Ki az utcára, ki a térre, senki se lökhet félre

Ki az utcára, ki a térre, senki se lökhet félre patkány vagyok, de nem féreg!

(Tankcsapda: Az élet a legjobb méreg)

A padlógázzal tolt, paranoiára és ostobaságra építő homo- és transzfób kormányzati kampány sok olyan LMBT-emberből provokálta ki az aktivistát, aki különben „nem az az alkat”.
Körkapcsolásban kérdeztük őket, milyen érzés, hogy a kormány kivitte őket az utcára, mi mozgatja őket, mennyire láthatóak mint melegek vagy transzneműek a terepen, milyen tapasztalataik vannak.

Gémes Brúnóval a jól sikerült transz előbújásokat bemutató sorozatunkban már beszélgettünk. Ő az erzsébetvárosi Momentumnál a HR-es feladatokért felel. 2017 óta van a pártban és 2014 óta foglalkozik politikával.

„A 22-es választáson vidéki és budapesti jelölteknek segítek a kampányban, aktivista munkával. Kopogtatás, pultozás, szórólapozás. Minden háztartásba szeretnénk eljutni április 3-a előtt, mert a jelenlegi erőviszonyok mellett ez az egyetlen módja, hogy eljussunk az emberekhez.

Számomra fontos, hogy a Momentum tagja vagyok. Ebben a pártban találtam meg a közös hangot politikusokkal és a tagsággal. Mindenképp segítenék a fideszes jelölttel szemben, de abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy egy igazán jó jelölt csapatában vagyok, ahol azonosulni tudok a jelölt terveivel, minden szempontból alkalmasnak tartom őket. A 2019 januári tüntetéssorozatban én szerveztem a hódmezővásárhelyi rabszolgatörvény-ellenes megmozdulást.

Az összefogásban sok pozitív történet is van, jó érzés, amikor más pártoktól irodát kapunk kölcsön, hogy ott tartsuk a felszerelést, aktivisták jönnek segíteni, különböző településeken fel-fel bukkannak helyiek, akik minden tudásukat megosztják velünk, ha épp arra van szükség.

Én ma már 100%-ig passing vagyok (tehát nem látszik rajtam a transzneműségem), így az utcai kampányolásnál ebből nincs bajom, de akadnak olyan vidéki települések, ahol önmagában egy ellenzéki szórólap is haragot szít az emberekben. Rossz látni, hogy a propaganda által sulykolt gyűlölet fekete felhőként rátelepedett az emberekre, és annak ellenére, hogy nem is ismernek, iszonyat gyűlöletet éreznek irántam egyetlen szórólap láttán.

Többek közt ez is motivál, hogy senkinek ne kelljen így leélni az életét.”

Erdős Erik Robin, a Prizma Transznemű Közösség egyik szervezője szintén a Momentumnál kötött ki, és 2020 óta aktív ott.
„Szerettem volna egy pártban is dolgozni, mert teljesen más lehetőségeket nyújt az emberi jogokért folytatott küzdelemre, mint a civil szféra. Például személyesen is beszélgethetek politikusokkal, és közvetlenül érzékenyíthetem őket. Szerintem a civil munka és a párttevékenység is egyaránt fontos és elengedhetetlen egy jogállam felépítéséhez és megtartásához.

A kerületi szervezetem nagyon jó csapat, szeretek velük együtt dolgozni. Nem volt kérdés, hogy a rendszerbe is Erikként vettek fel és önazonosan kezelnek, mindig kiállnak értem, ha szükséges. Tagja vagyok az LMBTQ projektcsapatnak, ami azóta érdekképviseleti csoporttá lépett elő, és ahol többségben érintett párttagok dolgoznak. Tavaly szerepeltem egy, a 33-as törvény elleni kampányvideóban [ez a törvény megtiltja a transzneműek jogi átmenetét, A Szerk.] és egy LMBTQ emberek megbélyegzése ellen forgatott kampányvideóban is.”

Lilla – aki most csak Lilla lesz, vezetéknév nélkül – az egész családját behúzta.

„Anyukám egy alföldi kisváros tanárnője, és mint ilyen megvan kötve a keze. Nem nagyon ugrálhat szegény, mert volt már, akit kirúgtak politikai okokból, hiába a tanárhiány. És ő szereti a munkáját. De azért az emberekkel beszélget, azt nem lehet megtiltani neki. És próbálja mindenkinek elmagyarázni, hogy neki, nekünk mennyire fontos, hogy leváltsák végre ezeket a gazembereket.

Ekkor jöttek azzal, hogy a homoszexualitás nem természetes, meg hogy bűn, mire ő azt mondta, hogy pontosan tudja, milyen nehéz rendes férfit találni a mai világban, és látta ő rajtam, hogy egyik udvarlómmal se voltam boldog. Bezzeg azok a lányok, akikkel barátkoztam, mind szimpatikusak voltak neki. Tehát ő csak örül annak, hogy leszbikus vagyok, mert így biztos könnyebb életem lesz!
Gondolhatod, hogy vigyorogtam, amikor ezt hallottam.”

Singer Eddie szintén szerepelt már a SzabadNem-en, a saját nembináris tapasztalatait osztotta meg. A Párbeszéd részéről rajta van a közös ellenzéki listán.

Volt kopogtatni, pultozni, már az előválasztáson is. Most Jámbor András kampányában aktív.
Illetve egy hete kevésbé, mert az ukrajnai helyzet elszólította: korábban elsősorban a Migration Aid-nél volt aktív, de több más civil szervezetben is önkénteskedik.

„Szükség van a civil szervezetekre, de a parlamenti részvétel nem ugorható át, pártokra is szükség van. A kettőnek ki kell egészíteni egymást, együtt kell működniük. A politizálás nem ördögtől való dolog, csak így lehet változást elérni.

Fontos nekem, hogy párbeszédes vagyok, mert ez az egyetlen zöld, baloldali párt. Igen, kicsik vagyunk, és ezért eléggé kellemetlen módon hozzánk nőtt a kötőjel, a másik végén az MSZP-vel, de most már minden ellenzéki párt között kötőjel van, és okkal reméljük, megerősödve fogunk tudni kijönni ebből a választásból.

Nem Márki-Zay-ra szavaztam az előválasztáson, hanem Karácsony Gergelyre, de ez nem tart vissza attól, hogy a közös sikerért dolgozzak. Például azért, mert az elmúlt hónapokban kiderült, hogy a többi párt aktivistái tényleg mind jó fejek. A jobbikosok, a DK-sok, az MSZP-sek: őrület :-)

Bruck József alapvetően Berlinben lakik, ő nem egy pártnál dolgozik, hanem a Nyomtass te is! lapot terjeszti, illetve a „fizetése majd egy tizedével” támogatja. Ez a lap azokra a kistelepülésekre viszi el a kormánykritikus híreket, ahol azok különben aligha találnák meg az embereket. Ma már József egész családja részt vesz a munkában.

„Engem az motivál az Orbán-rendszer békés lebontásában, hogy ezt egyértelműen egy gonosz rendszernek tartom. Nyilván nem mindenki az, aki támogatja és aki a része, de akik a csúcsán vannak a rendszernek, azok szerintem cinikusak és gonoszak.

Azt gondolom, hogy ebben a családi minta is segít, a nagyapám nem pénzbüntetést, hanem az életét kockáztatta, amikor a húszas-harmincas-negyvenes években a fasiszták, majd a nácik ellen harcolt.

Ahhoz képest, mennyire nyilvánvaló, hogy az orbáni rezsim homofóbiája esetében izzadságszagú politikai termékről van szó, engem is meglepett a HIVATALOSSÁ VÁLT homofóbia rám gyakorolt érzelmi hatása. Ez megint olyan valami, amit sok „többségi” ember soha nem él át. Addig abban a tudatban éltem, hogy ha az iskolában, kocsmában „le is köpnek” valakit, mert zsidó, meleg, (cigány, bevándorló...), az ÁLLAM mögöttünk áll. A kisebbségek diszkriminálása HIVATALOSAN TILTOTT. A rendőr megvéd. A közintézmények viselkedésének normaformáló hatásuk van. Nagy erő, felelősség!

Jelenleg igyekszem távmunkával (adatrögzítés, telefonálás) segíteni egy-egy választókörzetben az ellenzék munkáját. A választás előtti utolsó hónapot pár barátommal Kelet-Magyarországon töltjük, hiszen ez a választás „vidéken” dől el.”

Csizmadia Cseke képviselőjelölt a Kétfarkú Kutyáknál:

„A Kutyapárt fő vonzerője a társaság. Nagyon sokféle ember van a párt környékén, és többnyire nagyon jól ki is jövünk egymással. Ezen kívül nyilván fontos egy politikai pártnál a politika. A Kutyapártosok nagyrésze állítja, hogy a közösség minden ügye mögé teljes vállszélességgel be tud állni. Ezzel így vagyok én is, a kultúrától kezdve, a kultúrán és zöldügyeken (meg a fű legalizálásán😉) át a melegjogokig mindenhez bátran adom az arcom. A tavaly nyári tüntetéseken is kint voltunk, közösen mentünk a Budapest Pride-ra. A Pécs Pride is az eddigi legjobb élményeim közé tartozik, ahova a Kutyapárt adta önköltségre az egyetlen „kamiont”, a buliszekerünket, így lehúzhattam egy bakancslistás tételt is, hogy Pride kamionon buliztassam a tömeget, sőt, még a Pesti Tv riporterével is össze lehet haverkodni egy pride-on, ha nem csak utálni akarja az ember.

Cseke a melegek láthatóságáért is odateszi magát (meg a pasiját):

„Az ajánlásgyűjtéskor is többször megfordult a standomnál a barátom, akivel jó szokásunkhoz hűen polgárpukkasztottunk. Miután egy passzivistám lejátszotta a Horogkeresztények című dalt a Mihazánkos aktivistáknak, annyira csúnyán néztek ránk, hogy muszáj volt előttük csókolóznunk.

Talán az egyik eddigi kedvenc sztorim is ez volt a kampányban.”

Ha van kapacitásod a kampányra, vagy ha nincs, de eleged van, és ezért mégis jössz segíteni, akkor praktikus kiindulási pont a TASZ útmutatója.

A legfontosabb a billegő körzetek megnyerése. A 24.hu cikkében tudod megnézni, melyek ezek, és ha van érintettséged valamelyikben, akkor valószínűleg oda érdemes menni.

Ami ott nincs említve, de szerintünk érdemes, az a Nyomtass te is! – ahol Bruck József is dolgozik. Ennek egyik előnye, hogy nem egy párthoz, jelölthöz kötődik, hanem „csupán” független információt juttat el a szavazókhoz. Tehát ha minden párt büdös, akkor ide érdemes menni.