A feminizmust és a transz-aktivizmust többen szeretnék ellentétesnek beállítani, de ez badarság. Most Julia Serano, a híres transznemű feminista aktivista mondja el, miért. A fordítás a Prizma Közösség jóvoltából készült.
A kép a San Fransció-i Nők Menetén [Women’s March] készült 2017 januárjában, ahol a cikk írója, Julia Serano a számos felszólaló transznemű nő egyike volt.
Már régóta foglalkozom a feminizmus és a transznemű aktivizmus metszetével. Éppen ezért gyakran kérnek fel interjúkra, hogy beszéljek a transznemű aktivisták és a feministák közötti “közelmúltbeli konfliktusokról”. Bár a múltban írtam erről témáról (például a három könyvemben és máshol is), jelenleg azon az állásponton vagyok, hogy nem vagyok hajlandó olyan interjúban részt venni, amely ezeket a problémákat legitim vitaként kezeli a feminizmuson belül. Ezt szeretném megmagyarázni az alábbi “nyílt levélben”:
Bár a múltban valóban történt ezen mozgalmak között jelentős konfliktus (főleg az 1970-es és ‘80-as években, amikor a feminizmus második hullámának több kiemelkedő képviselője nyíltan negatívan viszonyult a transznemű emberekhez), ma már a két mozgalom nagyrészt elismeri a közös érdekeket, és támogatjuk egymás céljait. Rendszeresen hívnak meg például, hogy feminista antológiákba vagy folyóiratokba írjak, vagy hogy feminista konferenciákon és egyéb eseményeken beszéljek. Gyakorlatilag mindenki, akit ismerek és aki aktívan részt vesz a feminista mozgalomban és szervezetekben, vagy Women’s és Gender Studies tanszékek munkájában stb., támogatja a transznemű embereket és céljaikat. Ez kölcsönös: minden transznemű ismerősöm támogatja a feminizmust és a nők jogait.
Kétségkívül vannak olyan feministák - főleg azok, akik a második hullámban is részt vettek - akik ragaszkodnak az idejétmúlt nézetekhez, és még mindig gyanakodva viszonyulnak a transznemű emberekhez és aktivizmushoz. A feministák egy kisebb csoportja szívesen hívja magát “gender kritikusnak” vagy “radikális feministának” (mások néha “TERF”-nek, azaz transzneműeket kirekesztő radikális feministának nevezik őket), és ők kifejezetten transz-ellenesek. Azonban ez főleg ugyanaz a csoport, akik hasonlóan ellenezték a szex-pozitív feministákat, a szexmunkásokat, a BDSM gyakorlóit, a nőies (“femme”) embereket, és a nem-leszbikus queer embereket (pl. biszexuális emberek vagy meleg férfiak), mondván hogy ők a viselkedésükkel a “patriarhális társadalmat tartják fent”.
Disclaimer, GyK: a fenti bekezdésben ugyan szerepelnek a BDSM és a szexmunka kifejezések, ez azonban nem jelent a témákban semmiféle állásfoglalást a fordító Prizma Közösség vagy a Szabadnem blog részéről. Köszi, puszi, a szerk :-)
Ezek a radikális feministák léteznek, ők valójában elenyésző kisebbséget képeznek a feministák körén belül. A legtöbb kortárs feminista elutasítja a gender-kritikus/TERF ideológiát, nemcsak azért, mert transz-ellenes, hanem mert kifejezetten interszekcionalitás (metszetszemlélet)-ellenes. Bár a gender-kritikus/TERF ideológia a feminizmuson belül szélsőséges marad, az utóbbi években konzervatív és egyéb, a transzjogokat és a nemi megerősítő egészségügyi beavatkozásokat ellenző csoportok elkezdték felerősíteni a TERF hangokat és átvettek bizonyos TERF érveket - főként azt, hogy a transznemű emberek valamiféleképpen veszélyt jelentenek a nőkre. Ennek az oka egészen egyszerű: a társadalomban jóval elfogadottabb, hogy ha a transzellenes megnyilvánulásaikban a nők támogatását hangsúlyozzák. Íme néhány cikk ezekről a közelmúltbeli eseményekről:
- Christian Right tips to fight transgender rights: separate the T from the LGB [A keresztény jobboldal módszere a transznemű jogok ellen: válaszd el a T-t az LGB-től]
- ‘Feminists’ Who Exclude Trans Women Aren’t Feminists At All [A “feministák” akik kizárják a transz nőket nem is igazán feministák]
- This Fake Feminist Front Is Secretly Run by Transphobic Conservatives [Ezt a hamis Feminista Frontot valójában transzfób konzervatívok vezetik]
- Anti-trans activists hit out at ‘parasitic’ trans people at event in Parliament [Anti-transz aktivisták felszólalnak a Parlamentben az “élősködő” transz emberek ellen]
- The Christian Right’s Love Affair with Anti-Trans Feminists [A keresztény jobboldal és az anti-transz feminizmus szerelmi története]
A növekvő ellenségeskedés miatt ma már szinte lehetetlen a közösségi oldalakon látható transznemű emberként anélkül megjelenni, hogy Gamer-Gate stílusban ellepjék az ember oldalát az “XX” vagy piros X jelekkel ellátott zaklatók, akik szerint a transznemű emberek veszélyt jelentenek a lányokra és nőkre - még úgy is, hogy egyre több tanulmány szerint erre nincs semmi bizonyíték. Ha pedig közelebbről is megnézzük ezeknek az embereknek a profilját (amiben gyakorlott vagyok, hiszen az online zaklatás miatt már nagyon sokat kellett letiltanom), azt találjuk, hogy ritkán jelenik meg náluk a többi radikális feminista nézet (pl. a nőiesség, a szexpozitivitás, a patriarchális társadalom, stb. ellenzése), de a mainstream, fősodorbeli, feminista nézetek sem (pl. a nők reprodukciós jogai, szexuális zaklatás, egyenlő fizetés, stb.) Sőt, a legtöbbjük *kizárólag* transz-ellenes retorikát posztol, ami arra utal, hogy vagy robotok, vagy megszállott bigottok. Vagyis: az ellenségeskedés nagy része nem valódi feministáktól jön, hanem olyan emberektől, akik feministának tettetik magukat, hogy indokolják a transznemű emberek elleni irracionális gyűlöletüket.
Megértem, hogy a transznemű témákról nem sokat tudó nagyközönség - főleg az Egyesült Királyságban, ahol ez az ellenségeskedés kifejezetten erős - azt feltételezik, hogy valami “hatalmas vita” folyik a feministák és a transznemű aktivisták között. De ez nem így van. A transznemű aktivizmus és a feminizmus egyáltalán nem összeférhetetlen, a transznemű emberek nem “veszélyeztetik” a nőket - és a feminista projektekben és mozgalmakban aktívan résztvevő emberek túlnyomó többsége könnyen megerősítheti ezt. Igazából az egyetlen jelenleg folyó vita résztvevői egyrészt, a transznemű emberek, akik csupán annyit szeretnének, hogy a jogaikat érvényesíteni tudják és részt vehessenek a társadalomban, másrészt azok, akik arra törekednek, hogy még inkább kirekesszék a transz embereket, és ehhez bármilyen érvet vagy ideológiát hajlandóak felhasználni (legyen az vallásos, feminista, és/vagy áltudományos eredetű).
Ha valaki szeretne interjút készíteni velem a transznemű aktivizmusról és az anti-transz nézetek elleni harcról, azt szívesen veszem. Ha pedig valaki inkább a transzfeminizmus hosszú történelméről szeretne beszélgetni, azt is szívesen veszem. De nem vagyok hajlandó részt venni semmilyen cikkben vagy beszélgetésben, ami a transz aktivizmust szembeállítja a feminizmussal. Mert ez egyszerűen nem igaz. És az ilyen szerepvállalás csak megerősítené a mítoszt, miszerint vannak érvényes feminista indokok a transznemű emberek démonizálására és meghurcoltatására.
Ez az esszé nem jöhetett volna létre a Patreonon támogató emberek nélkül – hogyha tetszett, és szeretnél több ilyesmit látni, kérlek, fontold meg, hogy ily módon támogass. Az írásaimról és az aktivizmusról többet tudhatsz meg a juliaserano.com oldalon.
Az írásaimról és az aktivizmusról többet tudhatsz meg a juliaserano.com oldalon.
Julia Serano
A cikk eredetileg a medium.com-on jelent meg, fordította: Sebők Alexandra
Ha tetszett a bejegyzés, a facebook oldalunk lájkolása után tudsz kommentet írni
hozzá! Kattints ide.
Kapcsolódó olvasmányok a blogunkon:
A transzfeminizmus talányának megfejtése (Julia Serano cikke)