Számtalan szégyenletes korszak volt a tudomány története során, amikor biológián alapuló elméleteket használtak arra, hogy természetesként fogadtassanak el valamiféle társadalmi egyenlőtlenséget vagy megkülönböztetést. Ennek eredményeként pedig érvényben is lehetett ezeket tartani, hiszen ha valami természetes, nincs okunk megpróbálni megváltoztatni.
(A poszt Sandra Bem: Lenses of Gender című könyvének Biological essencialism című fejezete alapján íródott.)
A bejegyzés második részében fogjuk megvizsgálni, milyen elméleteket használtak a történelem során arra, hogy a nők (és a nőiesség) alárendelt helyzetét a társadalomban tudományosan alátámasszák. Itt most olyan példákat mutatunk, melyek ugyanezt a folyamatot szemléltetik, de a társadalmi nemek (gender) helyett más emberi tulajdonságot (az osztályi és nemzeti hovatartozást) veszik alapul. Az alábbi példákban is jól tetten érhető a folyamat, mely a biológiai meghatározottság (vagy ,,esszencializmus'') elvét használja föl arra, hogy társadalmi egyenlőtlenségeket bebetonozzon.
„Hibás fajta”
Az egyik legismertebb példa a biológiai esszencializmusra az a felfogás volt, hogy a feketék különösen alkalmasak rabszolgamunka végzésére „eredendő faji sajátosságaikból” kifolyólag (Patterson, 1854, idézi Frederickson, 1971).
Kevésbé közismert, de ugyanolyan szégyenletes, hogy a sterilizálást és a bevándorlók ellen hozott törvényeket az 1900-as évek első felében azzal védték és igazolták, hogy ha nem szabnak gátat egy bizonyos „hibás fajta” elszaporodásának vagy bevándorlásának, azzal elkerülhetetlenül csökkenne a egyesült államokbeli lakosság átlagos intelligenciaszintje (Brigham, 1923, 210. o.). A sterilizálásokkal kapcsolatban a hibás fajta, mellyel az Egyesült Államok kormánya nem kívánta szennyezni a népességet, főként a szociális és segítő szolgáltatásokat igénybe vévő réteg volt, magyarul a szegények. A bevándorlásokkal kapcsolatban a hibás fajta elsősorban a kelet- és dél-európaiak – különösen az olaszok, lengyelek, oroszok és zsidók – voltak, akik ekkoriban kezdtek el nagy számban bevándorolni. Észak- és nyugat-európaiak ezzel szemben mindenféle megszorítás nélkül vándorolhattak be azelőtt hosszú éveken át.
Hogy ezeket a hibás fajtákat szabályozni tudják, az Egyesült Államok a sterilizálási és bevándorlási törvények egész sorát hozta 1907 és 1924 között. A Legfelsőbb Bíróság érvényben hagyta a virginiai sterilizációs törvényt a Buck vs. Bell ügy során (1927); ezt a törvényt aztán feltűnésmentesen használták 1972-ig, és ennek alapján sterilizáltak több, mint 7500 férfit, nőt és gyermeket különböző mentális egészségi intézményekben.
1924-ben a Kongresszus meghozta a Johnson–Lodge bevándorlási törvényt, mely a különböző nemzetiségű bevándorlók lehetséges számát attól tették függővé, hogy az 1890-es évi népszámláláskor milyen arányban fordult elő az adott nemzetiség a már ott élő népességben. Mivel ez a népszámlálás még a kelet- és dél-európai bevándorlási hullám előtt volt, lényegesen alacsonyabb volt az ezen régiókból beengedhetők száma, mint a gazdagabb nyugat- és észak-európaiaké. Ugyanezek a bevándorlási korlátok tizenöt-húsz évvel később európai zsidók ezreit akadályozták meg abban, hogy elmeneküljenek a nácik által elkövetett népirtás elől.
IQ és eugenika
Amikor ezek a megszorító bevándorlási törvények születtek, az egyik fő erkölcsi igazolásukat az IQ-teszt, ez az akkoriban legmodernebbnek számító társadalomtudományi találmány adta. Az IQ-teszetet eredetileg azért fejlesztette ki Alfred Binet, hogy azonosítsa az orvosi segítségre szoruló gyermekeket a francia iskolákban. Az Egyesült Államokban azonban hamarosan a gyorsan terjedő fajegészségtan (eugenika) kedvelt eszköze lett, mivel úgy értelmezték, hogy képes mérni a veleszületett intelligenciát. Ha pedig az intelligencia születési adottság, ezzel egycsapásra megoldódik egy sor oktatásügyi probléma is.
Az Egyesült Államok Közegészségügyi Szolgálata felhívására egy bizonyos Henry Goddard használni kezdte az IQ-teszt egy nagyon korai változatát a Ellis-szigeti bevándorlókon 1912-ben. Az Ellis-szigeti bevándorlókon végzett tesztek alapján Goddard előzetesen azt a következtetést vonta le, hogy az olaszok közel 79%-a, a zsidók 83%-a, az oroszok 87%-a és a magyarok 80%-a gyengeelméjű (1917, 252. o.).
Bevándorlók az Ellis-szigeti kapunál (New York-öböl).
1917-re egy stanfordi pszichológus, Lewis Terman kifejlesztette Binet IQ-tesztjének amerikanizált változatát, mely ma is ismert Stanford-Binet teszt néven. Két változat is készült, az egyik nagyon nagy csoportokra, a másik „írástudatlanok”-ra. Amikor az Egyesült Államok belépett az első világháborúba, minden készen állt ahhoz, hogy nagyszabású vizsgálatnak vessék alá a mintegy két millió újonnan besorozott férfit. A besorozott katonákon végzett tesztek alapján pedig Carl Brigham végleg megerősítette, hogy valóban megtörtént a „fokozatos romlás a bevándorlók azon osztályai között”, akik az „1902 óta eltelt ötéves periódusokban” érkeztek (1923, 111. o.); továbbá, hogy minél több „északibb vérű” érkezett egy adott periódusban, annál intelligensebbek az adott bevándorlók (162. o.).
Az „északi vér” felsőbbrendűsége
Ez a teljesen helytelen következtetés az északi vérről és az intelligenciáról egyetlen korreláción alapult: minél régebben érkezett valaki az Egyesül Államokba, annál közelebb van a teszt által mért IQ-ja az ott születettekéhez.
Azt viszont egyáltalán nem vették számításba, hogy ha valaki korábban érkezett, az több időt töltött ott összességében, fiatalabb korától kezdve tanulta és gyakorolta az angolt, akár iskolába is járhatott ott, és több tapasztalata lehet a standardizált tesztek kitöltésével. Azt sem vették figyelembe, hogy egy adott országból korábban kivándorlók valószínűleg magasabb IQ-val rendelkeznek, mint a később, nagy tömegben kivándorlók. Ezekkel a korrelációkkal soha nem számoltak. Ahogy Carl Brigham, aki akkoriban pszichológia professzor volt a Princeton Egyetemen és később a Főiskolai Felvételi Bizottság titkára és az ún. tanulmányi képességek tesztjének (Scholastic Aptitude Test) készítője lett, fogalmazott: a tesztek „az északi népcsoportok valódi intellektuális felsőbbrendűségét” mutatták ki (180. o.).
Bevándorlási kvóták
Mint említettük, mindez oda vezetett, hogy a törvényhozás 1924-ben elsöprő többséggel megszavazta az ún. Johnson–Lodge-féle törvényt, mely 1952-ig az Egyesült Államok bevándorlási ügyeinek legfontosabb iránymutatása volt. A törvény egy ún. ,,nemzeti eredetre vonatkozó kvótarendszert'' vezetett be, mely alapján évente maximum annyi személyt engedhettek bevándorolni, ami nem haladta meg a már ott élő, adott nemzetiségű népesség összlétszámának 2%-át. (Sussman, 2014)
Ez lényegében megállította a bevándorlást Kelet- és Dél-Európából, de még Japánból, Kínából és más ázsiai és csendes-óceáni országokból is. A bevándorlási törvényeket nem helyezték hatályon kívül még a holokauszt ideje alatt sem, ezzel megakadályozva sok millió ember megmenekülését a náci haláltáborok elől.
A pszichológusok esszencializmusa
Nem minden történész fogadja el, hogy a katonák IQ-teszt eredményei befolyásolták volna a Johnson–Lodge bevándorlási törvények meghozását. Leon Kamin (1974) és Stephen Gould (1981) szerint igen, míg Mark Snyderman és Richard Herrnstein (1983) szerint nem.
De akár befolyásolták a teszteredmények a törvényhozást, akár nem, egy dolgot ki kell emelnünk tanulságként.
Nemcsak a kor politikusai voltak rasszisták és esszencialisták (vagyis a biológiai meghatározottság feltétel nélküli hívei), amikor törvényeket alkottak. A kor pszichológusai éppannyira rasszisták és esszencialisták voltak, amikor tudományos eredményeket hoztak létre és értelmeztek.
Hogy a pszichológusok esszencializmusának milyen hatása volt a társadalmi nemek kutatására, a következő részből derül majd ki.
Esszencializmus 2. rész: Nemi alapú megkülönböztetés
Hivatkozások:
Frederickson, G.M. (1971). The black image in the white mind: The debate on Afro-American character and destiny, 1817-1914. New York: Harper & Row
Brigham, C.C (1923). A study of American intelligence. Princeton, N.J.: Princeton University Press.
Goddard, H.H. (1917). Mental tests and the immigrant. Journal of Delinguency, 2, 243-277.
Sussman, R.W. (2014). The Myth of Race: The Troubling Persistence of an Unscientific Idea. 104.o. Harvard University Press
Kamin, L.J. (1974). The science and politics of I.O. New York: Wiley.
Gould, S.J. (1981). The mismeasure of man. New York: Norton.
Snyderman, M. & Herrnstein, R.J. (1983). Intelligence tests and the Immigration Act of 1924. American Psychologist, 38, 986-995.