Kézikönyv mizantrópia ellen

Hogyan lehetséges, hogy egyes embereket, akik szembeszállnak az elnyomás bizonyos formáival – rasszizmus, szexizmus, fajizmus stb. –, nem zavarnak más elnyomási formák? Hogyan fordulhat elő, hogy bizonyos társadalmi igazságosságért munkálkodó emberek személyes kapcsolataikban gyakran igazságtalanok és bántalmazók? Mi lehet a magyarázata annak, hogy olyan emberek, akik a demokráciát és a szabadságot nagyra értékelik, sokszor mégis ezekkel az értékekkel ellentétesen szavaznak és cselekszenek?

Ezekkel a kérdésekkel a hátsó borítóján invitál olvasásra Melanie Joy: Hatalomarchia könyve.

A privilegizált olvasó

Ember vagyok. Fehérbőrű, egészséges, középkorú, európai, heteroszexuális, ciszgender nő. Értelmiségi, szabaúszó, vegán, hulladékminimalizálásra törekvő, egy roma gyermeket egyedülállóként örökbefogadó. Számomra – azaz a magam szempontjai szerint – mindez magától értetődő, bár korántsem könnyű. Amikor jól mennek a dolgok, néha egész napokra abba az érzésbe burkolózom, hogy ez teljesen „normális”, azaz tudatosan vállalt döntéseim eredménye, és amíg mások döntéseit tiszteletben tartom, addig nincs, nem lehet gondom a világban. Közvetlen környezetem elfogadó. Akarom mondani: elnéző. Mert abban a privilegizált helyzetben vagyok, hogy az életemet – nagymértékben – függőségi viszonyoktól mentesen tudom alakítani. Igen, ez egy privilégium, nem pedig valami magától értetődő – aminek lennie kellene. 

Domináns narratívák hálójában

Még ebben a felállásban is sokszor szembesülök kijózanító kérdésekkel: 

  • Miért nem mész el végre valami rendes munkahelyre, a te képességeiddel karriert csinálhatnál?

  • Miért hagytad abba a hajfestést? Valami betegséged van?

  • Hogy lehet, hogy egy ilyen nőnek, mint te nincs (férfi) társa? Leszbikus vagy, csak még nem vállaltad?

  • Mikor eszel végre megint normálisan?

  • Minek bonyolítod az életed, úgysem a kisember fogja megmenteni a bolygót?

  • Ha gyereket akartál, miért nem szültél? Ma már annyi módszer van, legalább félig a tiéd lenne?

  • Mindenféle gyermeket elfogadsz? (Amikor megtörtént: Hű, te aztán bevállalós vagy).

  • Miért nem adod be a gyereked a körzetes óvodába? Mi is oda jártunk, mégis ember lett belőlünk.

Ilyen, és hasonló tartalmú kérdésekkel szembesül napi szinten egy 44 éves, fehérbőrű, egészséges, középkorú, heteroszexuáis, ciszgender nő, értelmiségi szabadúszó, hulladékcsökkentésre törekvő, örökbefogadott roma gyermekét egyedül nevelő szülő. 2021 környékén, valahol Európában. 

Pszeudo alternatív narratívák

Van tehát a többségi narratíváktól néhány ponton eltérő személyes utam, helyzetem. Amikor egy-egy váltás volt az életemben, akkor hajlamos voltam tematikus (online és offline) csoportokhoz csatlakozni, tanulni, információt szerezni, ha kíváncsiak voltak rá, akkor saját tapasztalataimat megosztani. Egyre-másra azt tapasztaltam, ezek a valamilyen téma köré szerveződő csoportok tagjai gyakran (radikálisan) ítélkezők, kategorizálók, kirekesztők. Ma már tudom: ugyanazokat az elnyomó mechanizmusokat működtetik magukban, egymás közt, és más domináns vagy nem domináns csoportok tagjaival szemben, amelyek elől menekülnek, amelyeket maguk is (akár többszörösen) elszenvedik. 

Van egy emlékezetes pillanat az összes vegán csoportból történt kilépésemre. Egyre fokozódó fenntartással figyeltem a vegán csoportokban zajló (rög)eszmecseréket, míg egy nap egy svájci csoportban kirobbant a háború egy (nő) tag kérdése kapcsán: ha orálisan kielégít egy nem vegán férfit, az vajon összeegyeztethető-e a vegán élettel? A válaszok a legradikálisabb bántalmazó csoportok hangulatát idézték. Ekkor léptem ki évekre az összes magyar és külföldi vegán csoportból. Hasonlóan jártam sok más tematikus csoporttal is (klasszikus intézményen kívüli tanulás, vállalkozónői körök, örökbefogadás stb.)

Hatalomarchia 

Később találkoztam Melanie Joy munkásságával. Először a Beyond Beliefs (A hiedelmeken túl) könyvét olvastam, majd sorra a többit. 

A Hatalomarchia – Az elnyomás pszichológiájának megértésével a társadalmi átalakulás szolgálatában című könyvben tudományosan rendszerezve, és tengernyi nemzetközi kutatással, hivatkozással alátámasztott formában (a könyv mintegy 20%-át a hivatkozott kutatások, tanulmányok, tudományos cikkek jegyzéke teszi ki, amelyek további forrásként használhatók az érdeklődő számára) olvastam végig saját történetem – és mindannyiunkét, akik egy vagy több nem domináns társadalmi csoport tagjai. Egyszóval valamennyiünk történetét, hiszen mindannyian számtalan domináns, és néhány nem domináns csoport tagjai vagyunk – akár tudunk róla, akár nem. Akár tudomást veszünk róla, akár nem. Márpedig ha van választásunk, jobb tudomást vennünk - és tudást szereznünk.

Melanie Joy ebben a könyvében a mindenfajta elnyomás és bántalmazás mögött meghúzódó azonos pszichológiai működést tárja fel, valamint azt a hitrendszert, amely ennek alapjául szolgál – ezt nevezi hatalomarchiának. 

Malanie Joy elénk tárja, hogyan vesz rá a hatalomarchia láthatatlan rendszere mindannyiunkat arra, hogy elfogadjuk az erkölcsi érték hierarchiáját: hogy egyes embereket és csoportokat morálisan többre vagy kevesebbre tartsunk másoknál – és ennek megfelelően bánjunk velük. Hogy megfeledkezzünk arról, hogy minden embert megőrizzünk vele született, azaz eredendő méltóságában, - még akkor is, amikor éppen a nácikat szeretnénk felelősségre vonni. A hatalomarchia ugyanis arra kondicionál bennünket, hogy olyan hatalmi dinamikákat működtessünk, amelyek sértik az integritást és a méltóságot, továbbá csoportok és egyének között igazságtalan hatalmi egyensúlytalanságokat hoznak létre. A szerző leírja, hogyan tartják a – társadalmi és egyéni – hatalomarchiák magukat életben olyan kognitív torzítások által, mint a tagadás vagy igazolás; olyan narratívák által, amelyek megerősítik az erkölcsi érték hierarchiájába vetett hitet; és olyan privilégiumok által, amelyek egyeseknek járnak, míg másoknak nem. 

Számtalan mindennapos gyakorlatot mutat be arra, hogy a domináns narratívákat hogyan tesszük észrevétlenül magunkévá már kora gyermekkorunktól kezdve, hogy aztán felnőttként olyannyira a személyes értékrendszerünk és magatartásformáink irányítóivá váljanak, hogy feltárásukat, megkérdőjelezésüket, megváltoztatásukat olykor lehetetlen – rosszabb esetben szükségtelen – feladatnak tekintsük.

Ilyen például a “mansplaining”, amikor férfiak társaságban elhallgattatják női partnerüket, hogy helyettük elmondják, ő mit is akart mondani. Vagy az “áldozathibáztatás”, ami még mindig igen elterjedt jelenség nemcsak a bántalmazás, a családon belüli és/vagy nemi erőszak  pszichológiáját nem ismerő magánemberek körében, hanem szakemberek (orvosok, pszichológusok, terapeuták, de akár (ál)spirituális tanácsadók) gyakorlatában, és újabban online kommunikációjában is. Vagy az LMBTQ+, etnikai, vallási, vegán, környezetvédő, vagy bármely nem domináns csoport tagjai felé irányuló, vagy róluk szóló, általában előítélet-címkékkel dobálózó viccek megosztása, de ugyanígy fordítva is: a nem domináns csoportok tagjai részéről az erkölcsi felsőbbrendűség képzelt magaslataiból a megkérdőjelezett narratívák képviselőinek (nyilvános) megszégyenítése, emberi méltóságuk megsértése. 

És ez a sor folytatható szinte a végtelenségig, és valójában egy ördögi kör részei vagyunk: csak a domináns hatalom birtokosai váltogatják a hatalommal való visszaélés változatos szereposztásait, az erkölcsi hierarchia létráján éppen birtokolt pozíciójukat; ahol egy-egy túlhatalmi rendszer felszámolása rögtön egy másik túlhatalmi rendszer kiemelkedését hordozza magában.

… és a hatalomarchián túl 

Melanie Joy nem hagy megoldások nélkül. A könyv minden fejezetében tárgyal az adott témához szorosan kapcsolódó alternatív narratívákat, bemutatja a felismerés és a változtatás lehetőségeit (és kihívásait). Befejezésképpen pedig egy egész fejezetet szentel az előremutató megoldások és a megvalósításhoz szükséges eszközök bemutatására.

Tanulni és meghallgatni - a kiváltságra épülő hatalomarchiák működésének megismerése, beleértve saját privilégiumainkat és az ezekhez kapcsolódó magatartásformáinkat magánemberként, szakemberként és/vagy aktivistaként. A privilégiumaink által érintett személyek vagy csoportok tagjainak valódi meghallgatása, még akkor is, ha ez kellemetlen. A kiváltság természete, hogy megtámadva érezzük magunkat, ha saját privilégiumainkkal és azok következményeivel szembesítenek minket, ami (gyakran irracionális, és túlzó) védekezést válthat ki belőlünk. A megfelelő pszichológiai ismeretek megszerzése, az önismeret (traumáink megismerése és feldolgozása), az éles helyzetekben az együttérző jelenlét (önmagunkkal és másokkal szemben) megőrzése mellett fejlődhetünk.

Ellenségképző narratívák helyett szövetségek építése. Ehhez kerülendő a kritizálás, a megszégyenítés, a karaktergyilkosság - mind olyan pusztító magatartásformák, amelyek az online kommunikáció előre törésével a korábbinál is elterjedtebbé váltak. Sok aktivista még mindig eszközként használja ezeket, annak ellenére, hogy mind tudományosan széleskörűen bizonyított, mind tapasztalati úton megfigyelhető, hogy ezek a technikák károsak és kontraproduktívak. Néhány kiemelt szempont a hatékony kommunikáció és cselekvés kultúrájának fejlesztéséhez (az utolsó fejezet kiemelt pontjai, helyenként összevont formában):

  • Amikor csak lehetséges, kerüljük az abszolútumokat, általánosításokat.

  • Kerüljük a karaktergyilkosságot, azaz egy adott személy jellemének és egy kiemelt viselkedési formájának (vagy egyetlen esemény) összemosását.

  • Összpontosítsuk kommunikációnkat a megfigyelhető viselkedésre, és ne a viselkedés önmagunk általi értelmezésére. 

  • Ragaszkodjuk a tényekhez.

  • Bizonyosodjuk meg róla, hogy az általunk közölt tények pontosak.

  • Kerüljük az olyan közlések és/vagy kommentek megosztását (vagy közlését), amelyek tiszteletlenek vagy más módon megszégyenítőek. A nemes(nek vélt) cél - bármely személyes vagy társadalmi igazságossági ügy - nem szentesít tisztességtelen és/vagy méltatlan eszközöket.

  • Amikor csak lehetséges, kommunikáljunk személytől személyig, és nem nyilvánosan (kivéve olyan helyzeteket, amikor a másik személy privát módon nem elérhető és/vagy másokat súlyosan veszélyeztethet)

  • Maradjunk együttérzésünkre hangolódva - az emberek nem vagy “jók” vagy “rosszak”, vagy “elkövetők” vagy “áldozatok” vagy “hősök”, hanem viselkedéseinknek mérhetetlenül tág spektruma létezik, és a “jó” emberek is követhetnek el hibákat, és attól nem válnak “rosszá”. 

  • Az emberhez beszéljünk, és ne a kiváltságaihoz, megelőlegezve a jó szándékot.

  • Bizonyosodjunk meg arról, hogy hozzászólásunk célja a tudatosság emelése és előremutató változások elérése, és kérdezzük meg magunktól, vajon kommunikációnk segíti-e elérni ezt a célt. 

Melanie Joy szerint csak akkor tudunk valódi változásokat véghezvinni, ha a hatalomarchiák működési mechanizmusait, valamint ezek együttműködésre alapozó alternatív rendszereit, működési és magatartási mintáit megismerjük, és elkezdjük ezeket saját életünkben begyakorolni, működtetni és ezzel másokat is arra inspirálunk és ösztönzünk arra, hogy hasonlóan tegyenek. 

Melanie Joy rendkívül időszerű, olykor igencsak kellemetlen kérdéseket feszeget. Stílusa nem kritizáló, cinikus vagy ironikus. Mondanivalója alapos tudományos felkészültségről, kitartó belső munkáról és valódi alázatról, mély együttérzésről tanúskodik. Inspiráló, együttműködő cselekvésre hívó.

"Az átalakulás eszközei bennünk vannak. Kutatások bizonyítják, hogy a másokkal való együttérzésre vagyunk teremtve, az együttérzés tehát természetes állapotunk. Emiatt nem azt kell megtanulnunk, hogy törődjünk másokkal, hanem inkább el kell felejtenünk azt, amit a másokkal való nem törődésről tettünk magunkévá.

(...)

Azoknak írtam ezt a könyvet, akik életbe vágóan fontos munkát végeznek egy igazságosabb és együttérzőbb világ megteremtésében. Ez a munka sürgős; alázattal tölt el, és lelkesít azok elkötelezettsége, hatékonysága és zsenialitása, akik segítenek egy mindannyiunk számára élhetőbb bolygó megteremtésében. Remélem, ez a könyv hozzájárul ehhez az erőfeszítéshez."

Rémán Izabella

A szerzőről

Melanie Joy PhD, a Harvard Egyetemen végzett pszichológus, nemzetközi előadó, kapcsolati és szervezetfejlesztési coach. Öt, több díjjal kitüntetett könyv szerzője. A massachusettsi Bostoni Egyetem pszichológia- és szociológiaprofesszora volt tizenegy éven át, ahol a privilegizáltság és elnyomás, feminista pszichológia és állatvédelem témákban adott elő. Hat kontinensen, több mint ötven országban tartott előadásokat, munkásságáról a nemzetközi média legjelentősebb fórumain számoltak be.

Az erőszakmentes társadalomért végzett munkáját Ahimsa-díjjal tüntették ki, amelyet korábban a dalai láma és Nelson Mandela is megkapott.

Dr. Joy a Beyond Carnism jótékonysági szervezet alapító elnöke. Munkásságáról a carnism.org oldalon olvashatunk részletesen.

Melanie Joy magyarul megjelent könyvei:

Miért szeretjük a kutyákat, esszük meg a disznókat és viseljük a teheneket? – Bevezetés a karnizmusba
Angyali Menedék Kiadó, 2018

Hatalomarchia – Az elnyomás pszichológiájának megértésével a társadalmi átalakulás szolgálatában
Lelkesedés * Tanulás * Szabadság Könyvek, 2021

A Hatalomarchia könyv megvásárolható a könyvesboltokban és a kiadó weboldalán. A kiadótól való közvetlen vásárlással egy hazai, független, társadalmi témák gondozása iránt elkötelezett kis kiadó további munkáját támogatod. 


Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok érvényesek 2019. december 2-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.