Szerda reggel arra keltünk, hogy zárt facebook-csoportunkból egy print-screen (képernyőkép) a kurucinfón landolt. Miután átvizsgáltuk a taglisát és töröltük az olyan passzív tagokat, akiket senki nem ismert az aktív tagok közül, úgy döntöttünk, megszólalunk az ügyben.
A kurucinfo „cikke” hozta a szokásos szintet. Azt kritizálták, hogy el mertük mondani a véleményünket egy nyilvános esemény plakátjáról – mindezt egy zárt csoportban, magunk között beszélgetve. Nos, mivel a véleményünk nem egyezik az övékkel, ezért mi természetesen „aberráltak”, „családellenesek” és „magyargyűlölők” vagyunk. Kommentelőik szerint pedig egyenesen „idegenszívű kazárköcsögök” és „agymosott femináci retardált ribancok”. Ez persze nem újdonság, és nem is ez az ügy mocskos része.
Hiszen nem kell, hogy a véleményünk tetsszen a szélsőjobbos ideológusoknak.
De a kommentekről készült képernyőképet nyilvánosságra hozni úgy, hogy a megszólaló emberek nevét és profilképét nem sötétítik ki, aljas és minősíthetetlen dolog. A személyiségi jogok és a magánszféra súlyos megsértése, miközben ők névtelenségbe és álnevek mögé bújnak.
A kurucinfo ráadásul mindezt azzal a szöveggel tette, hogy „ha netán ismerjük őket, munkatársaink vagy szomszédaink, akkor tudjuk, kikkel állunk szemben”. Ezzel burkoltan arra is bujtatták követőiket, indítsanak online támadást a képernyőképen szereplő személyek ellen a facebookon. Amit ők – tagjaink beszámolói szerint, akik nem győzték tiltani a hirtelen megszaporodott trollokat az idővonalukról – meg is tettek.
*
De talán elég is ennyi a történetnek ebből a részéből, hiszen ki csodálkozik manapság azon, hogy a kurucinfo szerkesztői – akik ugye nemcsak, hogy névtelenek, de még jogilag is támadhatalanok, mivel a portált Egyesült Államok-beli szerverekről működtetik – aljas módszerekkel online lejáratókampányt indítanak a nekik nem tetsző emberekkel, csoportokkal szemben.
Viszont az ügyből egy fontos tanulságot levonhattunk magunknak. (Azon kívül persze, hogy nincs tökéletesen zárt tér az online világban, de ezzel azért nagyjából eddig is tisztában voltunk.) A tanulság:
Véleményünket a világ dolgairól sokkal világosabban és összeszedettebben kell megfogalmaznunk és a külvilág felé kommunikálnunk, mint eddig.
Tehát tessék, itt van, alább olvasható. Ez a véleményünk az ominózus plakátról és a hozzá kapcsolódó rendezvényről világosan, érvekkel és hivatkozásokkal alátámasztva. Először is a plakát:
- A fogamzásgátláshoz és a tudatos családtervezéshez való hozzáférés alapvető emberi jog kéne, hogy legyen. Mind a nőknek, mind a férfiaknak.
Ebbe természetesen beletartozik az is, hogy ha valaki igenis családot szeretne, kapjon meg hozzá minden támogatást az államtól. Feministaként nemcsak a fogamzásgátláshoz való hozzáférésért állunk ki, hanem az anyaság megbecsültségéért is! Rendszeresen kampányolunk azért, hogy a GYES és GYED összege emelkedjen és az apák is igényelhessék, hogy legyen megfelelő számú bölcsődei és óvodai férőhely, hogy az anyákat ne csak anyáknapján ismerjék el egy virággal, hanem az év minden napján. Hogy a női jellegű állások (ápoló, gyermekgondozó stb.) megbecsültek és jól fizetettek legyenek. Ha a szélsőjobb szerint ez „családellenesség” és „magyargyűlölet”, akkor valamit nagyon félreértettek.
Igaz, nem gondoljuk, hogy egy nő egyetlen és kizárólagos szerepe az életben az anyaság. Nem minden nő alkalmas rá lelkileg (illetve anyagilag sem). Ha valaki úgy dönt, nem akar szülni, ebben nem látunk semmi kivetnivalót.
De ha egy nő szabad akaratából úgy dönt, hogy anyává válik, akkor ezt a döntését mi tiszteljük, és felemeljük a szavunkat a kisgyermekes nőket érő igazságtalanságok és jogtalanságok ellen is!
- Az állami propagandával, mely a fiatal nőket szülésre buzdítja, több okból nem értünk egyet. Egyrészt, amint azt fent már kifejtettük, mindenkinek joga van eldönteni, akar-e gyermeket vagy sem. A gyermekvállalás a pár (illetve, ha egyedülálló anyáról van szó, akkor a nő) egyik legintimebb, legszemélyesebb döntése kell, hogy legyen. Ebbe kívülről belekényszeríteni, belemanipulálni senkit sem szabadna.
Ha a kormány azt szeretné, hogy több magyar gyermek szülessen, jobb módszereket is találhatna, mint a propaganda. Elmondtuk már sokszor, de álljon itt újra, hogy a fiatal nőknek akkor lesz kedvük tömegesen gyermeket vállalni, ha:
– a kismamagondozás és a szülés minőségi és emberséges körülmények között zajlik majd,
– ha megoldott lesz a minőségi bölcsőde és óvoda mindenki számára,
– ha az oktatási rendszerünk szervilitás helyett a 21. századi kihívásokra neveli a következő generációt,
– ha az anyákat nem diszkriminálják a munkahelyen,
– ha az apák is motiváltak lesznek rá, hogy besegítés helyett rendszeresen kivegyék a részüket az otthoni teendőkből (ezzel egyébként ők is jól járnak!); valamint
– ha a gyermekvállalás nem jelenti majd a legnagyobb anyagi és biztonsági kockázatot egy nő számára.
- A plakát maga – ha eltekintünk a teljes szülesztés-propagandától, ami mögötte van – több okból is hagy kivánni valót maga után.
Egyrészt az „élettér” említése a plakáton, mely – talán nem kell emlékeztetnünk az olvasót – Hitler és Szálasi időszakát idézi, már önmagában vállalhatatlanná teszi az eseményt egy jóérzésű polgár számára. Ez az, ami miatt tagjaink undoruknak adtak hangot a zártkörű beszélgetés során. (vö.: „Nevessek, sírjak vagy hányjak?”)
Másrészt szerintünk borzalmas felelőtlenség Magyarország és Európa népesedési helyzetéről beszélni anélkül, hogy korunk globális válságait (éghajlati- és népesedési válság) figyelembe vennénk. A meghívott előadók közül egyik sem tűnik úgy, hogy tervezne beszélni erről. Ezt igen problémásnak tartjuk.
- A plakát alatt kibontakozó véleménynyilvánítások során ugyan csak a nők és a gyerekszülés témája merült föl, a kurucinfo a csoportunk nevéből – egyébként helyesen – arra következtetett, hogy tagjaink között vannak meleg és transznemű emberek is. Bár az ilyen emberek léte a szélsőjobbos megmondóarcok szerint már önmagában aberráció, csoportunk teljes mellszélességgel kiáll mellettük is.
Melegnek vagy transzneműnek lenni (hogy mi a különbség, arról például itt, itt és itt írtunk) nem választás kérdése. Az ilyen emberek köztünk élnek. Mindig is köztünk éltek, az egyetlen különbség a múlt és a jelen között, hogy manapság végre nem kell egy életen át rejtőzködniük és rettegniük (bár a teljes társadalmi elfogadottságtól is messze vagyunk még). Csoportunk közösséget vállal velük, és igyekszik kialakítani egy olyan közeget, melyben mind ők, mind más kitaszított és megvetett csoportok tagjai (így például a nemzeti/etnikai és vallási kisebbségek tagjai) szóhoz jutnak.
Ezt a gondolkodásmódot úgy hívják, metszetszemlélet.
(A metszetszemlélet egyébként, amint arról ebben a cikkben írtunk, hasznos lehet mindenki más számára is, aki az orbáni rendszer leváltásában gondolkozik.)
*
Forrás: https://kuruc.info/r/6/172837/
Forrás: https://kuruc.info/r/6/172837/
Forrás: https://kuruc.info/r/6/172837/
A kurucinfo kommetjei gyülölködő hangvételűek, névtelen szerzőik lazán összekeverik a hazaszeretetet a legordasabb fasiszta és náci eszmékkel. Ugyanakkor egyben ijesztő érzés is az üldözöttség, a fenyegetettség tudata, ami – a szélsőjobbos portálokon kívül – most már egy ideje a közhangulatban is megjelent. A kormány által csak egyre erősített gyűlöletpolitika persze nem segít a helyzeten.
Csoportunk biztonságos teret igyekszik teremteni azoknak az embereknek, akik egy elfogadóbb, együttműködőbb, metszetszemléletűbb világot próbálnak építeni.
A szélsőjobboldali támadások, úgy véljük, azt jelentik, jó úton járunk.