S*ex, gender, nemi identitás – történeti séta a fogalmak erdejében
Honnan ered, és mit jelent pontosan a biológiai nem és a társadalmi nem megkülönböztetése? Hogyan viszonyul mindehhez a nemi identitás?
Honnan ered, és mit jelent pontosan a biológiai nem és a társadalmi nem megkülönböztetése? Hogyan viszonyul mindehhez a nemi identitás?
Az abortusztilalom vagy -korlátozás nemcsak a nők alapvető jogait sérti, hanem egy sor káros következménnyel jár a társadalom egésze számára. Lennének hatékony megoldások az abortuszok számának csökkentésére, de a genderellenes mozgalom azokat is a „halál kultúrájának” megnyilvánulásai közé sorolja.
Az anyák manapaság kétszer annyi időt töltenek a gyerekeikkel, mint 50 évvel ezelőtt. Miért érezzük hát magukat olyan sokszor rossz anyának?
Fundamentalista-konzervatív politikai és vallási szereplők egyre gyakrabban hasonlítják az állítólagos „genderideológiát” a kommunizmushoz és a totalitarizmushoz, holott éppen a „genderellenes” mozgalom mutatja a fasizmus jegyeit – érvelt a közelmúltban Judith Butler a Guardian hasábjain.
Talán nem túl okos dolog transzfóbiával vádolni Margaret Atwoodot, aki nem az, és csak a "menstruáló személy" és hasonló kifejezéseket kritizálja.
A „genderideológia" elleni harc eredete a IV. Női Világkonferenciára nyúlik vissza, ahol nem született egyetértés a szexuális és reprodukciós jogokról. A szexuális orientációra való hivatkozás végül kimaradt a záródokumentumból, de a fundamentalistáknak ez sem volt elég.
A transzneműség története a korai szexológiától az Orange is the New Blackig. A „transzkritikus” érvek cáfolata: a gender mint identitás elfogadása nem zárja ki a társadalmi nemiszerep-elvárások, nemi sztereotípiák tudatosítását és kritikus szemléletét (azaz a feminizmus klasszikus céljait).
A női perspektíva hiánya gyakran akaratlanul is férfiaknak kedvező torzításokhoz vezet, melyek aztán (nemritkán valódi jó szándékkal) igyekeznek »nemsemlegesnek« beállítani magukat”
Judith Butler Berkeley-ben, Kaliforniában található otthonában (Fotó: Brian L. Frank, a New York Times számára)Az elmúlt évben írtam Judith Butler filozófusnak abban a reményben, hogy őszinte kritikát kaphassak tőle a #MeToo mozgalom csúcspontján írt, „Szexista vagyok” című esszémről. Végül a vártnál sokkal többet kaptam: egy mély beszélgetést, amely ehhez az interjúhoz vezetett, illetve emlékeztetést arra, hogy a nők elleni erőszak bármely formája globális tragédia.Judith Butler világszerte ismert a filozófia, feminizmus és aktivizmus terén végzett több évtizedes munkája kapcsán. A berkeley-i Kaliforniai Egyetem professzoraként az összehasonlító irodalmi tanszéken, illetve az kritikai elmélet program keretein belül oktat, továbbá számos sikeres könyv szerzője. Jelentős műve például a Megjegyzések a gyülekezés performatív elmélete kapcsán (Notes Toward a Performative Theory of Assembly), illetve hamarosan a könyvesboltok polcaira kerül Az erőszakmentesség hatalma (The Force of Non-Violence) című munkája is. Interjúnkat e-mail formájában folytattuk le. Szerző: George Yancy író és filozófus
Manapság gyakori, hogy heteroszexuális párok is egyenlőségre építik a kapcsolatukat. Ha a párunk nemcsak a gyerekeink apja/anyja, hanem egyenlő fél is, a szex is más dinamikájú lehet. Köztudomású, hogy a leszbikusok általában elégedettebbek a szexuális életükkel, mint a heteró nők. Az alábbiakban 11 tippet adunk, melyek már beváltak nemcsak meleg és leszbikus, de mono és poli pároknál is. A 8. tipp biztosan felpezsdíti a te szexuális életedet is!
A mindig kíváló Julia Serano tűpontos és rendkívül korrekt, élvezetes cikke a politikai korrektségről a Medium.com-on. Lefordítottuk nektek, hogy legyen egy remek hétvégi olvasnivalótok. Ime:Tudom, miért vagy itt. Valami történt, ami miatt betelt a pohár. Tudod, a “politikai korrektség” miatt, vagy az “internetes felháborodás-gépezet” miatt, vagy bárhogy szeretnéd hívni.Sok kis dolog csöpögött ebbe a pohárba – tudod, a kommentek a közösségi médiában, a tüntetések, amikről hallottál, amik elítélnek bizonyos embereket állítólagos “rossz” dolgok miatt, amiket mondtak vagy tettek. De nemrég történt valami egy híres emberrel, valakivel, akit tisztelsz – a névtelenség kedvéért nevezzük csak őt Nevezetes Személynek. És tételezzük fel, hogy ezt a Nevezetes Személyt meghívták, hogy mondjon beszédet egy egyetemen, de aztán néhány diák elkezdett panaszkodni állítólagos “bigott” dolgok miatt, amiket ez a Nevezetes Személy mondott valami kisebbségi csoportról a múltban. Vagy a jelenben. És ezek a diákok elkezdtek tüntetni. Még petíciót is indítottak. Hogy merészelik?!
Egy ellenzéki politikust szexuális zaklatással vádolnak. A kormánymédia ritka lelkesen ítélkezik, az ellenzék bevédi és összezár. Na de ki itt az igazi áldozat? – Vélemény.Kevesebb mint két héttel az önkormányzati választások előtt szexuális zaklatással és nemi erőszak kísérletével vádolták meg László Imre ellenzéki politikust, aki jó eséllyel indul Újbuda polgármesteri címéért. A TV2 Tények műsorában robbant a bomba: "egy magánkórház orvos-igazgatójaként hónapokon keresztül zaklatta szexuálisan egyik orvostársát, melynek során hatalmával is fenyegette, (...) az eset után a magát áldozatnak valló nőnek kellett felmondania, míg a hatalmával visszaélő jelenlegi jelölt pozíciójában maradhatott."
Visszatérő kérdéskezdés, ha a feminizmus témája felmerül. Számos változatát ismerem – talán túl jól. Lehetek-e feminista - kérdezik a nők -, ha:- ha sminkelek? ha szőrtelenítek? ha miniszoknyában járok? ha szeretem a tűsarkút? ha lakkozom a körmöm? ha festem a hajam? ha plasztikai műtétet végeztettem/akarok végeztetni magamon? ha hidzsábot hordok?- ha szeretek főzni? ha a hagyományos nemi szerepek szerint élek? ha háztartásbeli feleség, otthonmaradó családanya vagyok/akarok lenni?- ha – hogy utaljunk a nemrég megjelent könyvre – kedvenc színem a rózsaszín? ha szeretem a Disney-meséket? ha bulvárlapokat, vagy szerelmes ponyvákat olvasok? ha tetszik a Blurred Lines?- ha szeretek alul lenni? ha nézek pornót? ha szeretem a BDSM-et? ha a testemből élek/éltem?Mindjárt az elején szögezzük is le: lehetsz. Nem létezik ugyanis feminista szabályzat vagy feminista bíróság, amely a „feminista” feliratú jelvényeket osztogatja illetve visszavonja. Szóval akkor hurrá, minden belefér?Ne dőljünk hátra, nem ilyen egyszerű. Azt szokás ilyenkor mondani, hogy „mindenki feminista, akinek fontos a nemek társadalmi, gazdasági és politikai egyenlősége” – én szeretem a kulturális és a magánéleti egyenlőséget is hozzátenni a definícióhoz. Ezzel együtt is túlzott leegyszerűsítés. A feminizmus nem elméleti vélemény, hanem gyakorlati életforma és közösségi cselekvés.
Január 1. óta nem követem a magyar híreket, s csak rövid címsorokban, többnyire külföldi oldalakon találok utalásokat az országra, no és az ismerőseim megosztásaiból következtethetek dolgokra, annak ellenére, hogy az ismert magyar híroldalak mind le vannak tiltva a falamról. Akad bőven látnivaló, mert egy dolgot nehéz letiltani: a mémeket. Ezek a humorba csomagolt grafikus tartalmak dömpingszerűen jelennek meg, ha valami megrázó történik.A napokban úgy láttam, megint a nőkkel kapcsolatban történhetett valami Magyarországon. Nem kellett sokat gondolkodnom: pár görgetés az idővonalon és e sejtésemet egy másik mém már igazolta is. Valaki ismét a nők méhe fölé emelte a mancsát, hogy lecsapja a Baby-Turn-On gombot. Mire észbe kapok, egy újabb rajzból láttam, hogy ház, kocsi, tévé és még ki tudja mi jár a jól üzemelő méhért cserébe.Sokan mondják, hogy a nők a társadalom alapjai, különösen azon politikusok szavajárása ez, akik feltűnő kedveskedésükkel valószínűleg épp a lényeget próbálják eltakarni előlük. A valóság ugyanis az, hogy a nő nem alapja a társadalomnak, ellentétben a méhével, ami gazdasági attribútummal bír, s csak ennél fogva van társadalmi jelentősége is. Ez a nyers igazság különösen erős vonalakban rajzolódik ki, ha e mancsok gazdáinak gondolatmenetét tüzetesen végigkövetjük.
„Vállán cipelte ki a barátnőjét egy győri diszkóból a féltékeny férfi” – írja a Kisalföld.hu, már a címben megadva az elkövetőmentegető alaphangot. Kész csoda, hogy az elterjedt szokással ellentétben ezúttal legalább nem a „szerelmes” jelzővel illették az agresszort – noha a kérdés, hogy miért szinte tabu használni az „erőszakos” és a „bántalmazó” kifejezéseket a partnerüket birtokolni akaró férfiakra, továbbra is nyitva marad. Ahogyan az is, hogy a biztonsági őrök vajon miért nézték (ezek szerint) tétlenül a jelenetet. Bántalmazás esetén miért az az automatikus reakció, hogy biztosan egy „balhés párt” látnak, akiktől jobb is, ha a szórakozóhely mielőbb megszabadul? A portál szerint a férfi otthon lökdöste és bezárta a nőt, aki az eset után másnap elköltözött. Azonban, ahogy ez lenni szokott, ezzel nem szabadult meg a jogosultságtudattól túltengő volt élettársától. Többször újra kibékültek. Erre az elemre kaptak rá a kommentelők, kórusban leostobázva a sértettet. Úgy tűnik, még mindig nem mondtuk el elégszer: egyrészt:partnerbántalmazás esetén a fő kérdés az, hogy az elkövető miért bántalmaz, miért tart megengedhetőnek ilyen viselkedést – és nem az, hogy a sértett (mintha mindig lenne választási lehetősége!) miért „hagyja”.
Vettél virágot annak a „különleges kis táncosnak”? Minden évben élvezettel nézem végig a két lányunokám szereplését a Dance Foundation-nél (Tánc Alapítvány). A legutóbbi előadásukon a „Suttogó szél”-t (balett), az „Elvarázsolt eső”-t (balett) és a „Kürtök és trombiták” (sztepp) adták elő. Csodálatos ünnepe volt ez mindannak a jónak, amit a tánctól kaptak. Tudományosan is kimutatták, hogy a tánc fejleszti a kreativitást, a problémamegoldó- és a kommunikációs készséget, a kockázatvállalást, a rendezett gondolkodást és a társasági tudatosságot.Szerző: Mary Bawden
Európában, Latin-Amerikában és a világ más tájain is láthattunk több olyan tüntetést, amelyeket a „genderideológia” ellen szerveztek. Franciaországban, Kolumbiában, Costa Ricában, Brazíliában és másutt is múltak már választások azon, hogy az egyik vagy a másik jelölt hogyan viszonyult a nemi szerepekhez. Az Egyesült Államokban a katolikusok és az evangelikálok (nem összetévesztendők az evangélikusokkal – a ford.) is elleneztek egy sor olyan politikai állásfoglalást, amelyek így vagy úgy, de a „genderelmélethez” vagy a „genderideológiához” köthetőek: transzneműek jogai a hadseregben, abortuszhoz való jog, leszbikusok, melegek és transzneműek jogai, azonos neműek házassága, feminizmus és más, a nemek egyenlőségéért és a szexuális szabadságért küzdő mozgalmak.
Az Európai Unió országain belül nem létezik egységes abortusztörvény. A legszigorúbb jogszabályok Írországban, Lengyelországban, Máltán és Észak-Írországban vannak/voltak érvényben. Az írországi teljes alkotmányos tilalmat tavaly május 25-én oldották fel – népszavazással. Hogyan érte el ezt a hatalmas változást az ír nép? Milyen volt ezt köztük megélni, és velük együtt reménykedni?
Ha fiatal feminista vagy és érdekel az újságírás/multimédia, ezt ne hagyd ki! Értékes pénzjutalmak, publikációs lehetőség és írói képességeid fejlesztése — ezt ajánlja a Szabadnem blog a nyerteseknek. Jelszó: Legyen szabad a nem!Úgy érzed, baj van a világgal? Elmondanád, de senki nem hallgat végig? Szívesen írnál közéleti témákról közérthető stílusban? Van saját élményed azzal kapcsolatban, hogy milyen a helyzete a fiatal nőknek és LMBTQ* embereknek ma Magyarországon?Érzékeny vagy a feminizmus és a többi társadalmi aktivizmus (hajléktalanok, romák, fogyatékossággal élők, munkásosztály tagjai stb.) közötti összefüggésekre?Akkor itt az idő, hogy megszólalj! Blogunk „Legyen szabad a nem!” címmel pályázatot hirdet fiatal és/vagy hátrányos helyzetű írók és videobloggerek számára. Négy pályázati kategóriában indulhattok, mind a négyben külön hirdetünk eredményt. A díjak:1. díj: 40 000 forint pénzjutalom.
Az önkéntes aktivisták és újságírók élete mostanában nem épp könnyű. Pont ezért fontos, hogy kellőképpen megünnepeljük az esetleges sikereket. Blogunk rangos nemzetközi kitüntetésben részesült – ünnepeljünk hát együtt! Hiszen ebben a sikerben mindannyian osztoztok, akik valaha olvastátok és megosztottátok a SzabadNem blog bejegyzéseit.
A világnap, hála az itthon is immár húsz éve megszervezett Néma Tanúk felvonulásnak, valamelyest kezd beszivárogni a köztudatba, eredetét azonban még kevesen ismerik. Pedig figyelemre méltó a három rendkívüli nő: a vallásos Patria, az öntörvényű Minerva és a félénk, asztmás kishúgból forradalmárrá érő Maria Teresa Mirabal életútja – három nő, akik az elnyomás elleni harc mártírjaiként haltak meg. Magyarul nagyon kevés anyag található róluk – néhány internetes portál (köztük a Nőkért.hu) közöl róluk rövid ismertetőt, többnyire a világnappal összefüggésben. Még az angol, sőt a spanyol nyelvű források is elég szűkösek. Ha részleteiben szeretnénk megismerni a nővérek életútját, gyakorlatilag egyetlen forrásunk van: Julia Alvarez kortárs dominikai-amerikai író (magyarul meg nem jelent) In the Time of the Butterlies című, 1994-ben megjelent regénye. A mű tényeken és családtagok visszaemlékezésén alapul, és noha a szerző saját bevallása szerint a fantázia segítségével pótolta a hiányzó részleteket, mégiscsak visszaírja a nővéreket a történelembe. A könyvből 2001-ben film is készült Salma Hayek főszereplésével, amit Ha eljő a Pillangók ideje címmel nálunk is bemutattak. Julia Alvarez szintén Dominikában született, és tízéves volt, amikor családja, a helyi diktátor, a véreskezű Trujillo elleni összeesküvésben való részvétel miatt 1960 augusztusában New Yorkba emigrált. Itt hallottak négy hónappal később a három nővérről, akik börtönben sínylődő férjeik meglátogatása után hazafelé tartottak, amikor bekerítették és sofőrjükkel, Rufino de la Cruzzal együtt botokkal agyonverték őket. A történteket igyekeztek a hatóságok „balesetként” eltussolni (a látszat kedvéért az autót is összetörték), de ezt nem hitte el senki, és később fény is derült mind a megbízók (egyikük természetesen a diktátor), mind az elkövetők kilétére. Alvarezt sosem hagyta nyugodni a történet. Leginkább az a kérdés foglalkoztatta: vajon honnan merítették ezek a nők a bátorságukat, amivel végül a mindenfajta igazságtalanság ellen küzdő nők példaképeivé, szimbólumokká váltak? 1994-ben, immár íróként visszatért szülőföldjére, és meglátogatta az egyetlen túlélő nővért, Dedét. Az idős hölgy addigra már felnevelte sajátjai mellett nővérei gyerekeit is, és a testvérei emlékét őrző múzeumot gondozta. Több mint harminc év nyilatkozás után már terhére volt a szerep és a túlélők bűntudata is gyötörte („te fogsz minket eltemetni” – jósolta anno az apja). Mégis mesélt, és átadta az írónőnek az összegyűjtött újságcikkeket, fényképeket, naplókat. Ezek – és Alvarez történetmesélő ereje – segítségével a három nővér, kilépve a számok és tények ridegségéből, megelevenedett.
A feminizmust és a transz-aktivizmust többen szeretnék ellentétesnek beállítani, de ez badarság. Most Julia Serano, a híres transznemű feminista aktivista mondja el, miért. A fordítás a Prizma Közösség jóvoltából készült.A kép a San Fransció-i Nők Menetén [Women’s March] készült 2017 januárjában, ahol a cikk írója, Julia Serano a számos felszólaló transznemű nő egyike volt.Már régóta foglalkozom a feminizmus és a transznemű aktivizmus metszetével. Éppen ezért gyakran kérnek fel interjúkra, hogy beszéljek a transznemű aktivisták és a feministák közötti “közelmúltbeli konfliktusokról”. Bár a múltban írtam erről témáról (például a három könyvemben és máshol is), jelenleg azon az állásponton vagyok, hogy nem vagyok hajlandó olyan interjúban részt venni, amely ezeket a problémákat legitim vitaként kezeli a feminizmuson belül. Ezt szeretném megmagyarázni az alábbi “nyílt levélben”:
Pasiként biztos te is gondolkoztál már azon, milyen lehet nőnek lenni. Miután a múltkor bemutattuk nektek a csikló működését, most egy sokkal keményebb oldalát ismerhetitek meg a női létnek. A nőket érő mindennapi zaklatást, erőszakot úgy tudod igazán megérteni, hogy elképzeled, milyen lenne, ha téged folyton tökön akarnának rúgni...Képzeld el milyen lenne, ha valaki egy szép napon tökön rúgna. Jó erősen, és ráadásul szándékosan.Összerogysz. Érzed a fájdalmat. Épp, hogy el nem ájulsz. A hányás szélén vagy.És aztán megint tökön rúgnak. És megint.Képzeld el, hogy először akkor történik veled mindez, amikor 12 éves vagy.Képzeld el, hogy egy 38 éves nő teszi.Képzeld el, hogy ez a nő az anyád barátja, akivel üzleti kapcsolatban is áll.Képzeld el, hogy az apád az eset után elmagyarázza neked, hogy a nők egyszerűen ilyenek, mind tökön akarnak rúgni, ezért aztán neked fiúként nagyon kell vigyáznod, hogy ez ne történhessen meg veled.
A napokban nagy vihart kavart futó körökben, hogy a többszörös országos bajnok hosszútávfutó Makai Viktóriát kőbányai otthona közelében, edzés közben megtámadták, súlyosan bántalmazták, és csak az időben érkező férjének volt köszönhető, hogy nem erőszakolták meg. Akár az is, hogy túlélte. A hír hallatán a futó nők újra összeszedték, mivel lehet védekezni az ilyen támadások ellen, amihez én is hozzátettem a magam kis nevetséges trükkjét. Csak másnap jutott eszembe, hogy mennyire, mennyire rossz úton járunk. Vay Blanka írása.
A cím szándékosan provokatív – olvasd végig a posztot, hogy megértsd. Egy népszerű amerikai feminista írását adjuk közre magyar fordításban. Jessica Valenti a Feministing blog alapítója, több könyv szerzője. E posztban rámutat, mennyivel jobban járna mindenki (igen, a férfiak is!), ha a gyereknevelésben fele-fele arányban venne részt az apa és az anya.Az anyaság körül keringő legártalmasabb mítoszok egyike az, hogy a gyerekek tönkreteszik a nők karrierjét. Azt mondják a nőknek, hogy vagy választaniuk kell a munkájuk és a gyerekvállalás között, vagy pedig a legproduktívabb éveiket „szerepzsonglőrködéssel”, a munka-magánélet közti folyamatos „egyensúlyozással” fogják tölteni.Azoknak viszont, akiket hidegen hagynak az efféle cirkuszi mutatványok, érdemes egy kissé más megvilágításban is szemügyre venni a dolgokat. Valójában nem az anyaság, és nem is a gyerekek azok, amik tönkretehetik egy nő karrierjét és a személyes ambícióit.Hanem a férfiak, akik nem hajlandóak elvégezni a rájuk eső otthoni feladatokat.
Világunkban a férfi magabiztos, a nő arrogáns.A férfi nem köt kompromisszumot, a nő makacs.A férfi határozott, a nő erőszakos.A férfi taktikus, a nő manipulatív. A férfi született vezető, a nő irányításmániás.A férfi tekintélyes, a nő idegesítő.A jellemvonás vagy viselkedésforma ugyanaz, csak a nemek eltérőek.
Mit gondolnak a magyarországi genderharcosok a biológiáról? Tényleg el akarják venni az emberek nemi identitását? Kötelező lesz-e a melegházasság, ha bevezetik az Isztambuli Egyezményt? Ezekre a kérdésekre is választ kaphatsz itt – méghozzá maguktól az érintettektől! Azok a veszélyes feminista genderharcosok most végre őszintén beszélnek. A 6. pontban beavatnak mindenkit a titkos terveikbe. Exklúzív! Vigyázat, a 6. pont nyomokban szarkazmust tartalmaz. A Magyar Időkön megjelent egy cikk „Biológiai helyett társadalmi nemek” címmel. Az Isztambuli Egyezmény jelenlegi állásáról szól. A cikk szerint az Egyezmény „a »biológiai nemek« helyett a »társadalmi nemek« létezését is rögzíti.” Ezzel kapcsolatban mi, közveszélyes feminista genderharcosok szeretnénk tisztázni a következőket.