Mióta transz tudatomra ébredtem, és rájöttem, hogy igenis lehetséges a női testem férfivá alakítani, mindenhonnan azt hallottam, hogy a transz fiúknak/férfiaknak mennyivel könnyebb a tranzíció (azaz, a nemi átmenet) a transz lányokhoz/nőkhöz képest. Az FtM Youtube-videók túlnyomó többsége is a csodálatos és gyors átalakulásokról szól; hogyan erősödött meg az illető szőrzete, hogyan mélyült a hangja, mennyivel izmosabb lett stb. Nem kell hosszú évekig várni, hogy hasson a hormonterápia, a tesztoszteron olyan erős, hogy simán elnyomja az ösztrogént, és nem is feltétlenül szükséges a „kipakolás” (azaz, a méh- és petefészek-eltávolítás) sem, mivel ezek a szervek úgymond „nyugdíjba vonulnak”.

A képeken Jamie Raines transz vlogger a tranzíciója (nemi átmenete) megkezdése előtt, és hét évvel később.

Szinte minden „transzcsapból” ez folyik. Arról viszont, amiről most olvasni fogsz, a vloggerek nem szoktak beszélni.

Szép remények

Nagyjából fél évig kenegetem az Androgelt – gondoltam én –, és hipp-hopp passing leszek! (Azaz, férfinak fogok kinézni.) Viszlát, női lét! Csak azt a fél évet kell átvészelni valahogy. Az egész tranzíciót megúszhatom egyetlen műtéttel, ami a melleltávolítás lesz.

A valóság egy hónapja csapott meg.

Na de ne szaladjunk ennyire előre, kezdjük inkább az elejétől! 2019. január 31-én kezdtem el a hormonterápiát: aznap kentem magamra életem első tasak Androgeljét! Nagyon izgatott voltam. Napi szintem figyeltem magamat a tükörben, és tűkön ülve vártam a változásokat. Idővel már be is hallucináltam ezeket egyes testrészeimnél...

Április végére fogyott el a háromhavi Androgel-adag, amit az endokrinológusom felírt. Furcsa módon, nem lettem passing. Még csak a közelébe se kerültem! Gyakorlatilag egyetlen figyelemre méltó változás sem következett be sem a külső megjelenésemen, sem a hangomon. Napi szinten rettegtem attól, hogy valaki lehölgyemez vagy lekezitcsókolomoz. Leginkább egy butch leszbikusra hasonlítottam, és utáltam ezt az állapotot, mert abszolút nem egyezett a magamról alkotott képpel.

Kiderült, hogy három hónap után a tesztoszteronszintem 3 nmol/l-re emelkedett mindössze. Ez rettentően rossz eredmény, hiszen a női maximumot (2,5 nmol/l) éppen csak elhagytam, és a férfi tartomány aljától (10 nmol/l) fényévekre voltam. Az endokrinológusom csak annyit mondott, hogy várjak türelemmel, ez évekig tartó folyamat... és felírta az újabb háromhavi adag Androgelt.

Egyértelművé vált, hogy a gél nekem annyit ér, mint halottnak a csók, és hogyha eredményeket akarok, akkor Nebido-injekcióra kell váltanom. Eldöntöttem, hogy keresek egy másik endokrinológust, aki hajlandó felírni a Nebidót. A fennmaradó Androgelt pedig addig duplán adagoltam.

Másfél hónappal később a vérvizsgálatom azt mutatta, hogy végre a férfi tartományba került a tesztoszteronszintem (16 nmol/l)! A külsőm ekkor kezdett egy kicsit fiúsabb lenni, de legjobb esetben még mindig nem binárisnak tűntem, amit szintén utáltam, mert ez is idegen volt a nemi identitásomtól.

Az új endokrinológusom felírta a Nebidót – hurrá! A július 1-jén kapott szuri üvegcséjét eltettem emlékbe. Na, ez a cucc már hatott! Végre igazán elkezdtem tapasztalni a változásokat. Mélyült a hangom valamelyest, megerősödött a szőrzetem, elkezdett sarjadni a bajszom... Egyre magabiztosabban kezdtem magam férfinak érezni. Észrevételeim alapján az esetek 80%-ában passing voltam. Gond nélkül be mertem menni a férfi WC-be. Megnőtt az izomtömegem, végre látszódott a súlyzózás eredménye. Megnőtt az étvágyam is, aminek egy kis sörhas lett a következménye. Sebaj! Némileg csökkent a fenékméretem, és veszítettem a homokóra formából, de alapvetően ez sajnos nem változott. A melleim sem lettek sokkal kisebbek. Hozzá kell tennem, hogy még ekkor is sok múlott azon, hogy mennyire volt rövid a hajam, vagy mit viseltem. Ha nem figyeltem oda kínosan ezekre, nem voltam passing.

Kiábrándító valóság

Három hónappal később (és ezzel elérkeztünk a jelenbe) a vérvételem eredménye siralmas lett: a tesztoszteronszintem 5,6 nmol/l. Szánalmas! Sose hittem volna, hogy újra előfordulhat ilyen alacsony érték, és hogy megint amiatt kell aggódnom, hogy milyen neműnek néznek az emberek az utcán.

Valójában már hetekkel korábban (az injekció után 2,5 hónappal) éreztem, hogy valami nem stimmel. A menstruációm mind a mai napig nem múlt el, tehát csak a szokásosnak mondható letargiát éltem át, amikor szeptember közepén ismét megjött. Onnantól kezdve viszont nem volt megállás a lejtőn. Csökkent az étvágyam, csökkent a nagy nehezen felszedett izomtömeg, egyre határozatlanabbá és depressziósabbá váltam, egyre fáradékonyabb és gyengébb lettem, odalett az önbizalmam, és egyre kevésbé éreztem passingnak magam. Ez az érzés sajnos meglátszódhattak rajtam, vagy lehet, hogy „kiszagolták” az emberek az ösztrogént, de valóban jóval kevésbé voltam passing, mint pl. 1,5-2 hónappal korábban. Mintha az arcvonásaim is kezdtek volna visszalágyulni. A bajuszkám is gyengült.

Olyan volt, mintha a haldoklásomnak lennék szemtanúja.

Aztán megkaptam az újabb adag Nebidót, pont menstruáció előtt, és a hormonok háborúja kegyetlenül szintet lépett. Borzasztóan érzékennyé, és ingerlékennyé váltam, hajlamos lettem túlreagálni a dolgokat, legszívesebben mindenkit távol tartanék magamtól, és már csak a macskám felé tudok gyengédséget tanúsítani. Korábban is rendszeresen előfordult, hogy a menzesz közeledtével bedurvultak a hangulatingadozásaim, de ez a mostani minden csúcsot megdönt. Úgy érzem, elveszítettem a kontrollt az érzelmeim felett.

Ekkor elgondolkodtam. Miért van az, hogy nekem ennyire nem hat a tesztoszteron? Hogy ennyire extrém módon ellenáll a hormonterápiának a testem? Hiszen abban a tudatban voltam, hogy a tesztoszteron simán elnyomja az ösztrogént. Nos hát, nem éppen... nekem biztos nem! A szervezetem harcol a tesztoszteron ellen, ez eddig OK. De miért ilyen sikeres ebben a harcban?

Az endokrinológusom felvilágosított:

A nők testzsírszázaléka ideális esetben jóval magasabb, mint a férfiaké (több mint a duplája is lehet), ami ideális közeg az ösztrogénnak, és sajnálatos módon annak is, hogy az ösztrogén a tesztoszteront szintén ösztrogénná alakítsa.

Tehát, nem lenne értelme növelni a Nebido-adagomat, mert úgyis ösztrogénné alakulna. Nem tudom, mennyi a testzsírszázalékom, de biztos, hogy nem kevés: szépen kipárnázott a combom felső része, a fenekem, valamint a csípőm.

Mit lehet tenni, ha valaki FtM és olyan szerencsétlen homokóra vagy körte alkat, mint én? Avagy, hogyan győzd le az ösztrogénmumust?

1) Csökkentsd a testzsírszázalékod 20% alá sok-sok mozgással, és fehérjedús, szénhidrátcsökkentett diétával (ez, bevallom, nagy kihívás!).

2) Vetesd ki a méhed és a petefészkeidet, így egyik napról a másikra megszabadulhatsz az ösztrogéntermelésedtől!

Azonban ha azt gondolod, hogy ezzel minden problémádnak vége, ki kell, hogy ábrándítsalak.

A női reproduktív szervek eltávolítása után menopauza következik be, csakhogy ez FtM-eknél jóval intenzívebb tünetekkel járhat, mint egy 50-60 éves nő esetében.

Ha olyan szerencsétlen helyzetben vagy, mint én – tehát, nem nyomja el a tesztoszteron az ösztrogéntermelést –, akkor a te ösztrogéntermelésed még viszonylag magasan van, amikor eltávolítják a petefészkeidet, így ez egy hirtelen, jelentős sokkhatás a szervezetednek. A legjellemzőbb tünetek: hőhullámok, (extrém) hangulatingadozások, sírógörcs. Ez akár évekig is eltarthat a legrosszabb esetben. Természetesen közben folyamatosan kapod a tesztoszteront (amiből ezek után több kell, mivel a szervezeted a női ivarszervek eltávolításával már azt sem fogja termelni), és az javít majd a helyzeten minden bizonnyal, de egyénenként változó, hogy milyen mértékben.

Szóval, ez sem lesz egy sétagalopp.

Ellenben, amíg nem áll le, vagy nem csökken radikálisan az ösztrogéntermelésed (akár szerveltávolítással, akár a tesztoszteron jótékony hatásának köszönhetően), a hormonok szkanderezni fognak benned: a tesztoszteron azt az utasítást fogja adni a testednek, hogy a felsőtestedre raktározza a zsírt, és növelje az izomtömeget; az ösztrogén pedig azt fogja mondani, hogy nem kell annyi izom, és a fenekedre, a combod felső részére és a csípődre kell elraktározni azt a zsírt.

Szóval, ha észleled, hogy nem nagyon hat a tesztoszteron, homokóra vagy körte alkatod van, és makacskodik a menzeszed, barátkozz meg a gondolattal, hogy nem lesz olyan igazán férfias, deltás alakod, amíg ki nem pakoltatod magad. Néha az ösztrogén igen agresszív és kitartóan harcol a tesztoszteron ellen.

Miért lehet érdemes ezen kívül kipakoltatnod magad?

Rengeteg orvos azért támogatja erőteljesen a női reproduktív szervek eltávolítását FtM-ek esetében, mert abban a tudatban vannak, hogy a tesztoszteronkezelés hatására elrákosodhatnak az említett szervek. Ez viszont mind a mai napig nem bizonyított. Szóval, elvileg, a ráktól nem kell annyira tartanod.

Ellenben,

tranzíció után is évente javallott méh- és petefészek-ultrahangra járnod, illetve a méhnyakrákszűrés sem egy hátrányos dolog.

Gondolj bele, férfi külsővel mégy nőgyógyászhoz! Ezen felül, véleményem szerint egy nőgyógyászati vizsgálat egyike a leginkább diszfóriát (testi idegenségérzetet) keltő dolgoknak, amik történhetnek egy FtM-mel. És még ha rá is szánod magad, sajnos akkor is kérdéses, hogy kapsz-e segítséget.

Mint egy sorstársunk írta, miután férfi külseje lett, a nőgyógyászok nem vették komolyan a problémáját, és nem akarták megvizsgálni. A problémája az a máig orvosilag megmagyarázatlan jelenség, ami FtM-eknél fordul elő a tranzíciójuk előrehaladtával. Ez nem más, mint az alhasi, nyilalló, menstruációs fájdalomhoz hasonló görcs. Ez olyan elviselhetetlen tud lenni hosszú távon, hogy sok FtM emiatt dönt úgy, hogy megszabadul a női szaporító szerveitől.

Persze, vannak szerencsés genetikával rendelkező transz férfiak, akiket kevésbé nőies alakkal áldott meg a sors, így mindezt megúszhatják, és még az sem feltétlenül zavarja őket, ha nőgyógyászhoz kell járniuk.

Végezetül:

Milyen érvek szólnak a női reproduktív szervek meghagyása mellett?

A válasz talán egyértelmű: így tudod megoldani, hogy genetikai utódod legyen. Erre kétféle lehetőség van tudomásom szerint.

Választhatod azt, hogy lefagyasztatod a petesejtjeid, amiket később mesterségesen megtermékenyítenek, majd vagy beléd vagy a párodba ültetnek, és 9 hónappal később megszületik a gyereked. Magyarországon 2018-ban csupán a petesejtfagyasztás ára 1,3 millió Ft-ba került egy ismert termékenységi klinikán. Amennyiben azt szeretnétek, hogy a párod hordja ki a babát, az béranyaságnak számít, és hazánkban illegális. Ebben az esetben külföldön kell végrehajtani a procedúrát. Ez többmilliós tétel.
A másik verzió az, hogy (ha cisz férfiakhoz vonzódsz) természetes úton, vagy spermabank szolgáltatásait igénybe véve teherbe esel. Ez még akkor is bekövetkezhet, ha már évek óta kapod a tesztoszteront (ennyit a petefészkek „nyugdíjba vonulásáról”...). Tehát, te is lehetsz „seahorse dad”, „pregnant dad” (azaz, terhes apuka, vagy tengericsikó-apuka), amire pl. Amerikában több példa is van. Magyarországon nem tudni egyetlen FtM-ről sem, aki ezt a tranzíció után, férfiként bevállalta volna. A magyar emberek nagy része nem arról híres, hogy lazán venné egy várandós férfi látványát, szóval, lelkileg fel kell készülni a negatív reakciókra. Ezenkívül a diszfóriára is fel kell készülnöd lelkileg, ami egy olyan tipikusan nőknél előforduló életesemény velejárója, mint a terhesség, szülés és szoptatás. Viszont lesz egy gyereked, aki genetikailag is a tiéd!

Rám a kipakolás vár... De mindent elkövetek, hogy valósággá váljon az a kép, ami a fejemben él magamról.

A fent leírtak a saját tapasztalataimon alapulnak, és a saját véleményem tükrözik, melyek nem tekinthetők általános érvényűnek. Ha neked hasonló vagy éppen teljesen más tapasztalatod van a témában, kérlek, oszd meg velem és az olvasókkal komment formájában!