Ebben a részben azt vizsgáljuk meg, hogy miután a biológiával végül is nem tudták alátámasztani a férfi-nő megkülönböztetést a 20. század első felében, miként próbálták meg ezt a pszichológia éppen kialakulóban lévő, új módszereivel alátámasztani.
Esszencializmus 1. rész: Nem Trump az első, aki származás alapján tilt ki embereket az USA-ból
Esszencializmus 2. rész: Nemi alapú megkülönböztetés
(A poszt Sandra Bem: Lenses of Gender című könyvének Gender Polarization című fejezete alapján íródott.)
Két úttörő kutatónő
A előző részében bemutattuk, milyen intenzív elméletalkotás kezdődött a 19. század második felében arról, hogy mi a forrása a nők alárendeltségének – melyet mindenki, a tudósok ugyanúgy, mint a laikusok, magától értetődő tényként kezeltek.
Ezen biológiai (és mondjuk ki, nőgyűlölő) elméletekre adott választ Helen Thompson Woolley és Leta Stetter Hollingworth, két olyan kutatónő, akik a legelsők között szereztek doktorátust a kísérleti pszichológia kialakulóban lévő új szakterületén. E két kutatónő fölhasználva az empirikus tudományokban rejlő lehetőségeket, objektíven és nyitott szellemiségben kezdett hozzá a férfi-nő különbségek kérdésének vizsgálatához.
A két kutatónő 1903-ban adta közre az első tanulmányát, mely nők és férfiak intellektuális, érzékelési, mozgásszervi és érzelmi képességeit mérte. Kiadták továbbá a tudományterület legelső összefoglaló cikkét, melyet aztán több hasonló összefoglaló követett. Ezekben az összefoglalókban egybegyűjtötték és kritikusan megtárgyalták az összes addigi pszichológiai eredményt a férfi-nő különbségek témakörében.
E publikációkat olyan pontosan és szakszerűen végezték el és dokumentálták, hogy még a Stanford-Binet IQ-teszt megalkotója, Lewis Terman is elismerte 1936-ban, hogy „a nemek lényegében egyenlőek az általános intelligencia és más speciális képességek terén, mint a zenei, művészi, matematikai, sőt mechanikai képességek” (Terman & Miles, 1936, 1-2.o)
Személyiségtípusok és temperamentum
Ez azonban egy pillanatig sem járt együtt azzal, hogy Terman elismerje, hogy a nemek alapvetően ugyanolyanok lennének, már ami a „személyiségtípusokat” és a „temperamentumot” illeti. Épp ellenkezőleg. Még Woolley and Hollingworth összes munkájának elolvasása után is komolyan hitt abban, hogy „a nemek alapvetően különböznek a belső lelki és érzelmi felépítésben, az érzésvilágban, érdeklődési körben, viselkedési módozatokban, és az ebből származó tulajdonságokban” (2.o). Ezért hát magára vállalta, hogy elkészíti a legelső „lelki férfi-nő” tesztet (3.o).
Terman maga is elismerte, hogy egy másik oka is volt a teszt megalkotására. Úgy gondolta, hogy ezzel képes lesz kiszűrni a szexuális zavarokkal küzdők csoportját, melyből a „homoszexuálisok nagy valószínűséggel kikerülnek”. Terman érdeklődése a téma iránt, hogy számszerűsíteni igyekezett volna a „szexuális temperamentum elhajlásának mértékét” (467.o) nyilvánvalóan a korabeli szakma ezzel kapcsolatos erős érdeklődésével hozható kapcsolatba.
Az első lelki férfi-nő teszt megalkotása
Az első „férfi-nő teszt” (M-F teszt) megalkotásához Terman és szerzőtársa, Catharine Cox Miles (1936) elő-tesztelő nőkkel és férfiakkal megvizsgáltattak közel ezer olyan kifejezést, melyekben szerintük a férfias és nőies minőségek jól elkülönülnek. A tesztbe végül is az a 455 kifejezés került bele, melyeket az elő-tesztelők is magukra jellemzőnek, tehát nőiesnek, illetve férfiasnak minősítettek.
Már ez sokat elárul a teszt valódi jellegéről.
Az „Érdeklődés” alteszben a személyek nőiesség-pontokat kapnak akkor, ha kedvelik – és férfiasság-pontokat, ha nem kedvelik – a másokról való gondoskodást, a romantikus regényeket, a kisbabákat vagy a most-mutasd-meg játékot. Férfiasság-pontokat kapnak viszont, ha kedvelik – és nőiesség-pontokat, ha nem kedvelik – a katonaságot, Robinson Crusoe-t, a hangos embereket vagy a vadászatot.
A „Befeléfordulás-Kifeléfordulás” altesztben a személyek nőiesség-pontokat kapnak, ha jellemzőnek tartják magukra – és férfiasság-pontokat, ha nem tartják jellemzőnek –, hogy „majdnem mindig elvárom, hogy valaki más vezessen”, hogy „rendkívül fontos számukra az öltözközés és megjelenés” vagy hogy „gyakran félnek a sötétben”. Férfiasság-pontokat kapnak továbbá, ha jellemzőnek tartják – és nőiesség-pontokat, ha nem –, hogy „idegenkednek a fürdőzéstől”, hogy gyermekként „rendkívül engedetlenek voltak”, hogy „ugyanannyira bírják a fájdalmat, mint mások” vagy hogy „úgy érezték, az iskolában nehéz volt beilleszkedniük”.
Az elő-tesztelők válaszai alapján a tesztben szereplő kérdések mindegyikét sikerült beosztani vagy a férfias, vagy a nőies kategóriába. Ez a kategorizálás szolgált azután a valódi teszt kiértékelésének alapjául.
Két, egymást kizáró minőség
Ezen a teszten, a Terman-Miles-féle M-F teszten, a tesztalanyok nőiesség-pontokat kapnak, ha egy kérdésre nő-tipikusan válaszoltak, és férfiasság-pontokat, ha férfi-tipikusan. A végén pedig a nőiesség pontok számát levonják a férfiasság-pontok számából, így kapják meg a végleges eredményt, az M-F pontszámot.
Vegyük észre, ez a fajta pontszámítás azt feltételezi, hogy a nőiesség és férfiasság két, egymást kizáró dolog, két végpontja egy számegyenesnek. Vagyis mind a kérdésfeltevéseknél egyen-egyenként, mind a tesznél általában azzal a hallgatólagos feltételezéssel éltek, hogy egy embernek vagy férfiasnak, vagy nőiesnek kell lennie (illetve pontosabban szólva: vagy férfi-tipikusnak, vagy nő-tipikusnak kell lennie); nem lehet egyszerre férfias és nőies is.
Az ily módon megszerkesztett és kiértékelt teszttel aztán képesek voltak arra az (önbeteljesítő) eredményre jutni egy újabb mintán is, hogy a két nem valóban különbözik egymástól „lelki férfiasság és nőiesség terén” (1936, 3.o). A különbözőség ráadásul nem is volt kicsi: a mintegy ezer megvizsgált személy közül mindössze tíz olyan személy volt, aki a másik nemre jellemző átlagpontszámot elérte.
Tudományos alap a nemi kettéosztásra
Terman és Miles úgy gondolták, hogy ezzel a teszttel megalkották az IQ-teszt megfelelőjét, ami most az intelligencia helyett a nőiességet-férfiasságot méri ugyanolyan számszerű, tiszta és precíz módon (1936, vi.o).
De ha őszinték akarunk lenni, ennél még sokkal többet is tettek.
Akár tudatában voltak, akár nem, a munkásságukkal tudományos alapot adtak három problematikus elképzelésnek a férfiassággal és a nőiességgel kapcsolatban.
(1) Először is, Terman és Miles munkássága nyomán elterjedt nézetté vált, hogy a lelki férfiasság-nőiesség az emberi személyiség mélyen fekvő, alapvető jellemvonása. Jóllehet ez az elképzelés már több évszázada létezett a nyugati kultúrkörben, ekkor történt meg először a történelem során, hogy e feltételezett jellemvonás mérésére tudományos tesztet készített valaki.
Ezáltal a férfiasság és a nőiesség nemcsak, hogy tudományosan igazolt módon az emberi lélek saját, belső tulajdonságává vált, de ráadásul egyetlen pontszámmal leírható tulajdonsággá.
Manapság a Terman-Miles-féle M-F tesztet kritizáló kutatóknak az a fő érvük a teszt ellen, hogy az valójában nem valamilyen belső, örök emberi tulajdonságot mér, hanem azt, hogy a tesztet kitöltő illető mennyire képes alkalmazkodni a kulturális elvárásokhoz arról, hogy milyennek kell lennie egy férfinak és egy nőnek a kora 20. századi Egyesült Államokban.
Mindazonáltal Terman és Miles meggyőződéseit a tesztjük eredményének hitelességéről nem befolyásolta az a tény sem, hogy mennyire alacsony volt a teszt eredményének szórása, azaz hogy milyen megdöbbentően jól illeszkedett a teszt tartalma a korszak kulturális normáihoz. Szerintük az eredmény nem mást tükröz, mint hogy
A férfiasság és a nőiesség az emberi személyiség fontos jellemzője. Nem úgy kell gondolnunk rájuk, mint amik mindössze egy színt vagy ízt visznek hordozójuk személyiségébe; sokkal inkább úgy, mint a személyiség magjai. E mag körül alakul ki lépésről-lépésre az ember személyisége. A férfiasság-nőiesség ellentét valószínűleg legalább olyan mélyen gyökerezik – akár természetesek az okai, akár a neveltetés alakítja ki –, mint akármely más alapvető emberi jellemvonás. (451.o)
(2) A második probléma a Terman-Miles-féle M-F teszttel és az utókorra gyakorolt hatásával, hogy a férfiasságot és a nőiességet egymást kizárónak állítja be, mint egy mágnes két pólusa. Ez a polarizálás vagy kettéosztás nyilvánvalóan befolyásolta a teszt eredményeit is.
De ami még fontosabb, tudományos és pszichológiai alapot adott annak a kulturális hagyománynak, mely szerint kettő és csak kettő, egymást kizáró módon lehet férfinak és nőnek lenni. Valaki vagy az egyik, vagy a másik, de mindkettő egyszerre nem lehet – mondja most már nem csak a hagyomány, de a tudomány is.
(3) Harmadszorra pedig problémás még az is, hogy Terman és Miles összekapcsolta a férfiasság-nőiesség témakörét a homoszexualitással és a pszichológiai normalitással. Mivel a tesztet arra használták, hogy azok közül, akik „rosszul” teljesítettek rajta, kimutassák a magasabb hajlandóságot a homoszexualitásra, tudományos alapot szolgáltatott nemcsak a homoszexuálisok kirekesztésének, de az abban való kulturális eredetű hitnek is, hogy a hagyományosan férfias és hagyományosan nőies viselkedésektől való mindenfajta eltérés pszichiátriai esetnek minősül. Terman és Miles saját szavaival megfogalmazva:
A témában jártas kutatók szerint a homoszexualitásban érintett férfiak aránya 3 és 5% között van. ... Az M-F teszt nem méri a homoszexualitást, legalábbis nem a szó szoros értelmében, ... [de] azt méri (igaz, csak hozzávetőlegesen), hogy egy személy szexuális temperamentuma milyen mértékben elhajlott, a homoszexuálisok pedig valószínűleg az ilyen értelemben elhajlott személyek közül kerülnek ki elsősorban. ... A teszt használata [tehát] segíteni fog, hogy a figyelmünket eme abnormalitás kialakulására fordítsuk, épp úgy, ahogy az intelligencia-teszt segített abban, hogy a mentális hiányosságokat tanulmányozzuk. Köztudott, hogy a mentális hiányosságok manapság évekkel korábban kimutathatók, mint egy generációval ezelőtt. Ugyanez lesz igaz hamarosan a potenciális homoszexuálisokra. E deviancia korai kimutatása azért is elsődleges fontosságú, mivel jó okunk van azt gondolni, hogy a személyiség effajta hibáját ki lehet javítani, kompenzálni lehet. ... Jelenleg senki nem tudja, hogy az M-F teszten rosszul teljesítő egyének elsősorban inkább az idegtan, a biokémia és endokrinológia, avagy a szülő és nevelő felelősségi körébe tartoznak-e. (460.o)
Más hasonló tesztek
A Terman-Miles-féle M-F teszt kiadását követő 35 évben szinte virágzott a pszichológiának az az ága, mely a férfiassághoz és nőiességhez kapcsolódó személyiségvonások empirikus kutatásával foglalkozott. Legalább öt vagy hat új mérési módszer jött létre, hogy az ilyen személyiségvonásokat számszerűsítse, a legszélesebb körben ismert talán a Minnesota Multifázisú Személyiség Kérdőív alapján készített férfiasság-nőiesség pontszám volt. Ezen kívül egy sor empirikus tanulmány látott napvilágot a férfiasság-nőiesség előzményeiről és következményeiről gyermekeknél és felnőtteknél.
Az összes ilyen férfiasságot és nőiességet vizsgáló kutatásban ott volt az a három feltételezés, melyeket először Terman és Miles mondott ki (és melyeket a saját teszjükbe is belevarázsoltak): hogy a férfiasság-nőiesség az emberi személyiség egyik magja, hogy a férfiasság és a nőiesség egy skála két, egymást kizáró végpontja (és hogy ebből kifolyólag egy személy lehet vagy egyik, vagy másik, de nem mindkettő egyszerre); valamint hogy mindenki, aki nem hagyományosan férfias vagy hagyományosan nőies, az mentálisan beteg ember.
Esszencializmus 4. rész: Az esszencialista gondolkodás alternatívái
Hivatkozások:
Terman, L.M. & Miles, C.C. (1936). Sex and personality: studies in masculinity and femininity. New York: McGraw-Hill.