Elöljáróban, elég erős volt a múlt hét az LMBTQ-közösség körüli adok-kapokkal. De nincs mit tenni, a 28. Budapest Pride felvonulásának hetén kelteni kell a feszültséget, meg szükség van a szivárvány alatti emberek körüli habverésre, mert legalább addig is az ellenük gyűlölködéssel lesz elfoglalva az istenadta nép, nem pedig azzal, hogy lassan már az utolsó kisgatyájukat is lenyúlja a magasságos kormány és klientúrája. Panem et circenses, ahogy a rómaiak is mondták. Kenyér ugyan nincs, de pótolják még több cirkusszal.
Bennem, zsidó származású transznemű emberként (és nem, nem transzzsidóként…) rengeteg érzést és gondolatot szült. A legtöbbje nem túl kellemes. Hadd osszam meg ezeket. Először csak az eseményeket, majd az érzéseimet. Ezt alátámasztva a Bálint Ház Pride-felvonulás délelőttjén tartott istentiszteletéről van a címkép is.
Darált transzhús, bal oldalon pirítva
A hét egy Partizán-akcióval indult. A Zsófilter című csodának ismét sikerült a Pride-ot egy remekbe szabott transzfóbiával ünnepelnie. A műsornak ebben komoly hagyományai vannak, illetve a felületet biztosító Partizán és annak fő arca, Gulyás Marci folyamatos köntörfalazásával, relativizálásával és mentegetésével. Persze ez fordítva is igaz, a magát feministának valló druszám is ugyanígy mentegette a Partizánt meg köntörfalazott, amikor felmerült a kérdés, hogy egy elvilegesen progresszív, baloldali és az egyenlő női jogokat támogató csatornának miért férfi minden többi műsorvezetője, a meghívott vendégeik nagy része stb.
Az egész helyzet pikantériája, hogy mind Marci, mind Zsófi az LMBTQI-közösség tagjának vallja magát. Illetve ők leginkább csak azt szeretnék, ha ez a közösség csak LMB lenne. De hadd emlékeztesselek benneteket, kedves „betűtészta”-testvéreim, egyáltalán az, hogy van Pride meg LMBT-mozgalom – illetve hogy sokan hívják, melegmozgalom, de hahó, nem csak a melegekről szól! –, az alapvetően néhány színesbőrű transznemű nő makacsságának és eltökéltségének köszönhető. Ugyanis Marsha P. Johnson és Sylvia Rivera a Stonewall-lázadás során folyamatosan ott voltak az barikádon és nélkülük az LMBT-mozgalom origójának tekinthető esemény igen hamar a rendőri erőszak áldozatává vált volna. Tehát azt, hogy ti egyáltalán szabadon melegnek és leszbikusnak vallhatjátok magatokat, köszönjétek a transzneműeknek!
Mindezt mértéktartó és általam is általában kedvelt véleményvezérek, mint a KARD facebookos oldal lecicaharcozta. Ezt a posztot átvéve a Diétás Magyar Múzsa, szintén mértéktartó facebookos véleményvezér csapat is. Már elnézést, de itt a transznemű emberek puszta létét, létezéshez való jogát vonják kétségbe. Ez azért egy picit messze áll a cicaharctól, még ha egy jobb módú, középosztálybeli ciszhetero férfi pundita szemében ez egy tét nélküli meccs, játékpénzért. Nekem és sorstársaimnak itt azért a lét a tét. Mondjuk ebben túl sok zsidó vonal nincs, csak a transznemű mivoltom sikolt magas orrhangon.
A politikus arcú meleg
Ungár Péter, ellenzéken belüli bomlasztóember is lényegesnek érezte, hogy megszólaljon. Ezek a gonosz transzneműek már megint áskálódtak és nem átallottak egyenlő jogokat elérni, minden akadály ellenére. Egy idősebb sorstársam javára döntött a bíróság a Háttér segítségével, hogy mivel neki még jogilag elismerték a női nemét a §33 előtt, így részesülhessen a Nők 40 programból, ahol a nők 40 ledolgozott év után nyugdíjba mehessenek életkoruktól függetlenül. Azaz 3-5 évvel korábban, mint amúgy. Ezen Selmeczi Gabriella a Fidesz nevében mélységesen felháborodott, majd még aznap be is nyújtott a frakció egy törvénymódosítást és azonnal el is fogadták. Ezt a látványos hatékonyságot! „Megvédték” az országot kb. 3 embertől, akik csak az egyenlő jogait szeretnék érvényesíteni! Mennyivel jobban fenyegeti már ez a nyugdíjrendszert, mint az a 3000 milliárdnyi nyugdíjvagyon, amit még 2011-ben nyúlt le a NER, ugye?
Ebbe a történetbe kellett bekapcsolódnia Ungár Péter magát melegnek valló álellenzéki politikusnak. Gyorsan a kormánypárt segítségére kellett sietni ilyen kritikus időkben. Ungár Péter meg is ragadta az alkalmat, hogy megcsillogtassa tudását… Akarom mondani, tudatlanságát. Azért, mert ő nem érti és nem is akarja megérteni a transzneműséget, illetve a nembináris nemiséget – itt egyébként egybe mosva a bináris és nembináris embereket is a transzernyőn belül – kifejezte, hogy ezeknek az emberek, azaz mi nem is létezünk, nincs helyünk az emberiségen belül. Persze, mindenkinek jogában áll tudatlannak lenni, de azért ebből erényt kovácsolni és nyilatkozgatni, már külön művészet. Ne zavarjon, Péter, hogy ehhez képest itt vagyok és éppen ezeket a sorokat írom, sok társammal egyetemben. Nem ideológiák vagyunk, hanem élő, lélegző és érző emberek.
A kinyilatkoztatás másik gyöngyszeme, hogy önmagát büszkén lebuzizta, bár ezt a büszkeséget némiképp beárnyékolja, hogy az összes többi melegre is használta a szót, azok ha akarják ezt, ha nem.
Ez a fellépés, Ungár korábbi hasonló dolgaival együtt, teljesen érthető, ha egyszer anyu (Schmidt Mária) a Fidesz fő történelemmagyarázója és ideológusa. Mert a történelemhamisító azért mégiscsak csúnya szó. Bár maga a vérrokonság még nem feltétlenül kellene, hogy jelentsen ilyen összefüggést, de hát közös érdekeltségeik is akadnak szép számmal. Emlékszem még, amikor közösen akartak egy nagy eseményt szervezni a fő meghívott alt-right – ez ugye az újfasiszták szalonképes neve – Trump-szócső, transzfób „melegikonnal”, Milo Yiannopoulossal. Csak aztán gyorsan bukott a drága lélek, ahogy Trump körül még oly sokan, így a nagy esemény is kútba esett. Azóta Milo már persze „kigyógyult” a melegségéből is. Ez pedig illik is a neoná… akarom mondani, alt-right agendába. Kíváncsi vagyok azért, meddig bírja a nagy hetero életet Milo.
Nálam meg ne vijjogjanak mind a zsidó, mind a transznemű riadószirénáim ezek után?
Szín, pad
El is értünk a hét egyik legmozgalmasabb eseményéhez, a ferencvárosi Padhoz, amely két napig az egész ország tengelye volt. Nagy betűvel kell írnom, mert szerintem ez történelmi jelkép lesz. Mint ismeretes, a Pad léceit a kerülettel és annak polgármesterével, Baranyi Krisztinával együtműködve az Amnesty International Magyarország festette szivárvány- és transzzászló színeire. Még aznap éjjel az Aryan Greens, a fradihoz köthető neonáci ultrák átfestették. Innentől egy átfestészeti tragikomédia vette kezdetét. Újra szivárványszínű lett, majd megjelentek a „középen állók”, a barnára festők, aztán megint szivárványos lett, majd a kicsit csikorgó fogaskerekekkel kapcsoló Mi Hazánknak is be kellett kapcsolódnia az idei Pride-buliba és kétséges minőségben nemzeti színűre festeni a sokat megélt léceket, ha már a szivárványzászló-lopás egynyári sláger volt tavaly. Majd megrongálták a pad fáját, végül Baranyi Krisztina elszállíttatta a jobb sorsra érdemes ülőalkalmatosságot.
Mindenesetre ez a pad ügy volt, ahol minden a helyére állt, és kirajzolta, hogy a LMBTQIA az új biboldó. Mert ugye nem az volt itt a probléma, hogy a szivárványos padok hegyein túl már nem talál egy rendes padot a megfáradt fradista, hogy leülhessen. Nem, 1, azaz egy darab pad, ami ilyen irtózatos nagy ellenállást váltott ki. Ez volt a hatalmas LMBTQ-propaganda, ami mellett eltörpül az egész országot lefedő sorosozás, háborúpártizás meg a folyamatos putyini kottából éneklés. Tudom, Magyarországon a dögöljön meg a szomszéd tehene filozófiája dívik, és már az is nagyon szarul esik, ha a szomszéd új gombelemet vesz a karórájába. (Köszi, Bëlga, ez örökbecsű!)
A helyzet legabszurdabb pontja volt a barna festékes „középutasok”. Mert ugye az egyik „szélsőség” a szivárványos zászló alatt lévő emberek, akik azért szélsőségesek, mert azok, akik. A másik oldal meg a nácik. És akkor közöttük ezek a „józanok”. Mert ugye egy csoport, aki a létéért és azért küzd, hogy ugyanolyan jogai legyenek, mint szerencsésebb, fehér, ciszhetero polgártársainak, az ugyanolyan szélsőség, mint az, aki a teljes eltörlésükre törekszik. Itt be is jön a majd száz évvel ezelőtti párhuzam, amikor is ez a két szélsőség a zsidóság volt, akik bűne az volt, hogy annak születtek, akik. Meg a másik szélsőség a nyilasok. Köztük meg a „józan, csendes többség”, a horthysták.
Nem tudom, emlékszik-e mindenki, hogy végül hova vezetett ez? Én mindenesetre igen, hiszen mindkét anyai nagyszülőm a csodával határos módon élte csak túl a vészkorszakot. Nagymamámat a társaival már vezették a Dunához egy hangulatos fülbelövésre, akarom mondani főbelövésre, amikor a menetet vezető fiatal nyilas kilökte őt a sorból. Sosem tudtuk meg, ki volt és miért tette. Nagyapám pedig koncentrációs táborban várta a sorsát, amikor jött a Vörös Hadsereg, és ő ennek következtében kikerült a halál árnyékából. Szóval én ezekre a párhuzamokra kicsit érzékeny vagyok.
A Pad-ügy másik tanulsága, hogy hiába állt a projekt mögött a kerület, az önjelölt, nemzeti érzülettől duzzadó igazságosztókat nem lehet megállítani. Persze egyrészt addig, amíg a karhatalmat úgy instruálják, hogy a neonáci csőcseléket hagyják szabadon garázdálkodni, míg a tanáraikért és a saját jövőjükért tüntető középiskolásokat bátran fújják arcba paprika sprayvel, addig nem is várhatunk mást. Másrészt örök kérdőjel bennem, hogy ezekben az emberekben a hazaszeretet (és alkalmasint a keresztény hit) miért is mások gyűlölésében mutatkozik meg, miért nem a hazájuk élhetőbbé, jobbá tételében.
De ahogy a Horthy-rendszer is elvesztette a kontrollt ezek felett az elemek felett, az orbánviktoriánus rendszernek is ez lesz a sorsa.
Diplomáciai katasztrófaturizmus
Külpolitikai színtéren is izgalmakat hozott a hét. Menczár Tamás, a Szijjártó-minisztérium kétoldalú kapcsolatok (teljes hiányá)ért felelős államtitkár is fontos feladatának érezte, hogy beszóljon az ilyenkor szokásos, Budapest Pride-ot támogató nyilatkozatot aláíró nagyköveteknek. Az Amerikai Egyesült Államok, Németország, Hollandia, Franciaország és Szlovákia budapesti diplomáciai vezetőinek, országaikat ócsárolva. Nem tudom, hogy a kormánynak feltűnt-e az elmúlt 13 évben, hogy ezekkel az országokkal vagyunk egy szövetségben, legyen ez az EU és/vagy a NATO. Ellenben amelyik országokhoz éppen törleszkednek, azok meg kifejezetten ellenségesek ezekkel a formációkkal. Csak szolidan érdeklődöm, az USA-nak mikor tervez Magyarország hadat üzenni? A legutóbb, a Nagy Példakép (Horthy) idején is olyan jól sikerült, ugye? Lassan időszerűnek érezzük ismételni, mert rég volt 1941?
Az utolsó felvonás: a felvonulás
A Budapest Pride ennyi hangulatkeltő felvezetés után már-már kiábrándítóan antiklimaktikus, békés volt. Ha jól tudom, megint jó sokan, kb. harmincötezren vettek részt, az ellenzők csak szórványosan és nagyon lagymatagon voltak jelen. Még a börtönből elnöki kegyelemmel kiengedett elítélt terrorista, Budaházy György sem tisztelte meg jelenlétével a menetet, pedig néhány éve annyit látogatta a Pride eseményeit, hogy már azon gondolkodtam, az unalmas börtönévek enyhítésére szervezni kellett volna neki Kvóter Pride-ot, hogy érezze az LMBTQ-közösség melengető közelségét, amitől elzárva volt ott, a hideg falak között. Nem keresztül húzta ezt a filantropikus tervet Kati, amikor éppen nagyon kegyelmes hangulatában volt? Gyuri meg teljesen elfelejtette a régi kedves pillanatokat, és az idén ki sem jött, pedig már szabad volt, mint a madár.
Ezt a lagymatag hangulatot pörgette fel Radványi Viki a beszéde közben előadott remek, fóliázós performansszal. Illetve hogy az LMBTQIA-emberekkel karöltve a roma és zsidó szervezetek képviselői felvonultak a színpadra egy szélsőjobboldali propagandával és annak következményeivel szembenálló koalíciót létrehozva. Amit ezzel kapcsolatban nagyon fontos kiemelni: végre együtt van az a három legnagyobb csoport, akiket a nácik azért küldtek haláltáborba, mert annak születtek, akinek.
Egy nyilatkozattal és az ehhez kapcsolódó petícióval fordultak Novák
Katalinhoz, hogy minden magyar állampolgár köztársasági elnöke legyen. Ez mondjuk szerintem hamvába holt ötlet, mert NK sosem a köz társaságának volt az elnöke, hanem egyetlen ember érdekeltségéé, Orbán Viktoré, akinek a kegyelméből ebbe a pozícióba tették. Mindenesetre értékelem a jószándékot, kezdetnek nem rossz.
Zsidó-e vagy?
Valahogy az elmúlt néhány évben egyre erősebben tolta ez a kormány a Horthy-korszak relativizálását és rehabilitálását és ez turbófokozatra kapcsolt a múlt héten. Már olyan szinten, hogy nemrég a király udvari zsidajának, Köves Slomónak is elérte az ingerküszöbét. Mivel én nem kapok olyan tíz- és százmilliókat, amik elvesztették közpénz jellegüket, ezért érthetően az én tűrőképességem kisebb, így már korábban szólt nálam a vészcsengő.
Mindenesetre ezért is örülök, hogy az idei Budapest Pride felvonulás végén megalakult ez az LMBTQIA–zsidó–roma-összefogás a diszkriminációval szemben, mert megnyugtat, hogy nem én vagyok ufó a gondolataimmal. Nagyon remélem, hogy egy szép gesztusnál többet lehet így majd elérni közösen, együttes erővel, egy egyenlőbb világért.
És hogy ne csak keseregjünk, hanem nevessünk is egy picit, zárjuk egy kapcsolódó klasszikussal:
- Mi a neved, zsidó?
- Andrea Zsófia, uram!
- Andlea Zsjófia, hmm-hmm?
- Nem, nem! Andrea Zsófia.
- Önélzetes a kis latol!