Vitrai Sárával és Dittera-Balogh Andreával, a Bi-Tangok biszexuális csoport alapítóival beszélgettünk a biszex férfiak nehézségeiről, a biszexek helyzetéről a melegek között és hogy nem biztos, hogy valaki biszexnek fogja magát gondolni attól még, hogy mindkét nemmel szexel.
- Vannak a melegek, a transzok, külön szervezetekkel. Van az egész queer mozgalom - miért van szükség külön biszex szerveződésre? Hát nem az van, hogy a biszexek úgyis mindenütt ott vannak?
VS: Mindenütt ott vagyunk és ezzel mindenütt láthatalanok is vagyunk. Mert nem kapnak bi/pán specifikus témák hangot sem a meleg, sem a transz, sem a queer mozgalomban. Arról nem is beszélve, hogy a transz és queer identitások gender identitások (is), úgyhogy aki transz vagy queer, egyben lehet bi vagy pán is.
DBA: A biszexuális életmód, életpálya sok tekintetben egyedi minden más felsorolthoz képest, olyan élethelyzetekkel jár, olyan kérdéseket vet fel, amire nem kapnak választ az ilyen vonzalmú emberek a meleg-leszbikus, transz vagy queer szervezeteknél. Az ember szexualitása ugyanis identitás is, nemcsak gyakorlat. A biszexuálisok ugyan beolvadni látszanak aktuálisan meglévő kapcsolatuknak megfelelően vagy a hetero- vagy a meleg-leszbikus közösségbe, de valójában végig tudják magukról, hogy ők olyan vonzódásra is képesek, amiben aktuális környezetük nem osztozik. Vagyis pozitívnak éreznek magukban valamit, amit a többiek nem osztanak. Ehhez a queer mozgalom talán nagyobb megértéssel tud kapcsolódni, viszont a heteroszexuális vagy leszbikus-meleg környezet nem. A biszexuális emberek emiatt lelkük, érzésviláguk felét sosem érzik pozitívan visszaigazoltnak, ami sokuk számára nehéz: vágynak ők is az érzelmi közösségre.
- Milyen a biszexuális emberek helyzete az LMBT-szervezetek, a melegek között?
DBA: Egyszerre jó is, meg nem is jó. Viszont az a része, ami nem jó, komplex folyamatként alakult ki. Amikor a történelem során elkezdték meghatározni az emberek, hogy mi a “melegség” vagy a “leszbikusság”, általában annak a heteroszexualitástól való eltérését vették észre. Vagyis így azonosítottak mindent, ami nem-hetero volt. Mivel nem folyt nyílt, értelmes párbeszéd erről a kérdésről, sokak egyedi érzelmi-szexuális tapasztalása egybemosódott az általánosításokban. A férfi nem-heterót “szodomitaként”, a női nem-heterót “szapphistaként” nevezték (más hasonló elnevezések is voltak). A társadalom kötelezővé tette a hetero kapcsolódást, az életpálya szinte kikerülhetetlen részévé. Természetesen “díjazta” az erőfeszítést, ha valaki legalább egy hetero házasságot megkötött, de gyanakvással is szemlélte, ha mégis “szodomitaság” vagy “szapphói” elemek merültek fel. Ez a szemlélet összemosta a heteroszexuális életre kényszerített meleg/leszbikus embereket a heteroszexuális házassággal is rendelkező biszexuálisokkal. Az összemosásra Freud elmélete rádobott még egy lapáttal, mert abból olyan magyarázat volt kikövetkeztethető, hogy a biszexuálisok “félúton ragadtak” a melegség/leszbikusság felé, és ezt a különböző társadalmi csoportok más-más módon tekintették.
Amikor az LMBT mozgalom elindult, először a nem-hetero vonzalmú emberek rehabilitálása, méltóságának visszaszerzése volt az első közös cél, amiért tenni kellett. Ebbe belemosódtak azok, akik hetero kapcsolatokkal is rendelkeztek.
Amikor viszont elindul az 1980-as években a biszexuális képviseleti, támogató szerveződés, az LMBT mozgalom kénytelen volt ráébredni a “B” tényleges jelenlétére a köreiben. Voltak, akik ennek örültek, és örömmel tudták fogadni, és voltak, akiket megijesztett, mert úgy nézett ki, “fogynak a soraik”, mert az újabb kényszerítés lehetőségét látták benne: attól féltek, hogy megint kényszerkezelni akarják majd őket. E félelmek és traumák nem voltak alaptalanok, de a kényszerről, az erőszakról nem a biszexuálisok tehettek. Őket is hasonlóan sújtotta.
Mások jót akarva a biszexuálisoknak, Freud elmélete nyomán megpróbálnák őket “ráerőltetni” a meleg-leszbikus orientációra, mondván, hogy félúton el vannak akadva. Amikor tehát a biszexuális mozgalom, mint az LMBT mozgalom része elindult, először arra kellett rájönnie, ki is önmaga, meg kellett tanulnia újra értékelnie saját magát, és egyben meg kellett küzdenie mind hetero, mind meleg-leszbikus oldalról azokkal, akik gyanakvással vagy rémülettel viszonyultak hozzá.
Mostanra azt lehet mondani, hogy elindult ezeknek a viszonyoknak a rendezése. Bár nem mindig olyan minőségben, ahogy a biszexuális emberek örülnek neki, de hetero és leszbikus-meleg oldalról egyaránt erősödnek az elfogadás hangjai.
- Mik a terveitek a Bi-tangok bloggal, csoporttal?
VS: A csoportot első sorban azért indítottam, hogy egy baráti, támogató légkörben tudjanak a bik/pánok (és mindenki aki érintve érzi magát az ernyő fogalom alatt) találkozni. A csoport havonta találkozik, ilyenkor italok és harapnivaló kíséretében kötetlenül beszélgetünk hol mindennapi dolgokról, hol bi-specifikus témákról (ezeket a programjainkat a FB oldalunkon tudjátok követni). Emellett a biszexualitással kapcsolatos témákkal és tudással is foglalkozunk, ennek szellemében néha konkrét témákat járunk körül havi eseményeinken, pl. a most aktuális LMBT Történelmi Hónap rendezvénysorozatban már 3 éve részt veszünk. A biszexualitással kapcsolatos tudás gyűjtésére indult 2021-ben a B3 blog.
A biszexualitás sok szempontból egy határmezsgyén, végletek között mozgó identitás, így mint közösség is szeretnénk a jövőben folyamatosan együttműködni más szervezetekkel is pl. a Szimpozionnal már szerveztünk közös pikniket illetve a PolyLove nevű poliamor és etikus nem-monogám képviseleti szervezettel és a vele kapcsolatban álló közösségekkel is tartottunk már programokat, és tervezünk továbbra is ilyeneket szervezni. A Budapest Pride is évente befogadja biszexuális témájú kulturális eseményeinket.
- A biszexuális szó ugye azt jelenti, hogy mindkét nem iránt érezhet vonzalmat az illető. Valójában a legtöbb biszexuális a nembinárisokat sem zárja ki, akkor sem, ha azok fizikailag is valahol a két, bináris kategória között vannak. Tehát a biszexuálisok nagy része valójában pánszexuális, bármely nem iránt érdeklődhet. Én magam is így vagyok, és én is inkább a biszexuális szót használom. Mit gondoltok erről a jelenségről?
VS: Először is fontosnak tartom leszögezni, hogy mindenki nyugodtan használja azt a cimkét önmagára, ami neki jól esik. Ez úgyis első sorban önmagunknak szól és csak másodsorban mások eligazítására.
A definíciókra visszatérve, a biszexualitásnak számos definíciója létezett és létezik, többféleképpen használják. Valóban a legszélesebb körben ismert a “Mindkét nemhez (szexuálisan és/vagy romantikusan) vonzódó személy.” Eszerint a definíció szerint pl. sokáig “vádolták” azzal a biszexuálisokat, hogy transzfóbok, mert a definíció két cisz nem létezését feltételezi. Ám létezik egy tágabb definíciója is, ami gyakorlatilag ugyan azt a kategóriát fedi le, mint a pánszexuális definíciója: “Több mint egy nemhez (szexuálisan és/vagy romantikusan) vonzódó személy.” Ezt a definíciót használjuk mi is a Budapest Bi-tangok Közösségben. Ez a legutóbbi definíció a biszexuálist egyben mint ernyőfogalom is alkalmazza, ami alá tartozhatnak a pánszexuálisok, heteroflexibilisek, homoflexibilisek, queerek stb.
DBA: A biszexualitás és a pánszexualitás valóban hasonló, de alaposan végiggondolva, nem ugyanaz. Ha egy biszexuális ember vonzódásáról beszélünk, akkor a vonzódást kiváltó kritériumok közt kifejezetten szerepel, hogy az illetőnek legyen valamilyen neme (férfi, nő, nembináris), vagyis a nemiség a válogatás értékes szempontja. Ha egy pánszexuális ember vonzódásáról beszélünk, a nemiség nem szerepel a kritériumai között. A végeredmény persze nagyon hasonló lehet, tehát sokszor a két identitás kívülről egybemosódik, és valószínűleg sokaknak mindegy is.
- Queer körökben van az az általános nézet, hogy "tulajdonképpen mindenki biszexuális". Ezzel egyetértetek?
VS: Nem. :) Ezt a nézetet is Freudnak köszönhetjük. Ő foglalkozott amúgy először a biszexualitással mint szexuális orientációval (addig összemosták a más fogalmakkal, amikre ma már az interszex vagy a transznemű szavakat használjuk). Szóval Freud szerint a gyermek szexuális fejlődésének egyik szakaszában biszexuális, majd vagy „meleggé fejlődik” „egészségtelen” fejlődés következtében vagy „heteróvá fejlődik” „egészséges” fejlődés következtében. Ebből az elméletből ered a “mindenki valamennyire biszexuális” vagy ennek a másik oldala, hogy “senki nem biszexuális” elképzelés. Továbbá ebből bontakozott ki az az előítélet is, miszerint a biszexualitás csak átmeneti, vagy az illető csak össze van zavarodva, vagy hogy a biszexualitás csupán egy “kifejletlen állapot”.
Azért fontos a fentieket tudatosítani, mert ha igaznak fogadom el, hogy “áh mindenki ilyen” vagy “mindenki átesik ilyenen, majd kinövi” azzal nem tudom kellően komolyan venni a bi/pán emberek történeteit egyéni, egyedi tapasztalatait.
DBA: Csatlakozom, határozottan nem ezt tapasztalom. A mondás inkább úgy állja meg a helyét, ha testi tapasztalásra értjük, hogy mindenki kerülhet “kipróbálós” helyzetbe (ha akar), de az nem biszexualitás, mint identitás. Minden megtörténhet mindenkivel, igen, de hogy egy ilyen tapasztalat alakít-e az énképén, vagy csak egy emlék lesz, az emberenként változó. Olyasmi nincs, hogy már indítástól mindenki biszexuális lenne.
- Statisztikus ismerősömet lehet remekül cukkolni azzal az állítólagos Churchill-idézettel, hogy "én csak a saját magam által hamisított statisztikának hiszek". Jól sejtem, hogy rátok pedig az a Woody Allen idézet van ilyen hatással, hogy "Biszexuálisnak lenni azért jó, mert az embernek kétszer akkora esélye van egy szombat esti programra."
Magyarul: hogy viszonyul az igazsághoz ez a bonmot?
VS: Valóban. Kvázi kétszer akkora esélye van szombat esti programra, de kétszer annyi visszautasítást is kaphat mellé, ami valljuk be, nem kellemes. Itt fontos azt is szétszálazni, hogy ahogy egy heteroszexuális nő sem úgy randizik általában, hogy na ide minden hetero férfit, annyi randim lesz ahányan igent mondanak, hanem neki is vannak egyéni preferenciái, úgy a biszexuálisoknak is vannak ilyenjeik. Csak azért mert nemtől függetlenül tudnak vonzódni másokhoz, nem azt jelenti, hogy mindenkihez is vonzódnak.DBA: Van egy olyan háttértartalma ennek a kijelentésnek, mintha a bi- és pánszexuális emberek folyton készen állnának, hogy bárkire “lecsapjanak”, vagy bárkit potenciális partnernek tekintenének, ami jól rezonál az egyik velük kapcsolatos sztereotípiára, hogy könnyű erkölcsűek, nagy a szexuális étvágyuk. Mindenesetre a gyakorlatban ugyanannyi szombat esti randijuk szokott lenni, mint bárki másnak, csak többféle nemből is válogatódhatnak a partnerek.
- Valószínűleg jó okkal feltételezhetjük, hogy a biszexek aránya a férfiak és a nők között ugyanakkora. Mégis, nem számolva a homoflexibilis, tehát alapvetően csajozó nőismerőseimet, akiket a külvilág rég a queer-leszbi kategóriában könyvelt már el, 10-15 olyan barátnőm van, aki nagy valószínűséggel heteró, vagy annak látszó életet él, de nem titkolja biszex voltát. Ugyanilyen pasiból egyetlen egyet ismerek, miközben homoszexuális férfit rengeteget.
Szerintem egy (bi) férfi sokkal többet kockáztat, ha nyíltan vállalja, hogy férfiakhoz is vonzódik - ezért a bi pasik nagy része heteró kapcsolatban él, és vagy elnyomja a homoszexuális vonzalmait, vagy titokban éli ki őket. Nekem a tranzícióm előtt, férfi koromban visszatérő, vicces élményem volt, hogy az aktuális férfi partnerem kérdésemre kijelentette, hogy ő "tulajdonképpen heteroszexuális." És amikor én kerek szemekkel kérdeztem, hogy hát akkor mit csináltunk az imént, akkor valami olyasmivel mentegetőzött, mint hogy “azt alapvetően te csináltad, és nekem tulajdonképpen mindegy, hogy az férfi vagy nő”.
Amit én ilyenkor ráhagytam, hogy ha olyan fontos a nagy heteró énképe, akkor inkább nem ingatom meg benne, nehogy az én lábamra essen.
Erről van valami szakkommentáratok?
DBA: Jól látod, mi is azt tapasztaljuk, hogy sokkal nehezebb a férfiak önfelismerése, önelfogadása, és pláne önfelvállalása biszexuális tekintetben. 2002-ben pl a nők 40,2%-a mondta magáról hogy biszexuális egy amerikai felmérésben (National Survey of Family Growth), a férfiaknak csak 18,1%-a. Mit mondtak ezzel egyidőben arról, hogy szexelnek-e biszexuális módon (bármit jelentsen az nekik?). A nők 26,1%-a mondta, hogy az elmúlt egy évében volt biszexuális szex (itt nők nővel való szexelésére gondolhattak) az életében, a férfiaknak viszont 19,6%a (férfi férfival való szexelése). Ami magasabb, mint ahány férfi biszexuálisnak vallotta magát ugyanabban a felmérésben. Egyrészt: a biszexualitást bevalló férfiak feleannyian voltak, mint a nők, és valószínűleg mindnek volt is férfival, férfiakkal kapcsolata (ami szexet tartalmazott). Másrészt: létezett a férfiaknak 1,8%-a, akik ugyan szexeltek férfival az elmúlt egy évben, de mégis heterónak vallották magukat.
Engem szíven ütött, amit egy kommentben egy biszexuális férfi így írt: “feladtam, hogy meleg férfiakkal vagy hetero nőkkel ismerkedjek”. Előtte volt egy sor okos gondolatom a témáról, de rádöbbentem, hogy van egy megfogható akadály, amin sok-sok biszexuális férfi elbotlik. Nekik nem adnak választ az okos elemzések.
A női biszexualitást, mivel az a hetero férfifantáziák része, a közgondolkodás viszonylag elfogadja. (Hozzáteszem, ezt a női biszexuálisok nagyon nem szeretik, mert senki nem szereti, ha használni akarják.) De mi van a férfi biszexualitással? A hetero kultúrán belül a férfiaknak “illik” gyanakvással tekinteni rá. Van egy szellemes mondás, mely szerint a homofób hetero férfiak valójában attól félnek, hogy más pasik úgy bánnának velük, ahogy ők szoktak a nőkkel. Ebben van igazság. Más oldalról, hasonlít az iskolai csúfolásra az egész. Ha nem akarod, hogy téged pécézzenek ki a többiek, legyél te az, aki kipécéz másokat. Mivel a biszexuális férfiak gyakran szorulnak üllő és kalapács közé (a meleg és a hetero kultúra közé), ezért inkább láthatatlanok lesznek.
A meleg férfiak, ha nem tartják őket “félúton megrekedtnek” vagy “gyávának”, hanem tényleg elhiszik, elfogadják, hogy a biszexuális férfi nők iránti vonzalma is őszinte, elkezdenek aggódni azon, hogy a társadalom annyival jobban díjazza, könnyebbé teszi a hetero kapcsolatokat, hogyha valakinek mindkettőre van lehetősége, biztos a heterót választja majd.
- Ugyancsak a tranzícióm előtt, férfiként én minden barátnőmnek elmondtam, hogy biszex vagyok, és tulajdonképpen egyetlen egy volt, aki nem fogadta kifejezetten jól. Nekem úgy tűnt, értékelték a bátorságomat, és azt látták, hogy az ilyen jellegű tapasztalataim a velük való kapcsolatomat is gazdagította.
Csak szerencsém volt, vagy lehet azt gondolni, hogy a jó fej nők nagy részének nem jelent elrettentést, ha a pasija biszex?
DBA: A nők általános szemszöge a biszexuális férfiak irányába különbözhet a férfiakétől. A biszexuális nők tudnak kapcsolódni ahhoz, hogy a biszexuális férfiak azonosnemű kapcsolatokra is vágynak, és megértik ezt, viszont a biszexuális ismerkedés tereiben gyakran női partnert keresnek, mert férfi partnert másutt is találnak. Ezért a biszexuális nők részéről nagyobb lehet az alapvető megértettség, de alacsonyabb az érzékelhető igény. A hetero nők pedig gyakran viszonyulnak vegyes érzelmekkel a biszexuális férfiak felé. Lehetnek nagyon elfogadóak, de partnerként sokféle félelem feltámadhat bennük is, amit legjobb lenne beszélgetéssel, őszinte érzelem megosztással kezelni. A hetero partner és a leszbikus-meleg partner is általában megijedhet attól, hogy a biszexuális emberben van egy rész, amihez ő nem tud kapcsolódni, igény, amire nincs válasza.
Ugyanakkor elképesztő népszerűsége van például a férfiak szerelmeit, a férfiszexet ábrázoló történeteknek a női olvasók körében. Azt hiszem, a nők nagy része nemcsak rugalmasabban viszonyul a szexuális határátlépéshez, hanem mélyebb érzelmi közösséget is él meg olyan férfiakkal, akik elismerik, hogy passzív szexuális vágyakat is átélnek. Mivel a szexben befogadó szerepet játszani a patriarchátus logikája miatt “hatalomvesztéssel” jár, a nők ambivalens, disszonáns érzéseket élhetnek át, amikor hetero szexuális szerepükre gondolnak. Egyrészt ugye szeretnének vonzónak, “nőiesnek” lenni, másrészt nem akarják önmaguk felett a hatalmat elveszteni, nem akarnak kiszolgáltatottak lenni. Nem kell persze azzá válniuk, de a szexualitás hagyományos megközelítésébe ez sok módon beépült. A legtöbb nő érzékel itt egy feszítő igazságtalanságot, akár tudatosan, akár öntudatlanul. Azt hiszem, hogy amikor olyan férfival találkoznak, aki kész bevallani, hogy ő maga is átmegy a “befogadással” járó vágyállapoton, már eleve szimpatikussá válik számukra. Velük közös tapasztalatot él át. Ha pedig aktív szerepeiben továbbra is megmarad, akkor sok nő úgy érezheti, hogy ez valami módon neki is ad valamit: mintát vagy megértést egy olyan személytől, aki mindkét szerepet megéli.
- Viszek itt egy sorozatot, amiben az elvben nehéz közegből indult, de jól sikerült transz előbújásokat mutatom be. Mert ugyan transzneműnek lenni alapvetően egy nagyon nagy szívás, de azért sok szép és jó része van, és sokan vannak, akár eldugott magyar falvakban, katolikus közösségekben is, akiket elfogadnak, támogatnak, és fontos, hogy ennek is adjunk láthatóságot, mert ez másokra is bátorítólag hat. A biszexualitásról nem gondolom egyáltalán, hogy szívás lenne, ellenkezőleg, e téren életem legjobb ajándéka, sokkal, sokkal gazdagabb vagyok általa.
Ti ezzel hogy vagytok?
DBA: Én valahogy kettős, ambivalens módon viszonyultam a biszexualitásomhoz sokáig. Ennek oka az, hogy mikor én elkezdtem magammal a kamaszkor során szembesülni, internet még nem létezett, és nem volt támpontom, hogyan értelmezzem magam. Ha nincs információd, szavad önmagadra, akkor nemcsak nem tudod, ki vagy, hanem abban se vagy biztos, hogy “rendesen működsz”-e. De megvolt az az alapélmény (ami úgy tűnik, a biszexuálisok gyakori közös nevezője), hogy az, ahogy én vonzódom, az nekem teljesen természetes. Egyszer egy fiúhoz, aztán meg egy lányhoz. Mivel ez jött belőlem természetesen, azt hittem, ezzel mindenki más is így van. Aztán eljött a pillanat, amikor tényleg beleszerettem egy másik lányba, és rá kellett jönnöm, hogy egyrészt ez szerelem, másrészt a másik ezt nemhogy nem viszonozza, de egyenesen megijeszti, és hogy az, amit én érzek, láthatóan valami “rossz” dolog mások szerint. Ez nagyon megrázott, összeomlasztotta a biztonságérzetemet, önbizalmamat. 19 éves voltam akkor, és még utó-kamaszos voltam, szóval ha egy incidens történt, én a világvégét éltem meg. Ezek után évekig rémületbe voltam dermedve, és azon igyekeztem, hogy elkerüljem a következő “rossz” élményt, hogy elfojtsam, amit érzek. Persze ez nem sikerült, újra megéltem valamit - de pár év múlva megint az elfojtásban kerestem menedéket. Feladni a kényszeres ön-elfojtást, elfogadni magam, lerázni magamról a “konzervatív szorongásaimat” olyan volt, mint feljönni a mély víz alól. Addigra már a harmincas éveimet tapostam, szóval több, mint 10 évbe került az önelfogadás. Rájöttem, hogy nem a lábam nagy, a cipő kicsi. Az élet, a világ valójában egy sokkal szabadabb hely, mint amivé én tettem saját magamnak.
A biszexualitásom felismerése és felvállalása (elsősorban önmagam előtt) a személyiségem felszabadulását jelentette. Itt kezdődött az életem igazán. Sok-sok színnel telt meg a világ. Igen, volt, akiket ez sokkolt, meg is bántott, de sok olyan ember volt, aki elfogadta ezt a “változást” bennem (valójában így lettem az eredeti önmagam, de ők változásnak érezhették), sok új embert is találtam, aki barátom lett, illetve olyanokat, akik szerint én így vagyok szép és így szeretnek. Nagyon szeretek biszexuális lenni, azzal együtt is, hogy mindig van valami megoldandó az életben, és igen, persze, beleütközöm előítéletbe is, de mi ez ahhoz az erőhöz, belső szabadsághoz és örömhöz képest, amit az önfelvállallás ad nekem. Az érzés, hogy jól vagyok úgy, ahogy vagyok, és hogy szabadon élhetek úgy, ahogy szeretnék. Szeretem azt, hogy mindenben meg tudom látni a szépet. Hogy megértem a különbözőségeket, és sokfelé tudok kapcsolódni. Szeretem azt, hogy nem kell egyetlen előírt szerepbe zárva érezni magam, hanem tudok válogatni, hogyan fejezzem ki magamat. Szeretek sokoldalú lenni. Lehetek én öltönyben, lehetek szoknyában, lehetek határozott, lehetek gyengéd, hordhatok virágkoszorút és nyakkendőt egyaránt, sőt, akár egyszerre is - mindegyik én vagyok. Alapvetően jobban van szemem a nőkre, de örülök a vonzó férfiaknak is. Szeretem azt, hogy meg tudom érteni mások belső konfliktusát, belső munkáját, mert én magam is átmentem ezen. Elfogadni öröm - önmagunkat és másokat is. A biszexualitásom segít nekem előítélet nélkül nézni a dolgokat és az embereket - és ezáltal végre azt a világot látom magam körül, amelyik tényleg ott van. Ami ilyen is meg olyan is, sokszínű, mint én magam, de én így vagyok a helyemen benne.
VS: Én nem mondanám se szívásnak, sem ajándéknak. Sokminden másban is “eltérek a normától” (ami egy fehér, hetero, monogám, ép testű, középosztálybeli férfi) és ez kihívásokkal jár, mert a világ egyszerűen nem úgy van berendezve, hogy én zökkenőmentesen létezzek benne. Ugyanakkor előnynek tartom, hogy azáltal, hogy kénytelen vagyok észre venni, hogy a világnak milyenek az alapbeállításai, kritikus is tudok lenni velük szemben, és a saját alap elképzeléseimmel szemben is.
A legnagyobb örömöt a biszexualitásommal kapcsolatban az adta, hogy rátaláltam egy angliai biszex közösségre, ahol rendkívül elfogadóak és empatikusak, minden szempontból. Ők segítettek az identitásomnak ezt a részét megérteni és felvállalni. Ezt az élményt szeretném megadni azoknak, akik csatlakoznak a Budapest Bitangokhoz.