Higgadt eszmecsere tíz lépésben
Nem egyszerű politikai kérdésekről beszélni olyasvalakivel, akit alapvetően kedvelünk ugyan, de aki ugyanakkor a miénkkel ellentétes álláspontot képvisel. Ilyenkor úgy érezheti az ember, hogy kénytelen engedményt tenni olyasvalamivel szemben, amit egyébként utál, vagy akár egyenesen úgy is, hogy önnön lénye egy részét kell feladnia pusztán azért, hogy képes legyen nyugodtan és békésen végighallgatni, amint valaki előadja a saját véleményét. Miközben az emberben forr a vér és dübörög az üss-vagy-fuss-reflex. De ha még azokkal az emberekkel is képtelenek vagyunk civilizált beszélgetést folytatni, akik pedig fontosak nekünk, akkor hogyan is remélhetnénk elérni bármilyen nagyobb léptékű változást?