Lipovszky Csengével illatesztétával beszélgettünk a szaglás különlegességéről, a saját testszagunk elfogadásáról, a fogamzásgátló tabletta hatásáról a párválasztásban, a férfiak parfümökhöz való viszonyáról, és hát, persze, arról, ami a címben van.
Ki vagy, mivel foglalkozol?
Egy tanuló a Föld nevű bolygón. Úgy alakult, hogy az válhatott a hivatásommá, ami a leginkább boldoggá tesz, felvillanyoz és gyönyörködöm benne – ez pedig az illatok, és az illatokhoz és rajtuk keresztül a másikhoz és magunkhoz való kapcsolódásunk. Az illatesztéta szót találtam erre, mint egy olyan munka megnevezését, amit – lehet, hogy csak én – de nem ismertem. Az aiszthészisz egy görög eredetű szó, azt jelenti, az érzékelésünkkel felfogható szépség tudománya. A szaglás pedig az egyik – a számomra legizgalmasabb – érzékszervi forrásunk.
Mi a különleges az illatokban, a szaglásban?
Sok van, mi különleges. Szuperhatalmunk. Csak elfelejtettük használni. Sőt, ha be is jelez – megtanultuk figyelmen kívül hagyni.
Először is: az egyedüli olyan érzékelésünk, mely nem meghatározott a kognitív agyi működésünk által. Azaz a szaginger rögtön, közvetlenül az agyunk limbikus rendszerébe fut be, ami az érzelmekért, emlékekért, ösztönökért felelős agyi terület. Ezért van az, hogy egy pillanat tört része alatt eldől, valakinek vagy valaminek a szaga, illata szimpatikus-e nekünk vagy vésztjósló. Nincs helye győzködésnek és kontrolláltságnak. A szaglásunk szoros összefüggést mutat az intuíciónkkal.
Különlegessége abban is megragadható, hogy az egyedüli érzékelésünk, aminek nincs terminológiája, ezért kihívás egy illatról beszélni, azt leírni plasztikus módon. Nincsenek rá pontos szavaink, ezért sokatmondó, hogy ki, milyen területről veszi az illatra adott asszociációnak meghatározásait. Volt egyszer egy borász barátom, aki a terroir-ok alapján, a szőlőtermelés körülményeinek leírásához hasonlóan jellemezte az illatokat. Mások a színeket vagy a zenei hangzást hívják segítségül.
Szaglásunk egyedülálló azért is, mert az első érzékelésünk, ami kifejlődik az anyaméhben, csak az illatmolekulák nem levegőben, hanem vízben oldottak. Ez alapján találja meg a csecsemő az édesanyja mellét rögtön, amint világra jött.
Nem utolsósorban pedig; egy felnőtt szervezetben a szaglóreceptorok azok a ritka neuronok, amelyek még képesek a megújulásra: 4-8 hetente meg is teszik.
Egy barátnőm mesélte, hogy némely randink előtt az ujjával egy kevés hüvelyi nedvességet kent a füle mögé, hogy a szaga jobban hasson rám. Van ilyen hatás szerinted?
Egyértelmű. Michael Stoddart antropológus szerint az emberszabású a legszagosabb emlős, mégis ő tesz meg mindent, hogy ne érződjön az emberszaga. Ez nem jelenti azt, hogy a másik szaga ne befolyásolna minket tudat alatt. Hál’ istennek, működnek az ösztöneink. De nem kell ehhez intim váladék – a feromontérképünk komplexitása az izzadság-, és szájszagunkban is kódolva van. Sőt, például a szempilla töveknél is találhatóak olyan külső kiválasztású mirigyek, ahol az illatunk intenzívebben érződik.
Egy adott ember szaga valakinek isteni nektár, és van, akinek bűzlő latrina. És ez az első percben kiderül, hogy van-e harmónia.
Milyen hatással van ránk a saját szagunk, mi ennek a jelentősége? Van az a „vicces” toposz a férfiról, aki megvakarja a heréit, majd elégedetten bólintva szagolja meg a kezét – van ehhez valami szakkomentárod?
Saját szag – önelfogadás.
Érdekes, hogy kevesen érzik a saját szagukat. Még kevesebben tudják lekövetni a testszag változását. És van olyan is, igen, akit nagyon zavar a saját szaga.
Minél inkább validálva van a létezésem (akár a társadalom, akár magam által – és itt fontos a patriarchátus szerepe), minél inkább elégedett vagyok magammal úgy, ahogy vagyok – annál kevesbé lesz problémám azzal, hogy jujj, most használtam-e dezodort vagy sem. Ha az én univerzumomban én vagyok az első, akkor nem az a fontos, hogy a többiek mit szólnak hozzá(m). A parfümhasználat már árnyaltabb – a maszk, az uniformis mellett ugyanis felmerül az arcátlan hedonista szempontja is, aki csak azért használ illatot, mert jólesik szagolnia azt.
Ha ilyen erősen hatnak ránk az illatok, és ennyire észrevétlenül, akkor mennyire van mód az emberek befolyásolására a szaglás útján? Mármint a túl a szexualitáson. Lehet jobban vásárlásra bírni őket? Lehetne nyugtató illatokat terjeszteni a tömegközlekedési eszközökön?
Az illatok ereje éppen azért olyan zsigeri és kivédhetetlen, mert néha nem is vagyunk tudatában a befolyásoltságunknak. Másrészt döntéseinket 70%-ban érzelmi alapon hozzuk, öntudatlanul. Az illatmarketing ezen az elven működik. Egy jól kiválasztott illattal lehet vásárlásra ösztönözni, brandet építeni és elkötelezetté tenni a vásárlókat. Az első terep, ahol mindezt a titokzatos hatalmat letesztelték, a kaszinók voltak, ahol a kockázatvállalási kedvet növelték bámulatos mértékben az erre tervezett illatanyagokkal.
Lehet tudatosabbá válni a szagok ránk gyakorolt hatásával kapcsolatban? Meg lehet tanulni kontrolállni? Például mennyire lehet működőképes, hogy valakivel együtt vagyunk, akinek a szaga zavar, de minden más szempontból jónak tartjuk
A szagok ránk gyakorolt hatásával kapcsolatban tudunk tudatossá válni, ehhez viszont önmagunkkal kell együttműködnünk, és önreflexivitással állandóan párbeszédet folytatni az testi érzeteinkkel és az érzelmeinkkel. Nem változott a kihívás több ezer év óta: gnóthi szeauton – ismerd meg önmagad! Ez nem csak a delphoi jósdában jött jól.
Ezzel pedig rögtön megszűnik az állandóan kísértő birtoklási vágy a kontrollra. A szaglásunkat egyébként sem lehet, és nem is szabadna befolyásolni. Bölcsebb, mint a racionális elme hazudott intelligenciája. Legalábbis a társas érintkezés területén. A fogyasztói társadalom manipulációjának felismerésében azonban nem csupán szaglásunk segíthet – bár kétségtelen, izgalmas eszköz.
Van az a jelenség, hogy a nő fogamzásgátló tablettát szed, amikor összejön a pasijával, akinek így az ekkori testszaga volt a vonzó. Amikor úgy döntenek, hogy gyereket akarnak, abbahagyja a hormontartalmú tablettát, és ezzel a testszaga is megváltozik, ami már elég valószínűleg másként hat a férfira, és ez nem tesz jót a kapcsolatnak.
Mit lehet ilyenkor tenni, mit gondoljunk erről?
Ez egy valós és közismert tapasztalat. De nem tudok erre szakmai tanácsot adni, inkább abban lehet reménykedni, hogy az új testszag nem lesz annyival rosszabb, vagy egyenesen ellentétes az első benyomáshoz képest, és hogy az ösztönökön túl a szeretet, a másikban való gyönyörködés ne formálná át a szagérzékelést.
Honnan jön a férfi- és a női illatok koncepciója?
Az emberiség illattörténetének újkori találmánya a nemek szerinti felosztás. Sem az egyiptomiaknál, sem a parfümkészítés 17. századi fénykorában nem férfiasként, illetve nőiesként tekintettek egy illatra/összetevőre – sokkal inkább az összetevő kulturálisan, szakrálisan vagy botanikailag meghatározott minősége számított. Férfiak is viseltek rózsát, illetve nők is pl. levendulát vagy tömjént. Ismert az az elképzelés, miszerint az YSL Opiumának átütő sikere mondatta azt a parfümkreatívokkal, nosza, csinálják meg a férfi párját is – tiszta profitorientáltságból. Azóta szinte a legtöbb designer (tervezői márka) megcsinálja az adott illatuk férfi- és női verzióját is. A niche parfümök azonban továbbra is azt vallják, ne a nemed, hanem a személyiséged alapján válassz, így ők nem szorítanak kategóriákba.
A niche (fali kamra, bemélyedés) francia szó, és az előadóművészettől kezdve a közgazdaságtanig a mainstreamtől eltérő közösséget vagy területet takar – parfümkészítés esetében kis, független manufaktúrák művészi, kreatív, sokszor kézműves, kis szériás parfümjeit. Nem költenek reklámra – inkább a juice-ra (a parfüm illatkompozíciójára), és a gerilla marketingben hisznek.
Mi mennyire befolyásolja, hogy egy illatot ide vagy oda sorolunk?
Ha rosszmájú akarnék lenni, akkor azt mondanám: az, hogy mit hitetnek el az emberekkel, akik szívesen követik a társadalmi fiókbesorolásokat, a komfortzónát, és az előre megadott recepteket. Belülre figyelni, ráérezni a lelkünkre, hallgatni az intuíciónkra, sőt, szembemenni a társadalmi elvárásokkal – macerás.
Tény azonban, hogy mélyen gyökeredzik a kulturális, földrajzi és társadalmi keretrendszerek hatása is. Egy jázmin egészen mást jelent Európában, a Távol- és a Közel-Keleten is. Európában az erotikára és a csábításra szűkült az afrodiziákum jellege miatt az, ami az arab világban a boldogság és a jólét szimbóluma. Távol-keleten pedig az egészség szimbólumaként még az ágy köré is jázmint hintettek a fáradtság és csömör elűzésére. Ugyanez a helyzet a citromos illatokkal – melyek az Egyesült Államokból induló tisztaságmániának köszönhetően a tisztítószerek illatai, nálunk inkább a szúnyogirtóé, de a mediterrán környéken a mindennapok részei – gondoljunk az úton-útfélen előforduló narancs- és citromfaligetekre. Az ember a szagokat asszociatív tanulással sajátítja el, ezért amilyen érzelmi reakciója van egy gyereknek egy adott illatra,az bevésődik örök életre. Ezért mondom, hogy nincs ártatlan szagoló – az egész életünk története benne rejlik abban, ahogyan értelmezünk, azaz érzünk egy illatot. Ezen felül minden népnek van kollektív tudatszintje is – így biztosra veszem, hogy az az archetípusos módszertan, amit én az itt élő emberek számára dolgoztam ki, az nagyban módosulna, ha más kultúrkörből származó emberekre próbálnám meg használni.
A „parfümkóstolásnál” minden üveg címkéjét gondosan a másik irányba fordítottad, nyilvánvaló okokból. És nagyon jól tetted, a Byredo Super Cedarját, amiről előtte áradoztam, simán le vízkőoldóztam a vakteszten. Mennyire lehet embereknek férfi vagy női parfümként bemutatni egy illatot, ha nem látják az üveg formáját, a címkét?
Igen, eggyel kevesebb kapaszkodó. Egy lépés afelé, hogy belül keresd az iránytűt, és hidd el, amit mutat. Vizuálisan túlműködő társadalmunkban ha nem mutatnánk meg a színét és formáját, sőt, nem is mondanánk semmit az adott illatról, sokan meglepődnének saját választásaikon.
Hogyan hat a férfiakra az illatokról való beszélgetés, mit tudnak tanulni, miért nehezebb nekik ez a terep? Más motívációval jönnek hozzád?
Nagyon nagy változást tapasztalok a férfiak tudatossága terén – ami a szaglást és az illatokról való beszélgetést illeti. Azt vallom, hogy aki olyan illékony dologról, mint egy parfüm, egy szag tud beszélni, és megérezni, hogy a teste miképp reagál az adott illatforrásra, akkor annál pontosabban fog tudni beszélni a saját érzelmeiről is. Ez egy élvezetes mindfulness gyakorlat. Megdőlni látszik az a sztereotípia, hogy a férfiaknak nehezebben menne a kapcsolódás a lelkükhöz. Én nem ezt tapasztaltam.Sokkal ösztönösebbek, egyértelműbbek, mint sok nő, akit még mindig nyomnak az elvárások súlyai, és nem merik maguknak megengedni, hogy azt érezzék, amit éreznek. Megkérdőjelezik, lefojtják, állandó kritika alatt tartják magukat.
A férfiakat a legtöbb esetben a párjuk ajándékozza meg ezzel a tanácsadással, és bár nem tudják, hova csöppentek, mindig szép gyógyulások vannak. Emellett vannak olyanok is, akik mögött hosszabb önismereti út van, és ők szeretnének eljönni. A szaglás kőkemény testi érzet – ez a férfiaknak nem okoz gondot; van, aki még azt is érezte, hogy az illat melyik oldalról érkezett be a szívébe. Nekik a testükkel való kapcsolata – mondhatom ezt – barátibb, mint a nők testben létezése.
Hogyan hat(hat) vissza ránk, ha parfümöt viselünk?
Nem mindegyik parfüm hat vissza ránk. Én már azt is örömmel hallom, ha valaki tisztában van azzal, miért használ egy parfümöt. Hogy nyugodttá vagy éppen izgatottá teszi. Hogy jól érzi magát a bőrében általa, vagy hogy energikusabb lett, amióta használja. Már ez is túlmutat az emberek alap tudatosságán. Amikor úgy talál valaki illatot a segítségemmel, hogy megfigyeljük, mit mondanak az érzelmeink – akár a testi érzeteinken keresztül –, a hatásfok felerősödik és zseniális támaszként kezdenek működni a legegyszerűbb parfümök is. Volt, akinek sikerült rálelnie a régen, trauma miatt elveszett méltóságára, volt, akinek munkahelyváltásban segített, mert erősítette az önbecsülését az illat. Volt, aki elvált és volt, aki megtalálta a párját. A szaglásunk által a lelkünk beszél hozzánk: megmutatja, mivel kell a legégetőbben foglalkozni – én csak megtanultam lefordítani ezt a nyelvet, és akinek van füle rá, annak megsúgni, mi is az üzenet.
További olvasnivalók Csengétől a Scentpoetry oldalon,
illetve Csáth Gézától, egy rövid novella az illatok hatásáról: az Erna (nyugi, jó a vége),
kommentelni pedig például a Facebook posztunk alatt tudsz.