Dua Lipát aligha kell bemutatni: háromszoros Grammy-díjas, koszovói-albán származású angol énekesnő, akinek dalai évek óta a toplisták élén szerepelnek. A számai gyakorlatilag megkerülhetetlenné váltak: játsszák a rádiók, szólnak plázákban, edzőtermekben, bulikon. A magyar queer közösség számára különösen kedves lehet, hiszen több ismert budapesti drag queen is előszeretettel dolgozza fel a dalait.
Megjelenésében, dalszövegeiben és videoklipjeiben egy szexuálisan felszabadult, csillogó nőiességet képvisel. Imádja a feltűnő ruhákat, az erős sminket, és a szexualitása az imidzse fontos része.
Kevesebben tudják viszont, hogy az énekesnő nemcsak a popzene, hanem az irodalom világában is aktív. A Service95 nevű hírlevele kulturális és közéleti témákkal foglalkozik, és ennek része a saját könyvklubja is. A klubban minden hónapban elolvasnak egy könyvet, amelyet Dua Lipa választ ki - és a hónap során maga az énekesnő készít interjút a szerzővel, akivel közösen beszélik át a mű tartalmát és üzenetét.
Ez a projekt erőteljes feminista állásfoglalás is lehet. Emlékszem, amikor a doktori képzésem elején egy jótanácsként azt hallottam: ne hordjak miniszoknyát, mert az „nem való az egyetemre”. „Neked az eszeddel kell érvényesülnöd, nem a lábaiddal” - mondták. Talán nem én vagyok az egyetlen nő, aki szembesült ezzel a dilemmával: szép vagy, vagy okos, de nem lehetsz egyszerre mindkettő.
Dua Lipa könyvklubja pontosan ezt a hamis dichotómiát bontja le. Azt az elképzelést kérdőjelezi meg, hogy a csillogó, szexualizált nőiesség ne férhetne össze az intellektussal. Hogy egy nő vagy kívánatos akar lenni, vagy komolyan vehető - de a kettő együtt nem működik. Ezzel szemben ő úgy él popikonként, hogy közben komoly, gyakran társadalmilag és politikailag releváns irodalmat népszerűsít. A könyvklubban például olyan szerzők művei kerülnek terítékre, mint Guadalupe Nettel, akinek Still Born című, Nemzetközi Booker-díjra jelölt könyvéről is beszélgettek már.
Ez nemcsak a női sokoldalúság visszakövetelése, hanem egy tudatos gesztus is az alulreprezentált hangok felé. A klubban gyakran olyan szerzők kapnak figyelmet, akik a globális délről származnak, és a mainstream irodalmi nyilvánosságban ritkán jutnak szóhoz. Dua Lipa tehát arra használja a platformját, hogy másoknak is hangot adjon – miközben nem mond le saját csillogó, kereskedelmileg sikeres identitásáról sem.
Ezzel az irodalmat is közelebb hozza az emberekhez. A rajongói talán olyan könyvet vesznek a kezükbe, amelyet máskülönben soha. Ez megtöri az intellektuális kultúra elitizmusát, és a magaskultúrát elhozza a popzene világába – egyfajta kulturális hídépítés ez, a fiatal, női és queer közönség felé.
Ezt a jelenséget egyre gyakrabban nevezik „bimbo feminizmusnak”. A „bimbo” szó az angol nyelvben egy üresfejű, túlságosan feminin, fiatal, szexualizált nőre utal - a magyar „szőke nő” toposzhoz hasonlóan. A „bimbo feminizmus” viszont épp ezt az önreprezentációt veszi vissza, és átértelmezi azt: pozitívvá alakítja át, amit a patriarchális kultúra hagyományosan nevetségesnek vagy felszínesnek ítél. Elég csak a Doktor Szöszi című filmre gondolni, amely hasonló üzenetet közvetít: lehet valaki egyszerre csinos, nőies - és okos, kompetens.
Természetesen felmerülhetnek bizonyos kritikák azzal kapcsolatban, amit Dua Lipa csinál. Gyakori ellenvetés lehet, hogy ő nem irodalomkritikus, nem irodalomtudós, így nincs is meg a szakmai háttere ahhoz, hogy kulturális tekintélyként lépjen fel, és könyveket ajánljon a közönségnek. Azonban ez a kritika csak akkor lenne igazán érvényes, ha a közönség tömegesen a szakértők ajánlásait követné, és Dua Lipa valóban kiszorítaná az akadémiai szereplőket. A valóság azonban az, hogy sokan eleve nem fogyasztanak akadémiai irodalomkritikát, és a popsztár könyvklubja inkább új közönséget vezet be a komoly irodalom világába, nem pedig elorozza azt a tudósoktól.
Mások azt is felhozhatják, hogy a Service95 egy kereskedelmi platform része, és így - bármennyire is progresszív, amit Dua Lipa képvisel - mégiscsak egy globális kapitalista struktúrában működik. Ez igaz. Ugyanakkor az is igaz, hogy ha mindez egy kisvárosi könyvtár zárt körű eseményén zajlana, tíz résztvevővel, akkor nem lenne ilyen hatása. Pont az a jelentősége, hogy Dua Lipa a globális hírnevét használja arra, hogy értéket közvetítsen, és komoly, gyakran alulreprezentált szerzőket juttasson el széles közönséghez - ráadásul mindezt egy olyan médiatérben teszi, ahol a felszínes és káros tartalmak gyakran dominálnak.
Tehát adott egy popsztár, aki megjelenésében csillogó és szexualizált, de a színpadon kívül minőségi irodalmat közvetít fiatal női és queer rajongóinak. Ezzel feminista kihívást intéz az elitizmus felé, és a metszetszemlélet (interszekcionalitás) jegyében hangot ad a globális dél és más marginalizált csoportok képviselőinek is.
Mint valaki, aki jelenleg irodalomtudomány területén írja a doktoriját, és közben rúdtáncol - edzéseken gyakran Dua Lipa szól a hangszóróból - a nálam fiatalabb feminista lányokat idézve csak annyit mondhatok: szléj kvín!
A cikkhez hozzászólni itt lehetséges.