politikai_korrektség

2019. október 5.

Hogyan írjunk cikket a túltolt politikai korrektségről?

A mindig kíváló Julia Serano tűpontos és rendkívül korrekt, élvezetes cikke a politikai korrektségről a Medium.com-on. Lefordítottuk nektek, hogy legyen egy remek hétvégi olvasnivalótok. Ime:Tudom, miért vagy itt. Valami történt, ami miatt betelt a pohár. Tudod, a “politikai korrektség” miatt, vagy az “internetes felháborodás-gépezet” miatt, vagy bárhogy szeretnéd hívni.Sok kis dolog csöpögött ebbe a pohárba – tudod, a kommentek a közösségi médiában, a tüntetések, amikről hallottál, amik elítélnek bizonyos embereket állítólagos “rossz” dolgok miatt, amiket mondtak vagy tettek. De nemrég történt valami egy híres emberrel, valakivel, akit tisztelsz – a névtelenség kedvéért nevezzük csak őt Nevezetes Személynek. És tételezzük fel, hogy ezt a Nevezetes Személyt meghívták, hogy mondjon beszédet egy egyetemen, de aztán néhány diák elkezdett panaszkodni állítólagos “bigott” dolgok miatt, amiket ez a Nevezetes Személy mondott valami kisebbségi csoportról a múltban. Vagy a jelenben. És ezek a diákok elkezdtek tüntetni. Még petíciót is indítottak. Hogy merészelik?!

2019. július 28.
2017. december 9.
2017. március 26.

Minden, ami emberi

(Válasz Puzsér Róbert „Politikai korrektség és genderizmus” című cikkére)  Beszélgessünk a mítoszokról.  A mítosz az ember számára még érthetetlen, ezért félelmetes természeti és társadalmi erők fantasztikus tükröződése, ezeknek öntudatlanul is művészi feldolgozása a nép képzeletében (lásd: sulinet.hu). A mítosznak tehát van valóságalapja: valamilyen félelmetes jelenség, amire mindenképpen magyarázatot kell adni. Időnként még azon az áron is, hogy a valóságtól teljesen elrugaszkodott meséket találunk ki rá. A mítoszoknak egyébként mindig is fontos szerepe volt az emberiség kultúrtörténetében: akár azért, mert általuk egy-egy népcsoport összekovácsolódott és nemzetté vált; akár azért, mert általuk boszorkányperekben lehetett elítélni és kiirtani emberek millióit.  A mítosz természetesen egy irodalmi kategória, és érdekes módon sok rokonságot mutat a ma igen divatos összeesküvés-elméletekkel.

2017. február 6.

Egy transznemű a transz- és hódlobbiról

Vay Blanka írása Január 14-én a Magyar Nemzetben Feró Dalma a divatos PC-ellenes lendülettel arról ír, hogy a transzneműek sakkban tartják a józan, progresszív gondolkodókat, és „megcsonkítják” a gyerekeket, sőt egyenesen „belehajszolják” őket a transzneműségbe. 2002 augusztusában ott jelent meg az első publicisztikám, Vay Márton néven. Ezt már, mint látható, máshogy jegyzem. Bő egy éve esett le a tantusz, hogy miért érzem magam alapvetően olyan idegenül és nyomorultul a világban: transznemű vagyok, és 36 évig egy súlyos tévedésben, a férfilétben éltem. Úgyhogy elég érzékenyen érint, amikor valaki nagy lendülettel, egyértelmű valótlanságokkal  feketíti be “fajtámat” és a transz lobbi térnyerésétől félti a gyerekeket, felnőtteket. Jelentem: az ideológiai világuralom helyett olyan céljaink vannak, mint hogy nyugodtan pisilhessünk abban a vécében, ahol biztonságban érezzük magunkat és hogy át tudjuk íratni a papírjainkat a valóságban használt nemünkre és nevünkre: anélkül nagyon sok megalázó kellemetlenség vár ránk. Amikor valaki a transzneműek társadalmi veszélyességével (mint most) vagy a személy szerinti veszélyességükkel (mint máskor) riogat, akkor konkrét emberekről beszél. Ezért nem árt, ha az egyik (most én) elmondja, hogy miként néz ki ez az egész belülről, milyen tétje van a vitatott kezeléseknek. Csak hogy tudjuk, miről beszélünk.