A férfiakra kiszabott évezredes nemi sztereotípiákat nem lehet egyik napról a másikra megszüntetni, de változtatni lehet rajtuk.

Hagyományos nemi szerepek, erős férfi vs. gyenge nő, ki hordja a nadrágot otthon, a férfiak nem sírnak... stb. Gyakran találkozhatunk ezekkel az „aranyköpésekkel” a mindennapokban. Ki mondja ezeket a kifejezéseket és miért? Legfőképpen, hogyan hat ez a társadalom férfi rétegére? Buzdítja őket önmaguk felvállalására vagy egy megfelelési kényszert és nyomást helyez rájuk? Nem lenne helyesebb az első opcióra szavazni? Hogyan találunk kiutat a „mérgező” elvárások alól, melyeket a társadalom támaszt a férfiakkal szemben és nevel beléjük gyerekkoruk óta?

A „légy erős, fiam” korszakot ideje lenne egy „beszélj hozzám, támogatni szeretnélek” korszakkal felváltani. Minden hús-vér ember átél nehéz időszakokat az életében. Sokan alkohol-, drog- és egyébb függőségekben találnak megoldást, ahelyett, hogy segítséget kérnének és nyíltan felvállalnák érzéseiket. Ez ellen tehetünk!

Légy önmagad, éld meg az érzéseidet, mert ennyivel tartozol önmagadnak és a környezetednek. Azonban mindezt leírni és másnak tanácsolni egyszerű, megvalósítani már nem annyira. Az eddig leírtakat szeretném egy kis történettel illusztrálni, amely gyakorlati példát mutat arra, hogy milyen egy férfi élete a „mérgező férfiasságkultúrá”-ban és hogy hogyan lehet ebből kiutat találni, miként lehet őket ebben a folyamatban építően támogatni.

Források: Luke Humphris "Toxic Masculinity"