Július 3-án a Hír TV Terc c. műsorában Szánthó Miklós, a fideszes finanszírozású, és az Isztambuli Egyezmény elkaszálásáért is részben felelős Alapjogokért Központ (nem viccelünk, tényleg így hívják) vezetője, illetve Szilvay Gergely, a "melegházasság" ellenes érveinek 500 oldalas könyvet szentelő újságíró beszélgettek. Földi-Kovács Andrea műsorvezetővel többek közt arról értekeztek, hogy szerintük az AIDS "kevésbé veszélyes heteroszexuálisokra, mint melegekre", és csak a "meleglobbi" nyomására nevezték át a betegséget melegekre jellemző immunhiányról (GRID = Gay-Related Immune Deficiency) szerzett immunhiányos betegségre. Az alábbiakban áttekintjük, hogy is történt ez valójában.
Fiatal melegek közt vették először észre
A nyolcvanas évek legelején az USA-ban Los Angeles és San Francisco városaiban rejtélyes kórt vettek észre fiatal meleg férfiak közt. A leírások hasonló tüneteket soroltak fel: a legyengült, lesoványodott páciensek krónikus hasmenésben szenvedtek, nyirokcsomóik megduzzadtak, lázrohamok gyötörték őket. Fertőzések, gyulladások sorozata lépett fel náluk, ráadásul a rosszindulatú daganatos megbetegedések (pl. a magyar orvos által leírt Kaposi-szarkóma) esélye is megnőtt. (Ezeket nevezte el a szakirodalom később opportunista betegségeknek.) Mindez egy-két éven belül a betegek halálához vezetett. Az újnak vélt jelenség előtt tehetetlenül álló orvosok a tüneteket először a tüdőgyulladás egy speciális fajtájának tudták be, később azonban rájöttek, hogy a mögöttük húzódó ok az, hogy a védekező rendszer a legbanálisabb betegségekkel sem tud megbirkózni. A betegségről az első jelentést az Amerikai Járványügyi Központ 1981. június 5-én adta ki. Pár hónapra rá a New York Times arról számolt be, hogy New Yorkban és Kaliforniában is lejegyeztek negyvenegy hasonló esetet.
Mivel az elsőként észlelt páciensek homoszexuálisok voltak, először erre utalva Gay Related Immune Deficiency-nek nevezték el a betegséget – csakhogy hamarosan kiderült, hogy heteroszexuálisok, nők, sőt még gyerekek is megfertőződhetnek. 1982 nyarától használták az AIDS (Acquired Immunodeficiency Syndrome, szerzett immunhiányos tünetegyüttes) megnevezést.
Ugyanebben az évben a francia kutató-orvosnő, Françoise Barre-Sinoussi kollégáival, Luc Montagnier-vel és Harald zur Hausennel izolálta a betegség kórokozóját (ezért 2008-ban megosztott orvosi Nobel díjat kaptak) – ezt 1985 óta nevezi egységesen a szakma HIV, azaz emberi immunhiányt okozó vírusnak (Human Immunodeficiency Virus). Lassan összeállt a kép: a fiatal férfi páciensek egy többfázisú kórfolyamat végső stádiumában voltak – a HIV-vel való megfertőződéskor ha a beteg észlel is tüneteket, ezek enyhébbek és pár hét után elmúlnak, majd a tünetmentes HIV vírushordozás (kezelés nélkül) 3-8 évig tartó időszaka következik. Csak ezután fejlődik ki az AIDS betegség.
B-J: Luc Montaigner, Françoise Barre-Sinoussi és Herald zur Hausen.
Hogyan terjed, és hogyan nem?
Hamarosan azonosították a vírus átvitelének módjait:
A HIV-fertőzöttség akkor jön létre, ha a fertőzött egyén vére, anyateje, ondója vagy hüvelyváladéka valamely ún. fertőzési kapun keresztül (pl. seb, gyulladás, hámhiány, a nyálkahártyának akár mikrosérülése) a véráramba kerül. Nem a szexuális irányultság vagy egyéb társadalmi jellemző a meghatározó, ezért a szakirodalom ma már nem rizikócsoportokról, hanem rizikóviselkedésekről (és rizikóhelyzetekről) beszél.
Legveszélyesebb ebből a szempontból az intravénás szerhasználat többször használt, másokkal közös tűvel (ezért is tragikus a hazai tűcsere-programok közelmúltbeli megszüntetése), valamint a vérátömlesztés (a vérkészítményeket viszont 1986 óta szűrik itthon). Utána következik az anális szex, majd a vaginális szex, és (ugyan kisebb, de) az orális szexnek is van kockázata. A csókolózás veszélye elhanyagolható, mert a nyál nem tartalmaz olyan számban vírusokat, mint az imént felsorolt testnedvek.
A mára legelfogadtottabb elméletek szerint a vírus a 20. század eleje óta létezik, az afrikai zöldmajomról került át emberre bozóthús fogyasztása által. Az első vírushordozót (akit a leírások alapján utólag sikerült azonosítani) 1959-ben találták Kongóban. Szórványosan előtte is jelen volt a vírus, de nagyobb mérvű elterjedését a városiasodás okozta, majd a nemzetközi migrációval terjedt tovább a világban. Ez Amerikában is hamarabb megtörtént, mint ahogy a köztudatba került: a hetvenes években drogfogyasztók között már észlelték a tüneteket, de velük, mint a társadalom marginális, és egészségügyi ellátáshoz ritkábban eljutó tagjaival nem foglalkozott senki. A nyolcvanas években is erőteljes civil nyomásgyakorlásra volt szükség, mert a kormány sokáig vonakodott jelentős összegeket szánni a betegség kutatására.
Hamar kiderült, hogy
a vírus hétköznapi érintkezéssel: kézfogással, puszival, közös evőeszköz-, és wc-használattal, cseppfertőzéssel vagy szúnyogcsípéssel nem terjed, tehát a munkahelyek, iskolák, tömegközlekedési járművek, éttermek stb. ilyen szempontból veszélytelenek.
A nyolcvanas évek Amerikájában azonban ennek ellenére is kialakult a már-már tömeghisztéria-jelleget öltő morális pánik, amihez az is hozzájárult, hogy a kormányzati tájékoztató anyagokban „testnedvek” szerepeltek (ami félrevezető, hiszen a HIV vírus nyállal, verítékkel, vizelettel nem terjed). 1985-ben egy indianapolisi iskola az orvosi vélemény ellenére is kizárta az oktatásból a 14 éves, vérátömlesztés által megfertőződött hemofíliás fiút, Ryan White-ot – szülei nyolc hónapon át pereskedtek, mire sikerült érvényesíteniük gyermekük jogait.
Ryan White interjút ad. A fiú tizenkilenc évesen, 1990-ben elhunyt.
Miután elterjedt a hír, hogy New York City 940000 gyereke közül egyetlen egy megkapta a vírust, egy queensi általános iskola 1100 diákja közül 944 nem jelent meg a tanév kezdetén. Az orvosi tudás elégtelensége miatt az aggódó szülők nem hitték el, hogy a gyerekük nem kaphatja meg a vírust pusztán attól, ha a fertőzött osztálytárssal közös ivócsapot használ, netán az rátüsszent, vagy esetleg összeverekednek. A pánik odáig fajult, hogy több közszereplő a nyilvános listázás vagy megjelölés (pl. tetoválás!), szélsőségesebb esetekben a teljes karanténozás mellett szállt síkra a „közérdekre” hivatkozva. Nem ritkán a tettek mezejére is léptek: HIV-fertőzött gyerekek szüleit megalázták a boltban (pl. a pénztáros a földre dobta az aprót, nehogy véletlenül hozzáérjen az anya kezéhez), éjjel betörték a család házának ablakait, vagy éppen felgyújtották a házat stb.
A kép, ami megrázta az egész világot
Therese Frare amerikai médiaszakos hallgató úgy érezte, hogy ezen mindenképpen változtatni kell. Ismerőse, egy Peta becenevű, amerikai őslakos származású meleg férfi egy AIDS-hospice központban dolgozott önkéntes ápolóként. Ő mutatta be neki végstádiumú ápoltját, David Kirby-t, akit végül a fiatal lány, a beteg és családja beleegyezésével, több fotón megörökített. Jelen volt akkor is, amikor Kirby hozzátartozói körében haldoklott. Az ikonikus kép, amin az apa zokogva tartja a fia fejét néhány perccel annak halála előtt, 1990-ben megjelent a Life magazin címlapján, és az egész világot bejárva elérte célját: a betegséggel kapcsolatos figyelemfelhívást, és emberi arcának megmutatását. Korábban a művészek, a karrierjüket féltve, kerülték az AIDS témáját, ezután azonban egyre több sztár vállalta fel az ismeretterjesztést.
A haldokló David Kirby családja körében - Therese Frare fotója.
Globális helyzet ma
Az ENSZ Egészségügyi Világszervezetének (WHO) HIV- és AIDS-ellenes programja, az UNAIDS adatai szerint a járvány kezdete óta összesen megfertőződött emberek száma 77 millió körül van, közülük mára 35 millióan haltak meg.
Ma 36,9 millió HIV fertőzött ember él a világon, ebből 1,8 millió gyerek. A becslések szerint a fertőzöttek 75 százaléka tud a fertőzöttségéről. Globális szinten több köztük a nő – többek közt azért, mert ők nehezebben férnek hozzá a védekezés eszközeihez, ráadásul egyes afrikai országokban a mai napig dívik az elképzelés, miszerint a szűz lánnyal való szexuális aktus meggyógyítja a fertőzést.
A fertőzöttek közül 21,7 millió fő, azaz kb. 60 százalék kap kezelést. Utóbbiban áttörő jelentőségű az antiretrovirális terápia, amely képes a méréshatár alá csökkenteni a vírusszámot, és amely hazánkban is elérhető.
A magyarországi helyzet ma, az aktivista szemével
Magyarországon az utóbbi időben – a korábbi 60-70 helyett – évente kb. 200 új HIV-fertőzöttet regisztrálnak, azonban a fertőzöttek tényleges száma ennél jóval magasabb lehet, ugyanis az önkéntes szűrésen résztvevők száma továbbra is alacsony.
– Magyarországon továbbra is keveset tudunk a HIV-ről – mondja Bereczky Tamás szociálpszichológus, HIV-vel élő aktivista és sorstárs segítő, aki videoblogjában is igyekszik széleskörű felvilágosítást folytatni a témában. – Általános tájékozatlanság jellemző arról, hogy mi a HIV, miért fontos foglalkozni vele, és hol tart ma a kezelés.
Bereczky Tamás szociálpszichológus, HIV-vel élő aktivista és sorstárs segítő.
– Ezt a helyzetet nem lehet egyedül a mostani kormány nyakába varrni, a prevenciós munka már korábban abbamaradt – folytatja a szakértő. – Holott létezik egy Nemzeti HIV/AIDS stratégia, aminek az egyik véleményezője voltam és amiről elmondható, hogy egy kiváló, világszínvonalú dokumentum, mégis eltűnt a közigazgatás süllyesztőjében. Létezik továbbá Nemzeti AIDS Munkacsoport is (az ugyanilyen nevű bizottság utóda), csakhogy nem ülésezik. Amikor pedig még tartott üléseket, az anonim szűrést végző Karolina Rendelő kivételével nem hívta meg a felvilágosító és ártalomcsökkentő tevékenységet végző civil szervezeteket. Amikor azok kérték felvételüket a munkacsoportba, elutasították őket.
– Mindennek meg is van az eredménye.
A homoszexuális férfiak még viszonylag komolyan veszik a szűrést, nehéz ma Kelet-Európában úgy melegnek lenni, hogy ne tudj az AIDS-veszélyről. Fontos lenne viszont, hogy a heteroszexuálisok is, férfiak, nők egyaránt, eljárjanak szűrésre. Különösen jellemző a nők távolmaradása – pedig nekik sem csak akkor kellene megjelenniük, ha gyereket akarnak vállalni, vagy ha pánikban vannak. A fiatal korosztály elérése is hiányos.
– A középkorúak és az idősebbek statisztikailag azért kevésbé veszélyeztettek, mert kevesebbet szexelnek és kisebb eséllyel használnak intravénás szereket. A fiataloknak ugyanakkor, miközben aktívan megélik a szexualitásukat, fogalmuk sincs a HIV-ről, a többi szexuális úton terjedő betegségről, de még gyakran a teherbe esés lehetőségeiről sem. Mivel hazánkban nincs szexuális egészségnevelés, szinte semmit nem tudnak a saját testükről.
A HIV-nek nemcsak a szerhasználattal, de az alkoholfogyasztással is jelentős összefüggései vannak: ittas állapotban ugyanis az emberek nagyobb eséllyel bocsátkoznak meggondolatlan szexuális aktusokba és kevésbé figyelnek oda a megelőzésre.
– A stigma és a diszkrimináció távol tartja a fertőzötteket a szűréstől és az egészségügyi ellátástól.
Pedig ma már a gyógyszereit rendszeresen szedő HIV-fertőzött egyén nemcsak hogy nem fertőz tovább, de ráadásul évtizedekkel tovább él, mint a korábbi kezelési próbálkozások mellett. Gyakorlatilag ugyanolyan élettartamra van esélye, mint egy nem fertőzött személynek. Én magam 2004-ben kaptam meg a diagnózist, és jelenleg is panaszmentesen szinten tudom tartani az állapotomat.
A kezelés technikailag is leegyszerűsödött: általában naponta egy tablettát kell bevenni, ami komoly mellékhatásokat nem okoz. Vannak a HIV-nél sokkal rosszabb krónikus betegségek, amelyek tüneti kezelése máig nem megoldott, és így sokkal erőteljesebben befolyásolják a velük élők mindennapjait, életminőségét, életkilátásait.
– Az óvszerhasználat fontosságáról továbbra sem lehet eleget beszélni, ez kb. 90 százalékos védettséget nyújt a szexuális úton terjedő betegségekkel szemben. Azonban azoknak, akik ennél is biztosabbra akarnak menni, létezik egy PrEP profilaxis nevű készítmény, melynek szedése mellett nem kapják meg a vírust. Ahogy a már fertőzöttek gyógyszere, ez sem egy drága készítmény, és szeretném elérni, hogy Magyarországon is forgalomba kerüljön.
– Összességében elmondható, hogy ami a tudományos részt illeti, mára minden eszközünk megvan a HIV-járvány megállítására; a többi már csak politikai akarat kérdése. Ami viszont nálunk, és általában a kelet-közép-európai régióban, nemigen akad. Ennek lehetséges oka az, hogy a HIV olyan dolgokkal kapcsolódik össze, amiről nem szívesen beszélünk: szex, homoszexualitás, drogfogyasztás, prostitúció. Viszont az, ha a homokba dugjuk a fejünket, nem teszi nemlétezővé ezeket a jelenségeket és a velük kapcsolatos problémákat.
Antoni Rita
A szöveg korábbi változata az Éva Egészség 2018/2. számában jelent meg.
__________________________________________________________________________________________
Háttér Társaság HIV Tanácsadó Vonal:
minden nap 0-24 a +36 (1) 6 333 455, e-mail: hivvonal@hatter.hu
HIV szűrés:
Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Regionális Intézetei által működtetett HIV/AIDS Tanácsadókban
Vidéki és budapesti Bőr és Nemibeteg-gondozó Intézetekben - Ezek listáját lásd az anonimaids.hu honlapon.