Két, nyitott kapcsolatban élő, harmincas nő mesél a tapasztalatairól. Mindketten biszexuálisak, és nyitott (úgynevezett poliamorikus vagy röviden poli) kapcsolatban élnek. Partnereik között van hetero és meleg is. Mind Luca, mind Karola így érzi magát boldognak és kiteljesedettnek, és azt tervezik, hogy nyitott kapcsolatban fogják leélni az életüket. – Interjú.

Mióta tudjátok magatokról, hogy biszexuálisak vagytok?

Karola: Én a huszas éveim közepén jutottam el oda, hogy belássam, érdekelnek a nők is. Korábban is voltak fantáziáim róluk, de szigorúan lecsesztem magam miattuk. Próbáltam a férfiakra irányítani a figyelmem: „én nem lehetek meleg!!” – mondogattam magamnak. Aztán egy nap elgondolkoztam rajta, hogy „ugyan miért is nem? Mi baj van azzal, ha biszex vagyok?” És rájöttem, semmi. Biszexnek lenni jó! Kinyílik előtted a világ.

Luca: Nekem ez volt gyerekkorom óta az egyértelmű, és számomra az jelentett sokkot, amikor rájöttem, hogy a többi ember nem így működik. Amit őszintén szólva a mai napig nem sikerült megértenem. De hát ők tudják.

És azt mióta tudjátok, hogy „poli”-k vagytok? Vagyis hogy etikus nyitott kapcsolatban akartok élni?

Luca: Én ebbe születtem, a szüleim nyitott házasságban éltek. Apám második kapcsolata része volt a családunknak, elhozott az óvodából, jött a családdal nyaralni, anyámmal jó barátnők voltak. Anyámnak második kapcsolata apám katonatársa volt, ismertük mi, gyerekek is, bár ő sokkal kevésbé volt jelen a családban. Szóval nekem ez az egész teljesen természetes volt. Olyannyira, hogy amikor úgy tízéves koromban először találkoztam egy másik poli családdal, és furcsálltam, hogy a két nő a gyerekeikkel közösen jönnek evezni, míg a közös pasijuk hegyet mászni van, akkor apám szólt, hogy „lehet, hogy furcsa, de tudunk még ilyenről…” Akkor esett le a tantusz, hogy hoppá, az én családom is ilyen. Gyerekként egyébként én ebből nagyon sokat profitáltam, mert eggyel több ember volt, akihez fordulhattam, olyan dolgokkal is, amikkel a saját szüleimhez nem fordultam volna.

Karola: Nekem volt egy komoly, hetero, monogám kapcsolatom a huszas éveimben. Ez alatt végig úgy éreztem, hogy valami baj van velem. A biszexualitáson kívül még azt is tisztán éreztem, hogy én több emberrel szeretnék párkapcsolatban lenni. A kedvesembe is szerelmes voltam, de rendszeresen szerelmes voltam másokba is. Sokáig azt hittem, hogy ez nem normális, hogy velem nem stimmel valami. Aztán olvastam a poliamoriáról, hogy mások is élnek így. Hogy lehetséges akár etikus nyitott kapcsolatban is élni. Egyből tudtam, hogy ezt nekem találták ki.

Egyébként tegyük azonnal hozzá, hogy nem minden biszexuális él nyitott kapcsolatban. És nem minden nyitott kapcsolatban élő ember biszexuális. Ez a két dolog néha együtt jár, mint Lucánál meg nálam. De vannak hetero polik, és biszex monogámok is.

Mindkettőtöknél hosszú idők után most vált lehetővé, hogy a párotok elfogadja a nyitott kapcsolatot. Jelenleg a partneretek tudtával és támogatásával létesíthettek újabb kapcsolatokat. Meséljetek kicsit erről az útról, a nyitott kapcsolatok előnyeiről és nehézségeiről. Hogyan vált ez nektek valóra?

Karola: Számunkra a kedvesemmel az etikusság volt az egészben a legfontosabb. Egymás megcsalása szóba se jöhetett, mert nagyon szeretjük egymást, és nem akarjuk a másikat bántani. Egy etikus nyitott kapcsolatban pont az a jó, hogy egymás tudtával és beleegyezésével létesíthetünk párhuzamos romantikus kapcsolatokat. Tudunk egymás többi partneréről is, és az egész az őszinteségre és bizalomra épül. A szabályokat közösen hozzuk, és mindig lehetőség van ezek megváltoztatására, mert rendszeresen megbeszéljük egymással, hogy kinek mire van szüksége. Ez sok kommunikációt igényel, és nem is mindig könnyű, de mi így vagyunk boldogok.

Luca: Mostani barátnőmmel egy éve vagyok együtt, egy általam szervezett poli rendezvényen ismerkedtünk meg. Ő nem mint poli jött el, hanem csak valami queerfeminista programot keresett magának. Itt jöttünk össze, és gyorsan kiderült, hogy hiába találkoztunk egy poli rendezvényen, ő ettől idegenkedik. Egyébként úgy derült ki, hogy amikor köztünk komolyra fordult a dolog, le akarta mondani egy másik randiját. Erről én le akartam beszélni, mondván, hogy attól még, hogy mi hétvégén találkozunk, neki lehet nyugodtan egy jó estéje hét közben, én igazán nem sajnálom tőle. De látván, hogy számára a poliság ijesztő, egy évre szögre akasztottam az igényeimet, hogy időt adjak neki. Nem sokkal az első évfordulónk után megismerkedtem valakivel, akibe eléggé belezúgtam. Az érdeklődés kölcsönös volt. Ezért odaálltam a barátnőm elé, és azt mondtam, hogy ugye én poli volnék, és most ezt szeretném realizálni. Van valaki, és ha ez neki oké, akkor találkoznék vele, de ha nem tudja ezt elfogadni, akkor nem. Nehéz beszélgetés volt. Őszintén meg akarta érteni, hogy ez miért fontos nekem. A végén oda jutottunk, hogy nem éppen ez lett volna a szülinapi kívánsága, de menjek nyugodtan, ha ez nekem fontos. Én meg mentem, mert ez nekem tényleg fontos, és azt gondoltam, hogy olyan terhelésnek teszem ki a kapcsolatunkat, amiből megerősödve jöhetünk ki.

De akkor ez nem azt jelenti, hogy te a barátnődet nem is szereted igazán? És el akarod hagyni?

Luca: Nem akarom elhagyni. Borzasztóan szeretem. Éppen, hogy vissza akarok hozzá menni, miután ezzel a másikkal találkoztam. És amikor ebben a nehéz beszélgetésben azt láttam, hogy képes nagyon messzire menni a komfortzónájának határain túl annak érdekében, hogy megértsen valami számomra fontosat, akkor csak még jobban megszerettem.

Milyen hatással volt az első számú kapcsolatotokra a nyitás? Luca fenti elbeszéléséből ítélve úgy látom, a polivá válás megerősítette a kapcsolatot. Így van?

[Bólogatás.]

Karola: Igen, feltétlenül. Én is a kapcsolat megerősödését tapasztaltam meg. Az első kedvesemre hihetetlen hatással volt a nyitás: az egekbe lőtte ki az önbizalmát. Korábban voltak amiatt kétségei, hogy akkor is vele lennék-e, ha találnék mást. Gyakran küzdött önbizalomhiánnyal. De aztán megtapasztalta, hogy visszajövök hozzá. Akkor is, ha a másikkal is jó. De visszajövök, nem azért, mert pórázon vagyok tartva, hanem mert vele akarok lenni. Ezt egyébként monogám kapcsolatokba is javasolnám bevezetni, ezt a hozzáállást, ezt a bizalmat. Hihetetlen magabiztosságot ad az embernek, ha tudja, hogy a kedvese azért van vele, mert szívből szereti, és nem csak azért, mert úgysem találna mást.

Nálunk például nem okoz gondot az, hogy míg az egyikkel töltök időt, a másik felhív telefonon. Szabadon tudok nekik egymásról mesélni – a szaftos szexuális részeket nyilván kihagyva.

Luca: Hasonló nálam is. Engem az zavart korábban a kapcsolatomban, hogy a poliságtól való félelem azt mutatta számomra, hogy a párom nem bízik eléggé magában és bennünk, nem tartja önmagát annyira értékes embernek, hogy azt gondolja: visszajövök hozzá. Ez engem eléggé idegesített, mert közben egészen csodálatos szuper csaj, nagyon jó vele, akkor miért gondolja, hogy bármi félnivalója van? Amikor azt mondta, hogy oké, mehetek randizni a másikkal, az öröm és megkönnyebbülés nagy része onnan jött, hogy ezek szerint bízik már magában és kettőnkben annyira, hogy meri ezt a kockázatot vállalni. Hiszen világosan elmondtam: mondhatott volna nemet is, és én akkor ahhoz tartottam volna magam.

De akkor tulajdonképpen te csak megcsalni akarod a párodat, nem?

Luca: A megcsalás definíciója, hogy a másik háta mögött történik. Mi mindketten számottevő munkát tettünk abba, hogy ne a másik háta mögött történjen. Mindenki tudja, aki látott már megcsalást közelről, hogy sokkal egyszerűbb titokban félredugni, mint hosszú és nehéz beszélgetések, egyeztetések során engedélyt szerezni arra, hogy a másik tudtával és támogatásával randizzunk.

De ha ez az engedély csak ki van zsarolva?

Luca: A poliamoria lényege, hogy etikusan élünk nyitott kapcsolatban. A dolog a felek önkéntes beleegyezésére épül, és minden érintett birtokában van minden lényeges információnak. Ha valakitől kizsaroltak egy „oké”-t, azt én nem tekintem beleegyezésnek. Ha valaki kényszerből megy bele, például mert fél, hogy különben elveszíti a párját, az is enyhén szólva határeset. Az ilyen típusú engedéllyel nehéz etikusan élni.

És mit gondoltok, meddig fog ez a fázis tartani?

Karola: Ez nem egy „fázis”. Ez az életünk. Mí így éljük az életünket, ez tesz minket boldoggá és kiteljesedetté. Ha rajtam múlik, ez nem fog véget érni.

Luca: Miért kéne, hogy vége legyen? Ismerek egy leszbikus poli párt, most vállaltak közösen gyereket. Ott mondta az egyik, hogy nagyon hálás a párja másik barátnőjének, mert ha tőle jön haza a felesége, akkor mindig fel van töltekezve, ki van virulva. Így a kisbaba által alaposan megterhelt kapcsolatba kivülről is sikerül energiát becsatornázni, ami nagyon fontos ahhoz, hogy jól működjenek a családban a dolgok.

Persze ismerünk olyat is, hogy egy poli ember egy monogám ember kedvéért föladja a nyitott kapcsolatra való vágyát. És ez nem feltétlen rossz, ha saját döntésen alapul. De én remélem, hogy nem fogok ilyen helyzetbe kerülni. Remélem, hogy legalább mint lehetőség, ott lesz az életemben a poliság. Ennek lehetősége nekem fontos akkor is, ha épp nem élek vele. Két dologról nem akarok lemondani. Az egyik, hogy a kapcsolatomban legyen egyfajta mély bizalom (magunkban és egymásban), ami olyan mély, hogy a poliság is lehetséges legyen általa. Ez egy kapcsolati minőség, ami alá nem szívesen megyek. A másik, az „együtt-örülés”, amikor a másik randi-örömének örül az ember – na annak lehetőségéről szintén nem akarok lemondani. (Ezt angolul „compersion”-nek mondják.)

Akkor jól értem, hogy több párkapcsolatot fönntartani egyszerre, az rengeteg munkával jár?

Karola: Igen, hogyne. Ez egyáltalán nem játék és mese és gruppenszex, sőt :-) Egy többszereplős kapcsolat fenntartása bizony komoly érzelmi munkával jár. De ez a munka megtérül. Ha az ember egy kapcsolatba (nemcsak párkapcsolatba, hanem baráti vagy rokoni kapcsolatba is!) sok munkát fektet, az nem veszik el sosem. Éppen ezért hagyományos monogám kapcsolatba is javaslom, hogy fektessen mindenki érzelmi munkát. A kapcsolat biztosan épülni, erősödni fog tőle. A hosszú barátságaid is azért értékesek, mert az idők során energiát tettél beléjük. Ha egy kapcsolatba az ember nem tesz energiát, az idővel elszárad, ellaposodik. De ha gondozgatjuk és locsolgatjuk, akkor virágot hajt.

A poliamoria lényege, hogy etikusan élünk nyitott kapcsolatban. A dolog a felek önkéntes beleegyezésére épül, és minden érintett birtokában van minden lényeges információnak.

Vannak meghatározó poli tapasztalataitok korábbról is?

Luca: Igen. A legerősebb, legszebb poli tapasztalásom Judithoz kötődik, aki nekem az egyetlen barátnőm volt akkor, neki pedig én a harmadik voltam a sorban. Ő egy negyvenes évei elején járó nő, aki két kiskamasz gyerek és egy férj mellett jött rá pár éve, hogy valami mindig is hiányzott az életéből. Már tudja, hogy mi: a csajozás. Próbálta elfelejteni, ignorálni, persze nem ment, szenvedett, mint egy beteg kutya. Aztán összeszedte a bátorságát, és leültette a férjét: „Drágám, nagyon szeretlek, veled akarok maradni, de kérlek, próbáld meg elfogadni, hogy nekem muszáj nőkkel is szexelnem.” A férje kék lett, zöld lett, sárga lett, majd kibökte, hogy ami azt illeti, egy ideje gyakran néz meleg pornót, és mégpedig azért, mert rájött, hogy ez őt érdekli. A vége az lett, hogy most mindkettőjüknek megvan a kimenője, és a házasságuk soha nem volt még ilyen jó. Hiszen amit mindketten éreztek korábban, hogy nem tudnak megadni valamit, amire a másiknak szüksége van, így megoldódott.

Voltam náluk vacsorára, bemutatott a férjének és a gyerekeinek (mint egy kedves barátnőjét). Bemutatott a másik barátnőjének, akivel tizenöt éve vannak jóban és három éve lett köztük a viszony szexuális is, és akivel időnként hármasban is mentünk bulizni. És azért lett ez a kapcsolat a legszebb poli emlékem, mert páratlan élmény volt megtapasztalni a szeretetnek, az elfogadásnak ezt a szintjét, a másik örömének való örülést. Amikor Judit átjött hozzám, a férje jó randit kívánt neki, és amikor késő este hazaért, a férje azzal fogadta, látom a mosolyodon, hogy jó estéd volt, nagyon örülök neki. Az a szeretet, gyengédség és támogatás, amivel a két másik kedvese állt az általam is szeretett nőhöz, megjelent valós szeretetként az én életemben is, engem is gazdagított. Szerették őt, szívesen okoztak neki örömet, ezért engem is szerettek, mert Judit engem is szeretett, és én is sok örömet okoztam neki. Nem merült fel, hogy a mi viszonyunk miatt bármelyikük is szegényebb lenne. Ellenkezőleg: örültek neki, hogy akit ők boldognak akarnak látni, általam még boldogabb lesz. Másfél éve szakítottunk, de ma is jóban vagyunk. Nemrég voltam nála, még a lánya is a nyakamba ugrott, pedig akkor már tudta, hogy az anyja nem recepteket cserélgetett velem, hanem dugtunk.

Miért szakítottatok?

Luca: Nehéz időszaka volt, olyan dolgokért tett felelőssé, amikért nem voltam. Vagyis olyan okokból lett vége, amiért sok monogám kapcsolat is véget ér.

De akkor nem arról volt szó, hogy ti csak kiéltétek magatokat, de egy ilyen hosszútávon nem is működhet?

Luca: A férjével és másik barátnőjével hosszútávon működik. Velem nem működött akkor és úgy a kapcsolat, ezért átalakítottuk úgy, hogy működjön: kivettük belőle a szexualitást és fellazítottuk. Most működik.

Karola: Van olyan ismerős pár a környezetemben, akik 30 éve élnek poli módon együtt. Mindketten határozottan azt gondolják, hogy már nem lennének együtt, ha monogám módon próbálták volna.

És ez rám magamra is igaz. Ha a kedvesem rám kényszerítette volna, hogy legyek monogám vele, akkor fuldokoltam volna, és egy nap a megfulladás és ő helyette a fuldoklásmentes életet választottam volna. De így erre nem volt szükség, továbbra is lehetünk együtt, egy stabil párkapcsolatban.

A monogám kapcsolatok nagyon gyakran arra alapulnak, hogy neked egy embert kell találni, aki kielégíti (és kitalálja! :-) ) az összes szükségletedet. Mindezt úgy, hogy az idők során te is és ő is változtok. Ez legjobb esetben is csak egy rakat kompromisszum árán lehetséges, de csomó igényed és szükségleted (nemcsak szexuális, érzelmi is) nem lesz kielégítve ez által az egy ember által. Ami frusztráló lehet. A társadat pedig a lehetetlen elvárások fogják frusztrálni. Ezért ha két ember azt mondja, hogy ők tudnak poli módon létezni, az kifejezetten felszabadító tud lenni. Mert nem kell nekem a pasimmal/csajommal olyan dolgokat csinálni, amihez nekem nincs kedvem.

Például mit?

Karola: Csónakázás. Képregényolvasás. Rovargyűjtés. Bármilyen hobbi, sport vagy kulturális tevékenység, amit az egyik szeret, a másik nem. Engedjétek el egymást, legyen mindenki külön ember. Ne a párkapcsolatotokon keresztül definiáljátok, hogy kik vagytok. Nem kell a partnerednek minden egyes hobbidat szeretnie, azokban részt venni. Azokat a dolgokat csináljátok együtt, amiket mindketten szerettek, egyébként pedig hagyjátok a másikat élni az életét. Legyetek önálló személyiségek, teljesítsétek ki önmagatokat. Legyetek szabadok.

Luca: Vagy itt van például a biszexualitás megélése. Az emberek nagy része biszex, csak a heteró szocializáció és társadalmi kényszer miatt ezt elnyomják. Ezért teljesen kézenfekvő, hogy valakinek olyan szexre is legyen igénye, amit a párja nem tud megadni. Ezt vagy elnyomja, vagy megcsalja a párját, vagy polik lesznek. Egy másik, extrémebb példa, ha valaki a BDSM szex iránt érdeklődik, míg a párját ez hidegen hagyja. A BDSM (Bondage/Dominance/Sado-/Masochism, vagyis kötözés-fegyelmezés, dominancia-alávetettség és szado-mazo játékok) nagyon sok hetero embert is érdekel titokban, de gyakori, hogy nem merik a párjuknak ezt bevallani.

Számunkra a kedvesemmel az etikusság volt az egészben a legfontosabb. Egymás megcsalása szóba se jöhetett, mert nagyon szeretjük egymást, és nem akarjuk a másikat bántani.

Az, hogy mi számít kapcsolatnak, egy széles spektrum. Lehet, hogy valakinek az első számú kapcsolata mellet van egy „fuck buddy”-ja. Vagy valakije, akivel nem is élnek szexuális életet, de van köztük gyengéd intimitás/kötődés. Ezt sokan már pusztán a barátság kategóriába sorolnák, pedig több annál. Ez mind a poli ernyő alá esik, ha az nekik egy kapcsolat.

Sokszor van, hogy egy monogám pár egyik tagjának van egy ellenkező nemű barátja, és bár csak barátságról van szó, mégis féltékenységet okoz. Ez is elsimítható egy kis „poli” hozzáállással.

De hát ez nem simán a felnőtt ember hozzáállása?

Luca: De igen, persze. Sok monogám kapcsolatban is megvan ez a hozzáállás, nyilván, csak sajnos túl sokban nincs. Viszont egy poli kapcsolat nem működhet ilyen hozzáállás nélkül.

Egy felnőtt ember tudja, hogy ha a másikat tényleg szeretem, akkor nem vehetem el a szabadságát. Ha valamit mástól tud megkapni, nem tilthatom el tőle, ha egyszer szeretem. Az érett ember tudja, hogy a másik jelenléte az életemben amúgy sem garantált az idők végezetéig (vagyis addig, amíg azt én akarom), ezért nem jár különösebb plusz kockázattal, ha elengedem. Az értelmes és etikus ember tudja, hogy a másik nem a tulajdonom, hanem egy velem egyenrangú, szabad, önálló ember.

Szóval a poliság számotokra azért fontos, mert ezáltal megtanultátok elengedni a partnereteket?

Karola: Igen, ez az egyik ok. És ez, mint mondtam, megerősítette a kapcsolatunkat. De számomra azért is fontos a poliság, mert én mindig is éreztem, hogy nem akarok választani két ember között. Mindkettőt szeretem, és ha választanom kéne, az iszonyú fájdalmat okozna. Mert ha az egyiket választanám, akkor a másik miatt törne össze a szívem, ha meg a másikat, akkor az egyik miatt.

Tudunk egymás többi partneréről is, és az egész az őszinteségre és bizalomra épül.

A környezetem ezt sokszor nem fogadja el. A mai napig nehézséget jelent, hogy sok ismerős ezt nem érti. Pedig egyszerre több emberbe szerelmesnek lenni egy szuper mély megtapasztalás. Ezek az érzések nem kioltják egymást, hanem erősítik. Minél több szeretet van bennem az egyik iránt, annál erősebb lesz a szeretetem a másik iránt. Én ezt rendszeresen átélem. És ez amúgy nagyon jó hatással van minden résztvevőre.

Luca: Annyira rövid ez az élet. Ráadásul nekünk a klímakatasztrófa és a vele járó társadalmi, gazdasági összeomlás miatt olyan normális öregkorunk valószínűleg nem is lesz, mint a nagyszüleinknek. Akkor pedig használjuk ki ezt a kis időt, és adjunk és kapjunk minél több szeretetet. Éljünk minél többet. Nekem nagyon nagy a kötődési igényem, hogy a számomra kedves emberekhez közel legyek, hogy valamilyen intimitást éljek meg velük. A legszívesebben egy kommunában élnék, és úgy aludnék a barátaimmal, mint a fókák, egymás hegyén-hátán. Ha csak egy emberrel tehetem ezt meg, akkor még légszomjam van.

Sokszor gondolják azt az emberek, hogy igazán komoly párkapcsolat csak monogám keretek között lehetséges. És hogy a poli kapcsolat legjobb esetben is csak kísérletezés. Hogy ha valaki hosszútávra szeretne kapcsolatot, akkor annak monogámiára kell berendezkednie. Mit gondoltok erről?

Karola: Azt, hogy tényszerűen nem igaz, hogy a monogám kapcsolatok automatikusan sokáig tartanának. Ott vannak például a válási statisztikák: minden második házasság válással végződik. Tehát annak ellenére, hogy mindenhonnan az ömlik ránk, hogy csak meg kell találnod az „Igazi”-t és akkor minden szép lesz és jó, mégse működik egy csomó monogám kapcsolat. Ennek fő oka szerintem pont az, hogy az emberek nem tesznek érzelmi munkát a kapcsolatba, nem dolgoznak a konfliktusok feloldásán, hanem belesüppednek a megszokásba, és azt gondolják, a kapcsolat majd magától működik.

De önmagában nem érték az, ha 50 évig tart egy házasság. Akkor lesz csak érték, ha boldoggá teszi a benne élőket. Viszont ha csak gazdasági érdekből vannak együtt, vagy kényszerűségből/játszmázásból, vagy a gyerekek miatt, vagy mert azt hiszik, hogy úgyse találnának mást, de közben nem boldogok… ez szerintem nem követendő példa. Én szeretetteli, kiteljesítő, bizalomra és egymás támogatására épülő kapcsolatban szeretnék megöregedni. Egy ilyen kapcsolat marha sok érzelemi munkával jár, akár monogám, akár poli. Poliként viszont mindenképp bele kell tenned az érzelmi munkát, nem úszod meg. Szóval ilyen szempontból poliként több esélyed van egy hosszú kapcsolatra. (Persze ettől még poli kapcsolatok is mehetnek tönkre, és mennek is tönkre gyakran, különböző okokból.) Ami biztos, hogy nem lesz egy kapcsolat önmagában már attól jó és stabil, hogy monogám. És nem lesz egy poli kapcsolat kevésbé jó és stabil csak azért, mert nem monogám.

Luca: Most a legtöbb kapcsolat hossza 3-6 év (gyerekkel együtt is). Régebben az, hogy tovább tartottak a házasságok, elsősorban a nők önfeladásán alapult. De ma már nem kötelező egy rossz kapcsolatban bennemaradni, ezért is dobbant rengeteg feleség. Az én fejemben is él az a romantikus idea, hogy milyen szép együtt megöregedni, de ezt mint reális elvárás, nem támasztom magam és a világ elé.

Mi a véleményetek a féltékenységről? Szoktatok-e féltékenyek lenni? A partnereitek szoktak-e féltékenyek lenni?

Karola: Igen, hogyne. Néha mindenkivel előfordul, hogy érez egy kis féltékenységet, ez teljesen normális. A kérdés az, hogy az ember ezt hogyan kezeli. Mert attól, hogy valaki féltékenységet érez, még nem lesz „féltékeny ember”. A féltékenység egy múló érzés, nem pedig egy jellemvonás. Meg lehet tanulni vele bánni. Ez alapvetően egy önismereti probléma. A féltékenység elől nem elmenekülni kell, hanem szembenézni vele.

Egy etikus nyitott kapcsolatban pont az a jó, hogy egymás tudtával és beleegyezésével létesíthetünk párhuzamos romantikus kapcsolatokat.

Például ha nekem valamelyik kedvesem féltékenységet érez, azt azonnal el szokta nekem mondani. Én ilyenkor nem kioktatom vagy leteremtem, hanem igyekszem figyelmesen meghallgatni, megérteni az érzéseit. Aztán pedig biztosítom arról, hogy szeretem őt és fontos számomra. Megoldásként általában együtt szoktunk valamit kitalálni, például egy új közös programot, vagy egy előre nem eltervezett randi beiktatását. Az a tapasztalatom, hogy ha az ember empatikusan odafigyel a kedvesei érzékenységére, ha erről rendszeresen beszélgetnek egymással, akkor a féltékenység mennyisége is és erőssége is lényegesen lecsökkenthető. És közben a sok érzelmi munka által, amit a féltékenység kezelésébe fektettünk, épül a párkapcsolat is.

Térjünk vissza még egy kicsit a biszexualitás kérdésére. Ti mi alapján döntitek el, hogy inkább nőkkel vagy férfiakkal randiztok?

Karola: Én történelmi okokból általában férfiakkal randizom. Nem tudom a nők gesztusait, jelzéseit olvasni, valahogy velük sokkal nehezebb a flört. És van egy olyan nehezítés, hogy nekem a nőies nők jönnek be („femme”-ek). Ezek nagy része pedig heteró, róluk leperegnek a rendkívül óvatos jelzéseim. Nőies leszbikusból kevesebb van, rájuk nagy a kereslet, a maszkulinabb leszbikusok pedig („butch”-ok vagy „dike”-ok) számomra nem igazán vonzóak. Rólam pedig nőies nő lévén az esetleges érdeklődők nem feltételezik a nyitottságot, és ezért nagyon ritkán mernek próbálkozni. Kék tüsihajjal, gondolom, egyszerűbb dolgom lenne.

Luca: Én inkább nőkkel randizok, szintén történelmi okokból, de el tudnék képzelni férfiakkal is rendes kapcsolatot. Pusztán szexuális volt és bizonyára lesz is, de ritkán. Az a baj, hogy még az egyéjszakás kalandhoz is teljesítenie kell a másiknak egy beugró szintet az érzelmi intelligencia, a másik tisztelete terén, és ezt a nők közül sokkal többen tudják megugrani. De azért akad jópár elég értelmes, normális pasi is, akin nem fogott a macsó szocializáció, és nem bánnám, ha lenne egy ilyennel kapcsolatom.

Terveztek-e olyat, hogy a két kapcsolatotok megismerje egymást? Esetleg olyat, hogy ne csak egy asztalnál üljetek velük, hanem egy ágyban is legyetek?

Karola: Rajta van a bakancslistámon a dolog ;-). De ha csak a közös asztal jön össze, én azzal is meg leszek elégedve.

Luca: Szép lenne, de ez egyáltalán nem prioritás. Sokkal fontosabb, hogy minden résztvevőnek tiszteletben tartsam a határait.

Ti mint mindketten biszex poli csajok, egymással miért nem randiztok?

[Nevetés.]

Karola: Biszexnek lenni nem azt jelenti, hogy kivétel nélkül minden ember bejön. Ahogy heterónak lenni se azt jelenti, hogy minden ellenkező nemű egyén bejön. (Ráadásul mint említettem, vannak biszexuális emberek, akik monogámok: tehát választanak egy partnert, ez lehet akár férfi, akár nő, és vele monogám kapcsolatban maradnak.)

Luca: Karolával jó barátok vagyunk. Összeköt minket sok minden más mellett a poliság és a queerfeminizmus is, de ha meglátogatjuk egymást, a vendégágyon alszunk.