"A nőstény bonobók szolidaritással tartják kordában a hímeket!" — futott körbe a nagy port kavaró kutatási eredmény az interneten nemrégiben. Nos, a SzabadNemen korábban is foglalkoztunk már majmokkal. Ehhez a mostani cikkhez megszólaltattunk egy magyar szakértőt, Murguly Mátyás biológust is. Vajon vonhatunk-e párhuzamot a bonobók és az ember között?
Egy friss kutatás szerint a vadon élő bonobók (Pan paniscus) közösségeiben a
nőstények úgy tartják fenn magasabb társadalmi státuszukat, hogy
szövetségeket, úgynevezett koalíciókat alkotnak egymással — számol be róla a Washington Post.
A Harvard Egyetem és a Max Planck Intézet kutatói 30 éven át gyűjtöttek adatokat hat bonobó közösségről a Kongói Demokratikus Köztársaság területén lévő élőhelyeken, és megállapították, hogy a megfigyelt koalíciók 85%-ában a nőstények közösen léptek fel a hímek ellen, így biztosítva erőfölényüket.
Bár a hímek testileg erősebbek, a nőstények társas együttműködéssel és szociális intelligenciával tudták fenntartani befolyásukat. Ez a jelenség szokatlan a főemlősök körében, ahol általában a hímek dominálnak. A kutatók szerint ez azt mutatja, hogy az erőviszonyokat nemcsak fizikai erő, hanem társas kapcsolatok is meghatározhatják.
Kiderült, hogy a nőstények közötti összefogás még akkor is működik, ha nem rokon egyedekről van szó, ami tovább növeli a szövetségek jelentőségét. A nőstények gyakran úgy gyakorolnak nyomást a hímekre, hogy hangos kiabálással és közös támadásokkal lépnek fel.
A kutatás rávilágít, hogy a nőstények dominanciája nem minden közösségben egyformán erős: a bonobók társadalmában inkább a magas státusz, mintsem az abszolút uralom a jellemző. A nőstények rejtett ovulációja és önálló párválasztása szintén hozzájárulhat a nemek közötti hatalmi egyensúly átalakulásához.
A kutatók szerint még sok a megválaszolatlan kérdés arról, hogyan és miért alakult ki ez a különleges társadalmi rend a bonobók körében. De ez alapján feltételezhetővé válik, hogy az emberi evolúció során is létezhetett hasonló női összefogás, a tanulmány következtetése szerint.
Na de mit gondol a szakértő?
A SzabadNem a cikk következtetéseiről egy magyar biológust, Murguly Mátyást kérdezte. „Ez egy érdekes cikk, szembemegy az eddigi hipotézisekkel” — mondta el Mátyás. Mindeddig úgy hittük ugyanis, hogy a bonobók társadalma azért matriarchális (=nő/anyaközpontú), mert a nőstények maguk választják ki, mely hím(ekkel) kívánnak utódot létrehozni, és ez biztosítja számukra a magas társadalmi pozíciókat (ún. reprodukciós kontroll). Viszont ez alapján a mostani eredmény alapján az erőszak valamilyen szintű gyakorlása is hozzájárulni látszik ahhoz, hogy a nemi hierarchia fenn tud maradni.
Ugyanakkor a kép nem ennyire fekete-fehér. „Tulajdonképpen a különbség az emberi és bonobó csoportdinamikák között inkább az, hogy a nőstény bonobóknak nincs fogalma arról, hogyan kéne küzdeniük nőstény bonobóként, így csak simán bonobóként küzdenek meg a dominanciáért.” Amiért ez az embereknél nem így van, annak Mátyás szerint a társadalmi ideálok az oka, vagyis:
a bonobóknál nincs gender.
Nálunk, embereknél a nemi identitás (gender) szorosan összefügg a dominancia és az agresszió kifejezésével. Sőt, akár a testi erőszak és a küzdelem milyenségét is befolyásolják (lásd a „nőietlen boxolónő” önellentmondása). De „mindez a társadalmi kondicionálás, valamint absztrakciós és belső narratívaképző, tudattalan mechanizmusaink miatt” van így — véli Mátyás. „Amennyiben a nők nem nőként, hanem megveszekedett emberként és csoportosan küzdenének meg a férfiakkal, abban az esetben a férfiaknak esélye sem lenne, már csak az elrémisztő hatás miatt sem.”
Az ember agya hasonlít a többi emlősére az alapvető mozgatórugókat illetően. Viszont ezek sokkal absztraktabb formát tudnak ölteni, sokkal többféle gátló mechanizmus tud kialakulni. És az is simán előfordul, hogy egy adott behatás valamilyen nem várt viselkedési formát hoz elő.
Épp ezért Mátyás óvatosságra int a párhuzamok vonásával:
Nekünk, embereknek sokkal bonyolultabb kapcsolatunk van a hatalommal, mint a bonobóknak. Mi sokkal változatosabban tudjuk kezelni az egészet.
Viszont ez a kutatási eredmény egy összehasonlító kontextusban nézve arra kiválóan rámutat, hogy a belső nemi identitás és a külső elvárásokból fakadó kényszerek hogy szabályozzák az aggressziót és hatalomgyakorlást az embernél.
Ugyanis a főemlősök közül csak nekünk van bármiféle absztrakt kulturális előírásunk azzal kapcsolatban, hogy mit kell csinálnia valakinek a genitáliája alapján.
A tanulmány a Communications Biology folyóiratban jelent meg.
Te mit gondolsz? Katt ide a kommenteléshez!
