Talán egy háborús övezet nem a legnyilvánvalóbb hely egy feminista utópia számára. De itt, a folyamatos konfliktusok által feldúlt Szíria egy távoli sarkában egy csoportnyi nő egy olyan menedéket teremtett, ahova visszavonulhatnak az őket körülvevő káosz elől. A két év alatt felépített falu egy ökológiai, önfenntartó idill, ahol nők uralkodnak – és férfiak itt nem maradhatnak.
Valahol Észak-Szíriában, egy hosszú, poros út végén, puskával a vállán egy fiatal nő áll őrt a Jinwar nevű, elszigetelt falucska mellett.
A kapu mögött álló harminc, lila és kék festéssel díszített ház között elterülő földeken zöldségek teremnek hosszú, rendezett sorokban.
Jinwar női falu bejárata Észak-Szíriában (Richard Hall / The Independent)
„Itt nincs szükség férfiakra, jó itt az életünk” – állítja Zainab Gavary, 28 éves lakos. „Ez a hely azoké a nőké, akik a saját lábukra akarnak állni.”
Jinwar egy női kommuna Szíria főként kurdok által lakott északi részén, mindössze néhány kilométerre Kamislitől. A telepet helyi nők alapították nemzetközi önkéntes-támogatással annak érdekében, hogy a nők ott „a patriarchátus és a kapitalizmus ellentétes kényszereitől szabadon élhessenek”.
A házakat azok a nők építették, akik most bennük laknak. A falu utcáin sétálva dolgozó nőket megörökítő falfestményeket és szobrokat lehet látni, a központban pedig egy vadvirágos kert díszíti a falut, ezzel is emelve a kontrasztot Jinwar és a környező terület falvai között.
Az, hogy a telep Szíriában alakult, nem a véletlen műve. Néhány éve az egész terület az Iszlám Állam (ISIS) árnyékában élt. A hírhedt dzsihádista csoport nagy területeket vont az ellenőrzése alá, és villámtámadásokat indított déli és keleti irányba a kurd régió, illetve a határt átlépve Irak ellen.
Az ISIS fővárosa, Rakka csak néhány órányi autóútra fekszik Jinwartól, és a legszörnyűbb atrocitásokat a Jinwartól száz kilométerre fekvő Sinjarban követte el a terrorcsoport. Uralmuk során több ezer yazdi férfit mészároltak le, és nők ezreit hurcolták el szexrabszolgának.
Válaszul az erőszakhullámra, sok kurd nő ragadott fegyvert, hogy felvegye a harcot a szélsőséges csoporttal. Az őket rabszolgának szánó gyilkos kultusznak ellenálló nők bátorsága felkeltette a világ figyelmét.
Jinwar alapítói úgy tekintenek a projektre, mint annak a „női forradalomnak” a folytatására, amely lehetővé tette, hogy nők elhagyhassák a családjukat, és háborúba menjenek. Annak ellenére viszont, hogy a világ azokról a képekről ismeri a kurd nőket, amelyeken az első vonalban harcolnak, a kurd társadalom mélyen konzervatív.
Jinwar azért épült, hogy helyet adjon azoknak a nőknek, akik meg akarnak szabadulni a patriarchális társadalom által rájuk erőltetett, családorientált szabályok elől.
Egyikük, Gavary nagyon fiatalon házasodott, ám a férje hamar elhunyt. – „Anyám könyörgött, hogy ne jöjjek ide, de mégis megtettem” – meséli. – „Tíz évig egyedül neveltem a fiamat, sokat szenvedtem.”
„Nők nélkül nincs szabadság” – ismétli a Jinwar falaira festett jelmondatot.
Amíg a nők nem képzik magukat, és nem ragadják magukhoz az életük irányítását, nem lesz szabadság.”
Amira Muhammad öt gyermekével él Jinwar-ban (Richard Hall / The Independent)
Jinwar két fő célja, hogy a nők társadalmi szerepét megerősítse és hogy a fogyasztói életmód alternatívájaként egy ökológiai és kommunális életmódot vezessen be. Ezzel Jinwar politikai szerepet is vállal, de van egy sokkal hétköznapibb szerepe is: menedéket biztosít bajba jutott nőknek, különösen azoknak, akik szeretteiket háborúban veszítették el.
A 33 éves Amira Muhammad egyike a Jinwarban otthonra lelő számos özvegynek. Férje több, mint egy éve az ISIS elleni harcban esett el. Őt és szüleit arra kényszerítették, hogy visszamenjenek az ISIS területére, örökre kiszolgáltatva magukat.
„Azért jöttem ide, mert öt gyermekem van, és sem bevételem, sem házam nem volt” – mondja. – „Itt rengeteg mindent megkapunk. Tanítják a gyermekeimet, és az ellátásunk is biztosított. Ez egy kellemes falu, és ami a legfontosabb, a gyermekeim is szeretnek itt lenni.”
„Itt nincs szükség férfiakra, jó az életünk” – Zainab Gavary, jinwari lakos
„Földet művelünk, fákat ültetünk. Minden asszony a saját parcelláját műveli, hogy ellássa a gyerekeit. Eladjuk a terményt, a bevételből fedezzük a költségeinket” – teszi hozzá.
Jinwar lakóinak idejét leköti a létfentartáshoz szükséges javak megteremtése. A főzés feladatát felosztják, és mindenki egy nagy közös konyhában étkezik. Gondoskodnak az állataikról, a gyerekeket iskolába viszik. A faluba gyakran érkeznek látogatók a környékről, hogy megismerjék a projekt mögötti elképzelést.
Falfestmény Jinwar-ban (Richard Hall / The Independent)
Az özvegyek mellett elvált asszonyok is vannak itt, akik csak távol akarnak élni a férjüktől.
A tizenhét éves Nisreen Quadir a testvérével érkezett. Szerinte az elszigetelt életnek megvannak a maga hátrányai. – „Az életünk így egyedül néha elég unalmas” – véli. –
De itt legalább számíthatunk egymásra, és szabad nőként élhetünk.”
Fordította: Molnár Dorottya
UPDATE (2019. november 5.)
A török invázió közeledte miatt ki kellett üríteni a várost. A jinwariak most környékbeli városokban, falvakban húzzák meg magukat. Nem könnyű a helyzetük, menekültként kapnak segítséget a helyiektől.
A jinwari gyerekek továbbra is igyekeznek iskolába járni, írja a Kurdistan 24 újság. Azt mondják, ez az egyik legfőbb módja az ellenállásnak egy háborús övezet kellős közepén... A török haderők célja, hogy félelmet keltsenek, és lerombolják az kurd emberek mindennapi életét. Ezért próbálják megőrizni a rendezett mindennapi élet kereteit, és iskolába járni. Azt remélik, egy nap visszatérhetnek Jinwarba.