2009-ben már írtam ezzel a címmel egy cikket az LMP blogjára, Hunvald György letartóztatását ünnepelve. Nagyot változtak az idők: akkor úgy tűnt, hogy egy unalmas demokráciában fogunk bosszankodni és örülni az ország szekerének jobb és balkanyarjain.
Ma ugyanezzel a címmel a pedofilellenes törvénybe illesztett, "LMBT-propagandát” tiltó passzusra reagálok, és a börtön ránk, LMBT-aktivistákra vonatkozik.
Amikor 2009-ben az ügyészség jól megérdemelten lecsukta Hunvald Györgyöt, a Védegylet irodájában voltam, a Biohazard nevű brooklyni hardcore kiválóságtól a Punishment (Büntetés) című számot üvöltettük és ölelgettük egymást. Hunvald erzsébetvárosi MSZP-s polgármesterként sokat tett a régi zsidó negyed házainak elpusztításáért, nyakig ült minden arra járó ingatlanpanamában, és - képzeljétek, gyerekek - egy MSZP-s kormány alatt vitte el az ügyészség.
Azóta sok lopott pénz lefolyt a nemzeti együttműködés rendszerének gigáján. Olyan dolgok ellen tüntettünk akkor, amik ma már a saját kompromisszumos javaslataink lehetnének. Most heti két olyan dolog történik, amibe akkor belebukott volna az egykor rémségesnek számító Gyurcsány-kormány. Vagy bármely kormány. Győzött a fásultság, az individualizáció, hogy nem állunk ki egymás mellett, így minden csoport egyedül marad, amikor eljönnek érte a fideszes állami gépezet verőlegényei.
Most néhány hónapos bemelegítés után, a nettó náci és azon belül is a szellemileg visszamaradott vonalat képviselő Mi Hazánk felvezetése után egy LMBT-propaganda ellenes törvénymódosítással fognak odacsapni az ellennek.
Merthogy szerintük a pornográf tartalmakkal együtt kell azt tiltani, hogy 18 év alattiaknak a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, valamint a homoszexualitást “megjelenítsék”.
Amikor a járvány miatt tömegek szegényednek el és az ország csak az önfeláldozó és / vagy kiszolgáltatott polgárainak köszönhetően üzemel, nem a kormányzati munkának eredményeképpen, hanem éppen annak ellenére, akkor 70 milliárdot tesznek a Semjénnek szervezett vadászati kiállításba, akkor mesekönyvek ellen kell háborúzniuk, és az LMBT-propagandától kell megvédeniük a gyerekeket.
Mert most majd a leszbikus fiatal lányok biztos a Magyar Férfiaktól teherbe esve, büszkén és boldogan akarják teleszülni a Kárpát-medencét a migránsok elől.
Az apjuk faszát, tényleg.
A törvény egyik lényege, hogy gumiszabályként igen sok mindenre lehet ráhúzni, és a putyini elődhöz hasonlóan sokak feje fölött fog ott lebegni. A Bábjátékos a legutóbbi pénteki rádióinterjújában - megintcsak - a pedofilellenes törvénnyel kapcsolatban megmondta, hogy nem fognak cicózni: "Semmilyen szexuális befolyásolásnak nem akarjuk kitenni a kiskorú gyermekeinket, és nemcsak nem akarjuk, ez nemcsak egy jámbor óhaj, hanem büntetni akarjuk azokat, akik ezt a szabályt megszegik, és ezt a határt átlépik."
Nem mentségként mondom, de ez is csak egy slampos diktatúra, nem fognak mindenkit bíróság elé vinni, akit elvileg lehetne.
A dolognak így is komoly fenyegető ereje van.
Ne menjünk messzire, veszem a saját példámat.
Amikor a 133 bátor kukac megadta magának a járvány miatt a különleges felhatalmazást, a legelső (legelső!) benyújtott törvényben bátran ott volt, hogy a transzneműeknek megtiltják a nem és névváltoztatást. Olyan férfiak kénytelenek így női dokumentumokkal élni, akiket mindenki magától értetődően férfiként lát és kezel a környezetében, és olyan nők számítanak a törvény szerint férfinak, akiket egy uszoda zuhanyzójában, meztelenül is mindenki más magától értetődően nőnek lát. Ideértve például engem is.
A magyar állam szerint én férfi vagyok, tehát egy ilyen eljárás végén én - és még számos aktivista transz nő, ha a dolog rabosításig eljut - a férfi dutyiban landolna.
Ugye mindenki el tudja képzelni, mi szokott történni egy transz nővel egy ilyen helyen?
Van elég tapasztalat az ügyben világszerte: nemi erőszak és halál, önkézzel vagy idegenkezűséggel.
Az egészben az elmúlt évek orbánista edzőtábora után semmi meglepő nincs. Ha valamivel el tudják terelni a figyelmet a fosztogatásról és az érdemi kormányzásra való képtelenségről (könyörgöm, legalább szappan és vécépapír lenne az iskolákban!!!), akkor legyen az bármennyire is cinikus és gonosz, megteszik. Ha kell, uszítanak a hajléktalanok ellen, a fogyatékos, roma kisgyerekeket örökbefogadó meleg párok ellen - miközben a saját egyházi és világi pedofiljaikat bújtatják.
Nem megyek végig az ide vezető úton, és az sem annyira érdekes, hogy mi lesz holnap. Lesz néhány demonstráció, még néhányan elhagyják az országot, néhány szülő ezért a gyerekei nélkül marad itthon, néhányan még frusztráltabbak lesznek, néhány embert megrángatnak a bíróság előtt, és közben készül a következő hecckampány.
Most inkább az érdekel, mi lesz holnapután?
Semmi nem tart örökké, egyszer meg fognak ezek is bukni. Így vagy úgy, de megbuknak.
Orbán Ráhel átveszi a királyságot, de nem tudja kézben tartani,
vagy kiderül, hogy nem csak mondják a lengyel állami vezetők egymás között, hogy Orbán leszopta Putyint, de Putyin le is videózta a mobiljával és a neten landol, vagy az ellenzéki összefogás centikkel hamarabb fog átesni a célszalagon, a fene tudja.Akkor mit fogunk tudni kezdeni egymással, mi, akik próbáltuk megállítani ezt a bűzösen habosodó fasiszta elmebajt, és azok, akik csak nézték?Lejátszódott néhány, a lényeget nem érintő különbséggel ugyanaz a folyamat, mint a harmincas években, és a nagy többség (miként akkor) most sem érezte úgy, hogy ezzel bármi dolga van. Felépítettek egy virtigli “lehetne rosszabb is” fasiszta rendszert, az igazi fasiszta rendszereknél kevesebb értékelvűséggel, több cinizmussal, több lopással,
és bármikor, amikor nemzeti értékekről, családról, hazánk függetlenségéről vagy kereszténységről formáltak szavakat, kiemelkedően sok hiteltelenséggel.
In concreto: mindennek épp az ellenkezőjét cselekedték.
Csak az EU tagságnak köszönhetjük, hogy a huszadik század harmincas éveiből nem léptünk át a negyvenes éveinek első felébe.
Miként lehet együtt élni olyan emberekkel, akiknek mindez megfelelt? Azokkal, akik aktívan, tehát szavazattal és a neten való gyűlölködéssel támogatták, és azokkal, akik passzivitásukkal támogatták?
Értem én, hogy sokat kell dolgozni, és a gyerekkel is foglalkozni kell, meg hogy majd mindenki egy kicsit vagy jobban sakkban van tartva, de akkor is, Magyarországon kiépült egy “lehetne rosszabb is” diktatúra, ahol rengeteg ember lett szegényebb, ahol céltalanul gyötri az állam azokat, akiknek nem tetszik az arca, és ezt nem a gonosz novemberi szél fújta be a betört ablakon, hanem megválasztották őket, többször is, családi ebédeknél megvédték őket,
azoknak pedig leszedték a fejét, akikben az emberség mozgott, akik az üldözöttek védelmére keltek. Konkrét emberek. Szomszédaink, a szüleink, iskolai osztálytársaink, a gyerekünk barátainak szülei.
Most például mindjárt elfogadnak egy olyat törvényt, ami LMBT-propaganda néven bünteti, ha azt mondja valaki egy iskolai foglalkozáson, hogy ne bántsanak senkit egy olyan tulajdonsága miatt (a “buziság” miatt), ami nem árt senkinek, amit nem kért, amiről nem tehet, amit nem lehet megváltoztatni.
Ezt pedig elég határozottan így gondoljuk páran. Én például mert nyakig érintett vagyok, és életem első harminc évében én is jó okkal azt gondoltam, a legokosabb elfojtani a magam “buziságát”, ami aztán több évtized hazugságban és boldogtalanságban letöltött évet eredményezett, és azt, hogy sokszor voltam centikre attól, hogy véget vessek az életemnek.
Egy olyan dolog miatt, ami nem árt senkinek, amit nem kértem, amit nem lehet megváltoztatni, amiről nem tehetek. Amióta tudom, hogy nem velem volt a baj, hanem a hülye külvilággal, szabadon és boldogan élek. Nem szaporítom se a neurózissal vergődők, se az öngyilkosok sorát. Picit furcsábban nézek ki, viszont sokkal jobb nekem is magammal, másoknak is velem.
Ami a fasiszta geci kormány szerint LMBT- propaganda, az pont erről szól: nem baj, ha meleg vagy, biszex vagy, transznemű vagy, nem árt az senkinek, érezd jól magad, szeresd akit akarsz, és ha valaki ezért bántani akar, akkor az egy frusztált hólyag és számíthatsz a szolidaritásunkra.
A magyar LMBT-emberek 42%-a gondolt már öngyilkosságra, és 30%-a meg is kísérelte azt.
Ami a kormány szerint egy pedofil-ellenes törvényben tiltandó, az ezeknek az embereknek az egyedüllétét, kétségbeesését, reménytelenségét csökkentené.
Lépésről lépésre, jól előre láthatóan jutottunk ide. Ezt a cikket például tavaly október 10-én írtam meg, most néhány helyen kellett csak kiigazítani, tulajdonképpen egyedül azt nem láttam, hogy ilyen pofátlanul fogják az LMBT-embereket a pedofilokkal összemosni.
És nem tudok nem arra gondolni, miért nem tett ez ellen semmit az rengeteg ember, aki végignézte ezt az egészet? Gyakran közeli hozzátartozóim is, szeretnek, fontos vagyok nekik, de többnyire egy - egy kiprovokált sajnálkozáson túl nem sokra futotta, róluk is azt kell gondolnom, hogy “basszus, hagytátok”.
Még ők is hagyták.
Mint ahogy nagyjából minden mást is.
Hogyan lehet majd egyszer újrakezdeni olyanokkal, akik nyakig bűnrészesek voltak az ország szellemi, erkölcsi tönkretételében, szétrablásában, annyi, annyi nagyszerű ember elüldözésében, tönkretételében? Pszichológiai bűnsegédek voltak, kriminológiai szakszóval. Fogok tudni túllépni a dühömön? Lesz, aki bocsánatot kér - ami a megbocsátás előfeltétele? Ki lehet majd szellőztetni ezt a dögszagot?
Borzasztó szomorú kilátások.
Hát most így néz ki, amit a börtön ablakában, a tábortüzek megkerülhetetlen dalának címével írni tudok.
Csak a szívem szomorú, ha rád gondolok én: Magyarország.
A szerző a Prizma Közösség egyik szervezője
Kommentelni itt tudsz. Tudod: csak kedvesen és okosan!