéskor lányként anyakönyvezett fiatalok aránya valóban jelentősen megnőtt, ám az okok félremagyarázása ismét tetten érhető. Amit a szerző divatként emleget, az valójában a korábban megjegyzett nagyobb elfogadás és láthatóság következménye.
Mire is gondolt a költő?
Az egész cikket végigolvasva kicsit olyan érzése van az embernek, mintha a szerző jobbra és balra is kiosztana egy-egy pofont, hogy most már aztán mindkét oldal viselkedjen rendesen és igazodjon végre - csak az általa képviselt, vélt vagy valós - mérsékeltséghez és normalitáshoz, különben irgumburgum!
Ha nagyon párhuzamot szeretnék találni, azt mondanám, hogy a jóindulatú szexizmus mintájára szabva jóindulatú transzfóbiával állunk szemben.
Mindezek alapján konklúziónak és zárszónak kiemelném a kritikus olvasás fontosságát. Mint látható, a cikk számos korábbi cikkre referál. Az ember hajlamos abba a hibába esni, hogy elfogadja a cikkben kapott értelmezéseket, hiszen mi másért tenné oda a referenciát a szerző? Pedig e helyett sokat szándékosan vagy felületességből félremagyaráz. Sajnos bele kell ásnia magát az embernek mélyebbre, elolvasgatni a linkelt cikkeket is, rengeteg idővel és idegennyelv-tudással, meg ne adj’ isten tudományos képzettséggel felvértezve, hogy teljességében lássa az ember a referált cikkek által mutatott valós képet.
Tudom, ez a jelenlegi, nagyon felfokozott ritmusú világunkban szinte lehetetlen, hiszen percenként jön információ-morzsa és agyunk keresi az újat. Mégis, érdemes elmélyedni néha a hiteles forrásokban, mielőtt egy-egy témáról veretes véleményt formálnánk. Ha meg ez nem megy, akkor pedig bízzunk a szakértőkben és az olyan porszemnyi szakmai szervezeteben, mint a WHO vagy az Amerikai Pszichiátriai Társaság, hogy csak két példát említsek, ha már a WPATH-et, a transzneműek egészségével foglalkozó szakemberek világszervezetét pártosnak is tekintjük.
A szerző az elméleti orvostudományok doktora és a WPATH tagja... ajaj!
FACEBOOK-OLDALUNKON MEGTEHETED!