Az emberek gyakran két minta egyikét követik, amikor párt keresnek. Egyesek úgy állnak hozzá, hogy ha egyszer találtak valakit, az hatalmas szerencse, mert nagyon kevés alkalmas jelölt van csak a világon. Mások szerint viszont a világ tele van jobbnál jobb jelöltekkel, csak kis türelem kell hozzá, hogy az ember megtalálja őket. Az elsőt hívhatjuk úgy, ínségmodell. A másodikat pedig úgy, bőségmodell.

Elmondjuk, mit jelent ez a két felfogás, és azt is, miért érdemes a bőségmodell szerint gondolkoznod, hogy megtaláld a számodra megfelelő párkapcsolatot!

Az ínségmodell

Az ínségmodellben a szerelem lehetőségei szűkösnek tűnnek. A potenciális partnerek ebben a modellben gyéren fordulnak elő a földön, és nehéz megtalálni őket. Például a melegeknek/poliamoroknak különösen nehéz hozzájuk illő partnereket találni, mivel a legtöbb ember, akivel találkozunk, heteroszexualitásra és/vagy monogámiára számít. De ugyanez igaz mindenkire, akinek egy kicsit is eltérnek az igényei vagy kinézete/életlehetőségei a normáktól. És minden további igény tovább szűkíti a merítést. Mivel a kapcsolatlehetőségek olyan ritkák, jobb, ha az ember megragadja az esetleges esélyeket, és két kezével markol – elvégre ki tudja, mikor lesz még egy esély?

A bőségmodell

A bőségmodell szerint a kapcsolati lehetőségek körülöttünk vannak. Persze a lakosságnak csak kis százaléka felelhet meg az elvárásainknak, de egy hét milliárd embert meghaladó világban így is bőven vannak lehetőségek. Még ha ki is zárnánk mindenkit, aki nem nyitott az életformánk iránt, és a „rossz” nemű vagy irányultságú személyeket, továbbá mindenkit, akinek valamilyen, számunkra fontos tulajdonsága hiányzik, továbbra is tízezres számosságú potenciális partnerrel számolhatunk. Ez biztosan elég ahhoz, hogy még a legambiciózusabb embereket is lefoglalja.

Melyik modellt használd?

A trükk ezzel a két modellel kapcsolatban az, hogy

mindkettőnek igaza van.

A modellünk általában önbeteljesítővé válik. Ha valaki az ínségmodellt követi, akkor hajlamos rá, hogy az elutasított eseteken kattogjon, ami csökkentheti önértékelését, ami csökkenti a bizalmát mások iránt... és megnehezíti a jó partnerek megtalálását, mivel az önbizalom szexi. Előfordulhat, hogy a jelöltjei kétségbeesett próbálkozásnak találják a kapcsolatot vele, ami tovább csökkenti a vonzerejét. Tehát kevesebb sikerrel jár, és ez megerősíti azt az elképzelését, hogy a kapcsolatok ritkák.

Ha bőségmodellt követjük, könnyebbé válik élni az életünket és tenni a dolgunkat örömmel és megelégedéssel, anélkül, hogy aggódnánk a partnerkeresés miatt. Ez vonzóbbá tesz minket, mert a boldog, magabiztos emberek kívánatosak. Ha olyan dolgokat csinálunk, amelyek örömet okoznak nekünk, találkozunk más emberekkel is, akik ugyanezt csinálják. Menő!

A potenciális partnerek könnyű megtalálásának lehetségessége, még akkor is, ha nem keresünk partnert aktívan, megerősíti azt a tudatot, hogy a szeretet lehetőségei bőségesek. Ez megkönnyíti számunkra olyan tevékenységet űzését, melyek boldoggá tesznek minket, anélkül, hogy túl sokat kellene aggódnunk a partner miatt... és a dolog körbeért.

Sokan azt hiszik, hogy felfogásunkat a valóság alakítja, de az igazság az, hogy az általunk megélt valóságot gyakran a tudatunk formálja. Legalábbis olyan értelemben, amit a megismeréstudomány (kognitológia) kutatói megerősítő elfogultságnak neveznek – ez az a hajlandóság, hogy azokat a dolgokat vesszük jobban észre, amelyek megerősítik a világképünket, és leminősítjük, diszkreditáljuk vagy nem vesszük észre azokat, amelyek nem.

A párkapcsolati modellről való felfogásunk azt is befolyásolja, mennyire vagyunk hajlandóak megmaradni olyan kapcsolatokban, amelyek nem működnek.

Ha úgy gondoljuk, hogy a kapcsolatok ritkák és nehezen találhatók meg, akkor úgy érezzük, még akkor sem adhatjuk fel a kapcsolatot, ha az káros számunkra. Igen, ha úgy gondoljuk, hogy számunkra alig van a világon párkapcsolatra lehetőség, ez növelheti az egyedülléttől való félelmünket, ami miatt olyan kapcsolatokban rekedhetünk benn, melyek nem működnek.

Hogy mi itt a légy a levesben?

Ha Nobel-díjas kanadai szupermodellt keresel, akinek a nettó értéke 20 millió dollár, valóban csekély számúak és elérhetetlenek lehetnek a potenciális partnerek. Hasonlóképpen, ha azt a benyomást kelted a randipartneredben, hogy egy te már előre legyártottad neki a formát, amelybe bele kellene illeszkednie, nem fogja jól érezni magát, mert nem bontakozhat ki. Ettől a kapcsolati lehetőségeid szintén nem lesznek bőségesek.

Időnként azok a dolgok, amelyeket keresünk, vagy azok keresési módjai mesterséges hiányt okoznak. Érdemes tehát nem előregyártott szerepekre kényszeríteni a potenciális partnert, hanem hagyni kiteljesedni önmagaként.

És érdemes nem irreális dolgokat keresni, hanem megtanulni elfogadni, hogy az emberek néha önellentmondásukban gyönyörűek.

Forrás: More than two
Fordította: Nyíri Tibor