Szerzőnk aszexuális nő, aki most mesél saját tapasztalatairól, és elmagyarázza, mi is az az aszexualitás.
Az aszexualitás a szexuális irányultság egyik fajtája. Azokat a személyeket jelöli, akik ritkán vagy egyáltalán nem
éreznek szexuális vonzódást mások iránt.
Ez nem azonos a cölibátussal, az önmegtartóztató életmóddal, szemérmes viselkedéssel, vagy az impotenciával. Tehát aszexuálisnak azokat az egyéneket nevezzük, akik
egyébként képesek volnának a szexuális tevékenységre, de nem kívánják azt.
Amikor
új emberekkel ismerkedem meg, előbb-utóbb (inkább előbb, mint
utóbb) felmerül a kérdés, hogy hol a barátom/férjem. Ilyenkor
azt szoktam válaszolni, hogy sehol, mert nem érdekelnek a férfiak,
mire páran megbotránkozva néznek (és gondolom, magukban azon
keseregnek, hogy egy ilyen csinos, hosszú hajú kislány miért
fertőződött meg a buzilobbi által), de a legtöbben elfogadóan
hümmögnek, hogy „Aha, leszbikus vagy! Hát akkor hol a
barátnőd?”.
Erre színt vallok, és elrebegem, hogy
engem a lányok is teljesen hidegen hagynak mind szexuális, mind romantikus értelemben, mert aromantikus aszexuális (aró aszex) vagyok,
és egyáltalán nem vágyom arra, hogy valakivel monogám kapcsolatot alakítsak ki, összeköltözzünk, és vegyünk három kaktuszt.
Legkésőbb ekkor már a beszélgetőpartnereim 96,4%-a meg van győződve arról, hogy teljesen zakkant vagyok/hatalmas traumát rejtegetek a lelkem mélyén, ami miatt nem merek bízni senkiben, és ezt gyakran közlik is velem.
Elvégre a legnagyobb boldogság az, ha áll mellettünk valaki, aztán lesz gyerekünk és közös lakáshitelünk, igaz? Hát nem! Nem mindenkinek, többek között nekem sem.
Az amatonormativitás: az a felfogás, hogy a szerelmi kapcsolat a normális párkapcsolat
Az amatonormativitás (Brake, 2012) az az elterjedt elképzelés, amely szerint minden ember egy romantikus szerelmen alapuló, kizárólagos, hosszú távú, monogám kapcsolatra törekszik, és ez a fajta kapcsolat mindenki számára kielégítő.
Az amatonormativitásnak rengeteg megnyilvánulási formája létezik. Nézzünk párat a teljesség igénye nélkül!
Az aszexuális közösség zászlója a Pride-on.
Az amatonormativitás rejlik amögött, amikor olyan személyek, akikkel munkakapcsolatban állok, puhatolózni kezdenek, hogy van-e kapcsolatom. És ha nincs, miért nincs? És mikor lesz? És nem aggódom-e, hogy kifutok az időből?
Vagy amikor az ismerőseim ferde szemmel néznek rám, mert jól merem magam érezni egyedül. És kérdezgetnek, hogy az a lány, akivel sok képem van a Facebookon, a szerelmem-e? (Ez legalább nem heteronormatív, éljen!).
Általában hangulatfüggő, elkezdem-e fejtegetni, hogy eszem ágában
sincs bárkivel összebútorozni, ennek az illetőnek hűséget
fogadni, és az egész életemet köré szervezni. Amit el tudnék
képzelni magamnak, az egy (mindenképpen nyitott) kvírplátói (queerplatonic) kapcsolat.
Mi az a kvírplátói kapcsolat?
Kvírplátói kapcsolatnak nevezik azt a szoros érzelmi kötődésen alapuló kapcsolatot két vagy több ember között, amely jóval erősebb a barátságnál, de az alapja nem romantikus szerelem.
Egy kvírplátói kapcsolat nagy szabadságot ad a feleknek: Élhetnek együtt vagy külön, lehetnek akár házasok is, nevelhetnek gyereket, a kapcsolat része lehet a szexualitás is, de hiányozhat is belőle.
A queerplátói kapcsolatban lévő partnereket angol nyelvterületen cukkininek is nevezik. A „cukkini” kifejezést az amerikai aromantikus aszexuális közösség hozta létre.
Eredetileg vicc volt, amivel azt jelezték, mennyire nincsenek szavaink arra, hogy olyan kapcsolatokról beszéljünk, amelyek nem követik a standard szexuális és romantikus normákat.
A kvírplátói kapcsolatoknak nincsen forgatókönyvük, amit lehetne követni. Így a benne lévő partnerek alakítják ezeket.
Természetesen egy szerelmen alapuló kapcsolatra is igaz, hogy a benne lévő partnerek alakítják, de a szerelmen alapuló kapcsolatokra vonatkozóan rengeteg bevett szokás létezik. Van egy ki nem mondott közmegegyezés (forgatókönyv) arról, hogy egy ilyen kapcsolatnak hogyan kell kinéznie és alakulnia. Ezeket az íratlan szabályokat néha párkapcsolati mozgólépcsőnek (relationship escalator) is hívják.
A forgatókönyv legelterjedtebb formája az ún. “randevú és házasság”
koncepció: a partnerek megismerkednek egymással, randevúzni kezdenek,
amelyből kialakul egy párkapcsolat, majd egy bizonyos ponton úgy
döntenek, hogy házasságot kötnek egymással. Utána jöhet az
összeköltözés, közös lakás vagy házépítés, majd a gyerekek. Az ember
csak egyszer házasodik össze egyetlen partnerrel, és ők együtt maradnak
halálukig.
Ezeket az elvárásokat a nyugati társadalmakban az emberek nagy
része
elfogadja és
nem kérdőjelezi
meg.
Ha többet szeretnél megtudni az aszexualitásról, keresd fel a Magyar Aszexuális Közösséget!
A párkapcsolati mozgólépcső forgatókönyv egyik kellemetlen mellékterméke az, hogy az ember életében jelen lévő kapcsolatok hierarchiába rendeződnek.
A legfontosabb kapcsolat az illető szerelmi/szexuális kapcsolata, amellyel legfeljebb csak a szülő-gyerek kapcsolat tud vetekedni. A barátok mindenképpen háttérbe szorulnak.
Az
amatonormativitás (vagyis a szerelmi kapcsolat elsődlegesnek tekintése más kapcsolatokhoz képest) nemcsak egy aromantikus aszexuális életét tudja
megkeseríteni, hanem egy bármilyen szexuális és romantikus
irányultsággal rendelkező poliamor ember életét is. De egy
heteróét is, aki bármilyen okból nem akar kizárólagos
párkapcsolatot, hanem inkább a
munkájának/hobbijának/barátainak/kismacskájának szenteli magát.
Sulyok Viktória
Források: Wikipedia; Brake, E. (2012). Minimizing marriage: Marriage, morality, and the law. New York: Oxford University Press.