A könyv úgy érkezett meg a magyar közönséghez, hogy a téma iránt érdeklődőknek két területen is űrt tölt be. Szerzője alapos összefoglalót nyújt az amerikai, nyugat-európai kutatásokról, így az előítéleteken alapuló tippelgetésen túllépve határozott képet alkothatunk arról, hogy kinek és mire jó a többszerelmű kapcsolati modell, mennyiben különböznek az így élő emberek elégedettségi mutatói a monogámiában élő társaikétől.
A másik pedig egy gyakorlatias szamárlétra, ami azoknak a pároknak ad hasznos segítséget, akik a kapcsolatuk nyitásán gondolkoznak, vagy akár már dolgoznak is rajta.
Ami ezen túl van a könyvben, azt is jó olvasni.
Eddig két, a poliamoriát fókuszába állító könyv jelent meg magyarul: Nyitott szívvel több kapcsolatban (eredetileg: More than two) és az Ethical Slut. Ez a csodálatos cím magyarul pontosan Etikus szajha lenne, és sajnos úgy jelent meg, hogy a Szexbolondok illemtana. Innentől az angol címet használom.
A Nyitott szívvel több kapcsolatban egy egészen különleges könyv. Magyar fordítása közösségi, önkéntes alapon készült el, a hazai poli közösség lelkesedéséből.
Olyan jól beszél a szeretetről, a mások szabadságáról és a sajátunkéról, a bátorságról, arról, hogy hogyan és miként vagyunk felelősek saját magunkért, a boldogságunkért, és miként a párunkéért, hogy azoknak is nagyon sokat adhat, akiknek esze ágában sincs nyitott kapcsolatban élni. Ahogy egy monogámiában gondolkodó ismerősöm fogalmazott: a szükségleteinkről, a párkapcsolati kommunikációról poli kontextusban tanulni neki olyan, mint az atlétáknak a magaslati levegőn edzeni - ha ott megtanult a szervezetük a terheléssel megbirkózni, akkor egyszerűbb körülmények között biztosan jól fog tudni teljesíteni.
Sőt, a monogámiánál még szűkebb kapcsolati viszonyok között is érdemes ezt a könyvet olvasni: ha valaki csak és kizárólag önmagával szeretne jó kapcsolatban lenni, akkor is nagyon sokat tanulhat belőle. Vagy a barátaival, családtagjaival kapcsolatban akarja a toxikus viselkedési mintákat visszaszorítani.
Nem véletlen, hogy a Szabadnem körében egy állampolgári kezdeményezésen is gondolkodtunk, hogy a Kőszívű ember fiai helyett legyen ez kötelező olvasmány a középiskola végén. (Spoiler alert: nem lett.)
A könyvet azonban időközben utolérte a valóság: két, az írás közben párkapcsolatban élő szerzője, Franklin Veaux és Eve Rickert időközben szétmentek, és Eve súlyosan manipulatív, etikátlan viselkedéssel vádolta meg egykori társát, megerősítve az akkor már poli körökben Franklinról terjedő pletykákat. Maga Eve azt mondta így utólag a közös könyvükről, hogy néhány, a lényeget nem érintő részlettől eltekintve azt továbbra is jónak tartja. Ebben bízhatunk is, bár az értékéből az egyik szerzőjének bántalmazó volta kétségtelenül levon, így is marad bőven, amiből tanulni lehet.
A könyvet itt mutattuk be részletesebben.
Az Ethical Slut más témákra helyezte a hangsúlyt. Ez a könyv többet beszél a szexualitásról, a biztonságos szexről, LMBT és kinky témákról - kevésbé meglepő módon ezt is egy párkapcsolatban élő (ám ezúttal női) szerző páros, Dossie Easton és Janet W. Hardy írta.
A két könyvön kívül vannak még magyarul elérhető források, például a Baszki, én is! podcast Bedő Vica szerkesztésében (megint egy zseniális cím!), a PoliTér podcast, vagy Nonmono információs és társkereső oldal Ágoston László szerkesztésében, a PolyLove fesztivál Dittera-Balogh Andrea szervezésében és a Vitrai Sára, közösségszervező, poli aktivista által vitt csoportok. (Mindannyian meg is szólalnak Rekvényi kötetében).
Vagyis egyéni tapasztalatokról, élettörténetekről, legjobb praktikákról van módunk már magyarul tájékozódni.
Rekvényi Katalin könyve, a poliamória fő vállalása, hogy a mára szép mennyiséget elért tudományos kutatást foglalja össze egy pszichológus szakértelmével: hogyan hat a poliamoria a benne élők életére, - nem utolsó sorban az ilyen családokban élő gyerekekére, illetve hogy mennyire egyeztethető össze a gyakorlatban a feminizmus szempontjaival.
A kérdés egyszerre fontos, és tehető könnyen zárójelbe. Hiszen mindegy, hogy mit írnak a lehető legnagyobb tudományos alapossággal, mi az “igazság”, a lényeg az, hogy az egyén milyen kapcsolati keretek között érzi magát jobban, és az ő tapasztalata egészen nyugodtan eltérhet a többségétől.
Az ilyen tudományos megalapozottságú tudások mégis fontosak, gondoljunk csak arra, hogy ma már ugyanígy tudhatjuk, hogy a meleg párok által nevelt gyerekek mentális egészsége nem rosszabb a heteró családokban neveltekénél, vagy hogy az iskolai teljesítményük is ugyanolyan. (Mint ha az iskolai teljesítmény olyan fontos lenne, na mindegy…) Nyilván homofóbéknak az ilyesmi tökmindegy, de a populáció értelmesebb részének ez igenis fontos, hiszen különben marad az egyéni félelmek, remények, a kevés számú személyes benyomás alapján való tippelgetés.
Csak úgy mint a poliamorianál.
Tehát a könyv lényege, röviden: a poliamoria jó, nem veszélyes, a benne élők ugyanolyan valószínűséggel érzik magukat boldognak, párjuk által szeretettnek és támogatottnak, szexualitásukban, személyiségfejlődésükben elégedettnek, mint a monogámiában élők. Mindkét csoport tagjaira igaz: nyilván vannak a két párkapcsolati modellre nézve speciális nehézségek és buktatók, mindkettő megkövetel az embertől ilyen vagy olyan munkát, esetleg kompromisszumokat, mindkettőben bele lehet csúszni bántalmazó kapcsolati minták közé, de mindez a fő állítást érintetlenül hagyja.
Nyilván ennyi nem elég ahhoz, hogy aki gyanakodva tekint a poliamoriára, félretegye rossz érzéseit. Nem is kell, és a könyv másik fontos érdeme, hogy tisztességgel teret ad annak, milyen feltételeknek kell megfelelnie egy kapcsolatnak ahhoz, hogy ne manipulatív, bántalmazó, kizsákmányoló, háremépítő szándékokra húzzák rá a poliamoria tetszetős köntösét. Röviden: átláthatóság, a résztvevő felek radikális egyenjogúsága, mindenki kölcsönös és informált beleegyezése.
A jegyzőkönyv kedvéért: ezek a legtöbb monogám kapcsolatban sem magától értetődőek.
A poliamoria tudományos megértéséhez egy másik nagyon fontos területet is tárgyal a könyv: hogy mégis mennyire illik ez az ember alaptermészetéhez.
Ezzel kapcsolatban az uralkodó, régi narratíva a kutatók által a csimpánzok megfigyelésével megerősített kép: a szexuálisan aktív hímek versengenek a passzív, szexuálisan egyszerűbb, “problémamentesebb” nőstények fölötti dominanciáért. A nőstények libidója alacsonyabb, szexualitásuk passzívabb, és ha valaki félrekufircol, akkor az a tesztoszterontól fűtött hím lesz, követve a természet szavát. A legnagyobb király az alfahím, minden nőstény arra áhítozik, hogy ez az alfahím hágja meg.
Kevés olvasónkat fogja meglepni: ez a magukat alfahímként identifikáló férfi kutatók megállapítása, akik véletlenül vagy nem véletlenül az emberhez kevéssé közel álló, de az ő ideáikhoz annál inkább illeszkedő csimpánzokat figyelték meg. Idővel azonban nőstény kutatók is eljutottak oda, hogy maguk dönthessenek arról, mit kutatnak, ők pedig az emberhez hasonlóan közel álló bonobókkal foglalkoztak. És amit itt találtak, eléggé más volt. Semmi monogámia, a csoportban kifejezetten szabad és általában konfliktusoktól mentes szexualitás. Gyakran azonos nemű egyedek között is. A csoportot nem a legkeményebb hím irányítja, hanem inkább az egymással együtt működő nőstények: szexszel és barátságokkal. A bonobóknál a hímek általában egész életüket a saját falkájukban töltik el, míg a nőstények rendszeresen el-elkalandoznak a többi csoport felé, és ott szexuális kapcsolatokat is létesítenek.
(A bonobókról nemrég itt írtunk.)
Ha az emberiség múltját nézzük, akkor fajunk kialakulásánál meghatározó sok tíz- vagy százezer évben nem sok nyoma van a monogámiának, a monogámia normája egy új és semmiképp sem természetes elvárás. Ebben semmi meglepőnek nem kéne lennie, az emlősöknek maximum öt százaléka monogám, a gerinceseknek pedig hét - derül ki például ez is a Poliamoriából.
Feminista szempontból lényeges részlet: szemben az általános társadalmi képpel (értsd: előítélettel): az állandó partnerhez való szexuális hozzászokás és így a szexuális tűz kiégése Rekvényi könyve szerint, a modern szexológiai kutatások alapján a nőknél szokott hamarabb bekövetkezni.
Ez át is vezet a következő kérdéshez: mennyiben egyeztethető össze a poliamoria a feminizmussal? Mennyiben szolgálja a nők szabadságát, kiteljesedését?
Ha a konszenzualitás, transzparencia és az résztvevő felek tényleges egyenjogúsága adott, akkor a poliamoria teljes mértékben meg fog felelni a feminista minimumoknak. Sőt, ha azt nézzük, hogy a hosszútávú monogám kapcsolatokban hamarabb és nagyobb valószínűséggel lesz a nők szexuális jólléte veszélyben, akkor inkább az a kérdés, mennyiben egyeztethető össze a monogámia elvárása a feminizmussal.
Ha sorra vesszük, hogy kik azok, akik a poliamoria körüli ismeretterjesztő, közösségépítő munkát végzik, elsöprő többségben vannak a feminista nők. Az itt említett három könyv öt szerzőjéből négy, a magyar csoportok, podcastok szervezői közül hatból négy, és itt a Szabadnemen poli témában aktív szerzők is mind nők.
Lényeg a lényeg: aki tényleg monogám, annak tényleg nem való a poliamória. De félni nem kell tőle, és a vele való ismerkedés annak is sokat adhat, akinek esze ágában sincs megváltoztatni monogám kapcsolati modelljét. Rekvényi Katalin könyve erre remek kézenfekvő példa.
Rekvényi Katalin: Poliamoria - Elmélet és gyakorlat
Katalizátor Kiadó, 2025, 220 oldal, 4300 forint.
A poliamoria címkére kattintva bőven találhatsz még a témában olvasnivalót.