Gyakran szoktunk a gyerekekre lázadókként tekinteni, akik szembeszállnak szüleik merev gondolkodásmódjával. E narratívában nyilvánul meg a reményünk, miszerint a következő generáció képes lesz az elődök hibáit kiküszöbölni és az elfogultságukat meghaladni. Sajnos azonban ez nem mindig igaz.
Sokszor figyelmen kívül hagyjuk a gyerekek konzervatív oldalát, amit legkönnyebben talán a nemi szerepekhez és sztereotípiákhoz fűződő viszonyukban lehet tetten érni.
Miközben egyre több felnőtt képes a nemek kérdését változatos spektrumként kezelni, számos gyerek még mindig merev határvonalat húz „fiú” és „lány” közé, és nagy buzgalommal védi a kategóriák sértetlenségét. „A fiúk nem ugróköteleznek, és nem barátkoznak lányokkal” – okította például a fiamat egyik barátja.
Az élet ugrókötelezés nélkül lehet teljes - lánybarátok nélkül nem
A fiú-lány barátságok nagyon is fontosak.
A fiú-lány barátságok megadják a gyerekeknek a lehetőséget arra, hogy a szigorú nemiszerep-elvárásokon kívül is felfedezhessék önmagukat, és, ideális esetben, sztereotípiákat kérdőjelezzenek meg.
Egy lány, ha fiúval játszik, nyugodtan lehet versengő, még ha ezt a jellemvonást általában a fiúkhoz társítják is.
Egy fiú, ha lánnyal játszik, lehet cserfes és szabadon engedheti az érzéseit, nem kell attól tartania, hogy „lányosnak” bélyegzik.
A gyerekek így olyan oldalait fedezhetik fel a személyiségüknek, amelyeket máskülönben a társadalmi nyomás hatására elfojtanának.
E barátságok arra is megadják a lehetőséget a gyerekeknek, hogy felkészüljenek azon felnőttkori helyzetekre, melyek során szakmai, illetve romantikus kapcsolatba kerülnek a másik nem képviselőivel. Az emberiség felét: a másik nemet a maga teljes komplexitásában látni hatalmas érték mind szakmai, mind magánéleti szempontból. A világ kék-rózsaszín szemlélete által fogvatartott gyermekek lehet, hogy nehezen látják át ezt, ám a szüleik a segítségükre lehetnek.
Egy gyermek több, mint amit a neme meghatároz
Sok felnőtt és gyermek idegenkedik a fiú-lány barátságtól, mert úgy hiszik, hogy a fiúk nem arra születtek, hogy lányokkal játsszanak, és a lányok sem alkalmasak a fiús játékokra. Mint minden [biológiai és társadalmi] nemmel kapcsolatos témának, ennek a kutatása is kiterjedt és ellentmondásos. Ám egyre nagyobb a tudományos konszenzus abban, hogy bár vannak tulajdonságok, amelyek fiúk, illetve lányok körében gyakrabban észlelherők, nagyon kevés gyerek személyisége tisztán „fiús” vagy „lányos”.
„A nemek viselkedését vizsgáló kutatások során talált különbségek általánosítások. Egyéni szinten hatalmas átfedés van lányok és fiúk között”
– állítja David Walsh pszichológus, számos nevelési tanácsadó könyv szerzője.
Kultúránk a nemi sztereotípiákhoz igazodó személyiségjegyeket megerősíti, azokat pedig, amelyek nem tesznek eleget az elvárásoknak, háttérbe szorítja. Egy fiút lehet, hogy jobban érdekelnek a nindzsák, mint a játékbabák, és lehet, hogy ez az érdeklődés a természetéből fakad. Lehet, hogy a játékbabák is érdeklik, és ez is a természetéből fakad, de a környező világ csak a személyisége „nindzsás” oldalát fogja támogatni.
Kultúránk előnyben részesíti azt a hozzáállást is, hogy ha egy fiú és egy lány együtt játszik, akkor ott kialakult a szerelem. Még mindig nem szokatlan azt látni, hogy egy szülő így kommentálja óvodáskorú, vagy alsó tagozatos gyermeke más nembeli barátját: „Olivérnek kisbarátnője van!”, mintha ez csak korai románc lehetne, és Olivért nem lánybarátja humora, vagy játékbaba-gyűjteménye vonzaná.
A fiú-lány barátságok néhány, társadalmunkba beépült nemi kényszer leépítésében is segíthetnek. Amikor a szülők vagy tanárok elfogadják ezeket a kapcsolatokat, nem csak azt az üzenetet küldik a gyermeknek, hogy játszhatnak másik nembeli barátaikkal, hanem azt, hogy akár úgy is játszhatnak, ahogy ők. A gyerekek gyorsan tanulnak!
„Amikor fiúk és lányok együtt játszanak, sok különbség elmosódik” – mondja Walsh.
A fiú-lány barátságok hosszú távú haszna
Ez a gyermekeknél nem csak önmegvalósítás, vagy igazi önmaguk felfedezése. Praktikusan szólva, a fiú-lány barátságoknak rengeteg olyan hatása van, amelyek később, felnőttkorban is nagy segítséget nyújthatnak.
„A szülők általában azt akarják, hogy a fiúk és a lányok egyaránt komolyan vegyék, és egészen kis kortól megtanulják a konfliktuskezelést” – magyarázza Simmons. – „Én azt szeretném, ha a lányom mindkét konfliktuskezelési módszerrel tisztában lenne, és tudjon dönteni, melyik éppen a megfelelő. Ez később nagyban segíti majd mind a társadalmi, mind a szakmai életében.”
Másik hatalmas előnye a fiú-lány barátságoknak, hogy lehetőséget biztosít a fiúknak az érzéseik kimutatására. Önmaguk kifejezésének gyakorlata nagyban segíti majd őket későbbi szakmai vagy romantikus kapcsolataik kialakításában.
Mindemellett arra is rávilágított, hogy a fiúk gyakran félnek beismerni az érzéseiket a lányoknak, mivel a sztereotípiák szerint őket elsősorban a szexualitás hajtja. Ám kutatási eredmények és személyes tapasztalatok világossá tették Reichert számára, hogy a fiúk érzelmi töltetű kapcsolatra vágynak, csupán nem mindig tudják, hogyan érjék ezt el.
Hogyan bátorítsuk a gyermekünket?
Amíg a gyermekek állandóan nemi sztereotípiákat látnak a televízióban vagy játékreklámokban, nehezen fogják megérteni, hogy szükségük lehet más nembeli barátokra is. Itt kezdődik a szülők szerepe.
Az anyák és apák azzal segíthetnek a gyermekeiknek a „fiús”, illetve „lányos” sztereotípiák leküzdésében, hogy többféle lehetőséget kínálnak nekik – mind játékok, mind játszótársak terén. „Ugyanakkor ezeket a fősodorral szembeszegülő üzeneteket óvatosan, finoman érdemes átadni”, emlékeztet Reichert.
Véleménye szerint a szülőknek nem szabad erőszakosan, kioktatóan viszonyulni ehhez, mert akkor a gyerek úgy érezheti, hogy olyan helyzetbe erőltetik bele, amit ő nem akar. Fontos, hogy a szülők segítsék a gyermekeiket a társadalmi nemi sztereotípiák leküzdésében, ám eközben szem előtt kell tartaniuk, hogy e szabályok nagyon is valóságos, néha ijesztően meghatározó szerepet töltenek be a gyermekek életében. Szembeszállni a csoportnormákkal hatalmas bátorságot igényel a gyermekek részéről, és nem mindegyikük áll készen a feladatra.
Például amikor a fiam elmondta nekem, hogy egy barátja kigúnyolta őt, mert szerinte a fiúk ne ugrókötelezzenek és ne játsszanak lányokkal, úgy gondoltam, helyesen teszem, ha egyszerűen rávágom, hogy a mi családunk nem hisz ebben. Ha legközelebb feljönne ez a téma, biztosan óvakodni fogok az erős kijelentésektől, és elég teret biztosítok a fiamnak arra, hogy elmondhassa, miképp érez ezzel kapcsolatban.
„A legfontosabb a kétoldalú kommunikáció kialakítása” – teszi hozzá Reichert. „A gyereknek tudnia kell, hogy a szülő számára az ő érzései a legfontosabbak, nem pedig a saját véleménye.”
A szülők nyugodtan javasolhatnak bármely nembeli iskolatársat játszótársnak vagy a születésnapi vendéglistára, ám ha a javaslat nemtetszést vált ki – amire nagy az esély - , más módon is elő lehet segíteni, hogy fiúk és lányok együtt játsszanak.
Simmons meséli, hogy a lánya legtöbb fiúbarátja az ő felnőtt barátainak fiai közül kerül ki, akikkel családként, hétvégente találkoznak. Az unokatestvérek és a szomszédok szintén remek potyalehetőséget biztosítanak a gyermekeknek arra, hogy a megítéléstől való félelem nélkül barátkozhassanak az ellenkező nemmel.
Végezetül, akár kialakít a gyermekünk egy fiú-lány barátságot, akár nem, ez nem rajtunk múlik, hanem a gyerekeken. A szülőknek viszont tudatosítaniuk kell, hogy a gyermekek társas kapcsolatai nem vákuumban alakulnak ki.
A gyermekek barátságait Netflix-algoritmusok, iskolai beszélgetések, nemek szerint elkülönített ajándékok és millió egyéb dolog színesíti, amely azt sugallja számulkra, hogy az, ha valakivel nem azonos a nemük, rögtön azt jelenti, hogy semmi közös nem lehet bennük. Amikor fiú-lány barátságok kialakítására buzdítjuk őket, azt is tudatosítjuk bennük, hogy mi ezt nem vesszük be, és ők se tegyék.
Elissa Strauss írásai a politika és a szülői kultúra témájában jelennek meg
Eredeti szöveg: cnn.com
Fordította: Molnár Dorottya