Nem szoktunk ezen a blogon rövid személyes történetekkel támadni, én se tudom, hogy miért, talán ilyen bizonyítási kényszer, hogy tudunk mi “rendes” cikkeket gyártani, talán inkább szemérmesség, de mindegy is.
Most egy ilyen jön.
A minap randim volt egy lánnyal.
Egy evangélikus egyházközségben aktív, alapvetően idősekkel foglalkozik, gyászmunkát végző csoportokat vezet. Találkoztam életemben pár egyházi emberrel, akiknél az volt az érzésem, hogy belőlük tényleg az isteni cselekvő szeretet ereje árad, ezek talán kivétel nélkül evangélikus nők voltak, - mint például Bolba Márta.
Ez a lány is ilyen volt.
Egyébként az evangélikusok Magyarországon is mérföldekkel normálisabbak az alapvetően az Orbán Viktor főpap kedvét leső katolikus és református egyháznál, de nyugaton már nem sok meglepő van leszbikus lelkészekben, püspökökben, én például egyszer majd egy évig voltam szerelmes egy fiatal transz férfi lelkészbe, Bélába.
Tényleg így hívták.
Egyébként Berlinben vagyunk.
Újsütetű, reménybeli kedvesem mesélte, hogy két hete valaki a templomuk kőkerítésére egy Viva la Vulva feliratot fújt.
A közösségükben azért vannak konzervatívabb, homofób tagok is, de egész könnyen meg tudta őket is győzni arról, hogy egy ilyen feliratnak nagyon is helye van egy templomon. Sőt, szervezzenek köré egy kiállítást. A férfi lelkész, meg a másik szintén pasi elöljáró vagy mi ezt támogatta, eleinte azzal a kikötéssel, hogy de azért pinákat ne tegyenek ki.
De hát épp ez volna a lényeg, magyarázta az én almaillatú kedvesem.
Végül arra jutottak, hogy mehetnek vulvák, csak legyenek valamennyire absztraktok. Se szőr, se vér, és a szegény férfiakra más módon fenyegető punci se legyen. Ennek a klasszikus ősképe a vagina dentalis, a férfiakat fogakkal felfalni, elnyelni kész vagina.
“Béváglak a pinámba, de úgy, hogy hetedhét napra se találsz ki” - fenyegette a boszorkány a királyfit valamelyik népmesének Benedek Elek előtti verziójában, szóval a fele se tréfa.
Az én Almaillatúm ebbe belement, úgyhogy megszervezte a képeken látható kiállítást.
A Bibliából kiszedték azokat a testpozitív idézeteket, amiket az elmúlt kétezer év cenzúrája benn hagyott, elmagyarázták, hogy miért fontos az annyi szégyennel fedett, bűnösnek tekintett és olyan fontos testrészben meglátni Isten csodálatos művét, ajándékát, a Viva la Vulva falfirka köré gyártottak egy csinos rózsaszín képkeretet, és az Almaillatú szerzett stilizált puncikat is, amiket fel lehetett lógatni, úgy, ahogy azt egy rendes kiállításon szokás.
Ezek egyike törött üvegekből készült, amit reménybeli barátnőm szomszédasszonya csinált, akibe reménybeli barátnőm a saját elmondása szerint évek óta középsúlyosan bele van zúgva, de az nem tud róla.
Nos, ez az üveg vulva aztán jól megharapta mindkét fontos férfi kezét, akik nem akartak vagina dentálist, mert az megsérti a férfiakat, és nem akartak véres vaginát. Hát most megkapták mindkettőt, a saját vérükkel festve.
Itt megállapították hárman, az Almaillatúm és a két pasas, hogy úgy látszik, ez volt Isten akarata.
Barátnőm elvitte a 80 fölötti csoportját is, akik miután bekávéztak, besütiztek, nagy érdeklődéssel hallgattak végig mindent, a klitoriszról, miegyébről, mindez egy játszótérrel szemben,
és tulajdonképpen eddig tartott a mese,
csak azt szerettem volna elmondani, hogy azért lehet az egyház jó fej is, ne hagyjuk, hogy a mi KDNP-nk evangélium-ellenessége, sötét középkori feudalizmusa takarjon el mindent.
Viva la Vulva!
Kommentelni a Facebook posztunk alatt tudsz. Tudod: csak kedvesen és okosan!
Forrás: Az Almaillatú és a Tempelhof-Schönebergi Evangélikus egyházközség oldala.