Mi a közös a Slender Manben és Donald Trumpban? Nem, nem csak az, hogy sokak rémálmaiban szerepelnek – hanem az öltöny. A ruhadarab, ami egyszerre ad hatalmat és zár börtönbe. Smitnya Alíz Csilla cikke.
Slender Man. Egy öltönyös férfi, akinek nincs arca. A tökéletes rémálom.
A nulla egyéniség megtestesítője, a fogaskerék a gépezetben, amelyben minden egyes alkatrész ugyanolyan öltönyt hord, és ugyanolyan arctalan, mint te magad. Számomra ő a legrémisztőbb horror karakter. Talán azért, mert az öltöny mindig is nyomasztó szimbólum volt a szememben. Egyetlen dísze a nyakkendő – egy póráz, amin a szorgos hangyaként termelő biorobotot rángatják. Egy uniformis, amelynek viselésével az ember beleolvad a tömegbe, elveszítve minden egyéniségét.
Az öltönyök az identitásra is erős hatást gyakorolnak: az öltöny viselése nem csupán a férfiak külső megjelenését szabja meg, hanem gyakran magát a személyiséget is, amellyel megfelelni próbálnak a társadalmi normáknak.
De miért pont az öltöny lett az elegancia és hatalom egyetemes szimbóluma? Miért van az, hogy míg a nőknek számtalan lehetőségük van a ruházkodásra, addig a férfiak számára az öltöny szinte az egyetlen választás?
Nézzük csak:
- Elegáns estéken, vacsorákon, szalagavatókon (vendégként) a nők koktélruhát hordanak. A férfiak öltönyt.
- Temetéseken és templomi miséken a nők ízléses, visszafogott ruhát viselnek. A férfiak öltönyt.
- Irodai munkahelyeken a nők kiskosztümben vagy – ha lazább a cég – akár farmer-pólóban dolgoznak. A férfiak? Öltönyt viselnek.
- Színházba, operába a nők estélyiben érkeznek. A férfiak öltönyt öltenek.
- Ballagásra a nők fekete nadrágot és egy elegáns blúzt választanak. A férfiak? Igen, öltönyt.
- Esküvőn a nők ruhája az esemény jellegétől függ – kisestélyi, nagyestélyi, koktélruha –, de mindig figyelni kell arra, hogy ne öltözzék túl a menyasszonyt. A férfiak? Ott is öltönyt viselnek.
A természetben viszont mind a madarak, mind az emlősök hímjei azok, akiknek színesebb, díszesebb tollazatuk vagy bundájuk van. Ezt a díszítést azért viselik, hogy felhívják magukra a nőstények figyelmét, és elnyerjék azok kegyét a párosodás érdekében. Miért van az, hogy az emberi társadalomban ez a rendszer megfordul, és a nők azok, akik díszítik magukat?
Mintha az öltöny lenne az egyetlen elfogadható megoldás a férfiak számára, ha azt akarják, hogy komolyan legyenek véve. Ez nem csupán divat, hanem hatalom és státusz kérdése. Az öltöny évtizedeken át a siker szimbóluma volt: az üzletemberek, politikusok és magas rangú vezetők uniformisa. Egy férfi, aki öltönyt hord, komolyan vehető, kompetens, beilleszkedett a rendszerbe. Egy férfi, aki eltér ettől, potenciálisan kívülálló, lázadó, vagy egyenesen megbízhatatlan.
Egyes kisebbségi kultúrákban (pl.: a roma kultúrában, vagy az afro-amerikaiaknál) a férfiak a vastag aranyláncok és márkás, drága ruhák viselésével nemcsak gazdagságukat fejezik ki, hanem egy új férfiidentitást is kialakítanak, amely ellentétben áll a hagyományos, visszafogott férfi öltözködési normákkal. Az arany ékszerek és a divatos ruhák nemcsak anyagi helyzetet tükröznek, hanem a férfiak önbizalmát is szimbolizálják. Ezek a kultúrák a férfiak önkifejezésének egy új formáját adták, amely a férfiasság új definícióját is magában foglalja. Úgy gondolom, hogy tévedés, hogy amikor erről elítélően beszélünk, az kizárólag rasszizmus lenne, valójában inkább a rasszizmus és a szexizmus interszekciója: nem csak az fáj a többségi társadalomnak, hogy kisebbségi emberek eléggé sikeresek lettek ahhoz, hogy ilyen ruhákat és kiegészítőket hordhassanak, hanem az is, hogy férfiként mernek színesek és díszesek lenni. Ezeket az embereket aztán gyakran lesajnálja, kineveti, sőt, akár még a halálukat is kívánja az egyszeri kommenthuszár.
Az üzenet világos: ha tiszteletre vágysz, öltönyt kell viselned. Ez a formai merevség pedig az öltöny viselőire is hatással van: a szabás maga is arra szolgál, hogy a testet egyenes tartásra kényszerítse, tekintélyt sugározzon, és elnyomja az egyéni mozdulatokat. Az öltönyhöz tartozó nyakkendő sem csupán egy esztétikai kiegészítő – évszázadok óta a fegyelem és a társadalmi elvárások szimbóluma. Egy szorosan meghúzott nyakkendő metaforikus értelemben is fojtogathat.
Ezzel szemben a nők látszólag sokkal több lehetőséggel rendelkeznek. A ruha, a szoknya, a nadrág, a blúz, a kosztüm mind opció. De vajon valóban a választás szabadságát élvezik, vagy csak egy másik típusú társadalmi kontroll hat rájuk?
A női divat nem csak arról szól, hogy mit lehet hordani, hanem arról is, hogy mit kell hordani. Egy nőnek mindig divatosnak, megfelelően öltözöttnek és az alkalomhoz illőnek kell lennie – nem beszélve az olyan szempontokról, mint a smink, a frizura vagy a kiegészítők. Egy férfi elég, ha felvesz egy öltönyt és nyakkendőt, és már készen is áll. Egy nő esetében azonban mindig ott a kérdés: elég elegáns? Nem túl merész? Nem túl konzervatív? Illik az alakjára? Elég modern?
Ez a szabadság tehát relatív. A férfiak az öltöny rabságában élnek, a nők pedig a végtelen elvárások és ítéletek között lavíroznak.
Az öltöny valójában nem praktikus. Nyáron elviselhetetlenül meleg, mozgásban korlátoz, és ha nem szabják tökéletesen az emberre, akkor rendkívül kényelmetlen is. Mégis, egy állásinterjún, egy üzleti megbeszélésen vagy egy hivatalos eseményen szinte kötelező viselet. Ha nem hordod, kevésbé vagy tekintélyes. De vajon miért kell az eleganciának mindig egyenlőséget jelentenie a formalitással?
Én utoljára a doktori felvételin viseltem öltönyt. Felvettek, és megfogadtam, hogy soha többet nem hordok ilyesmit. Fél évvel később, amikor már nőként éltem, megvehettem az első kiskosztümömet egy egyetemi vizsgára. A régi öltönyeimet odaajándékoztam a nevelőapámnak, és felszabadító érzés volt búcsút inteni nekik.
Apropó, a blézeremen van egy cuki kis pillangós bross! Sokkal izgalmasabb, mint egy unalmas póráz, nem? Ráadásul a pillangó az átalakulásomat is szimbolizálja – „férfiból” nővé – így még jelentősége is van. És ez az, ami az öltönyből hiányzik: a személyesség. Egy apró részlet, ami rólam szól, nem pedig a társadalomban betöltött szerepemről.
Amikor a sötétség leereszkedik, Slender Man az áldozataira vár a sötétben, pont mint a konformizmus árnyéka, mely az öltönyök mögött rejtőzik. Talán itt az ideje, hogy a férfiak kilépjenek az öltöny börtönéből, és újra felfedezzék az egyediségük fényét.
Érezted valaha úgy, hogy téged is fojtogat a ruha, amit viselned kell? Nem vagy egyedül! Lájkold be a Facebook oldalunkat ITT, hogy csatlakozhass a közösségünkhöz, ahol más, hasonlóan gondolkodó emberekkel találkozhatsz!
Smitnya Alíz Csilla
A szerző doktorjelölt az irodalomtudományok területén (aki mellesleg rúdtáncol), és transz nőként régóta tudja, hogy egy outfit kiemelhet – vagy a jellegtelenségbe süllyeszthet. Slender Mannek ez utóbbi bejött, de neki nem erre van szüksége.