baloldal

2021. december 20.
2018. november 25.

A Pillangók: három nővér a diktatúra és a macsó kultúra ellen

A világnap, hála az itthon is immár húsz éve megszervezett Néma Tanúk felvonulásnak, valamelyest kezd beszivárogni a köztudatba, eredetét azonban még kevesen ismerik. Pedig figyelemre méltó a három rendkívüli nő: a vallásos Patria, az öntörvényű Minerva és a félénk, asztmás kishúgból forradalmárrá érő Maria Teresa Mirabal életútja – három nő, akik az elnyomás elleni harc mártírjaiként haltak meg. Magyarul nagyon kevés anyag található róluk – néhány internetes portál (köztük a Nőkért.hu) közöl róluk rövid ismertetőt, többnyire a világnappal összefüggésben. Még az angol, sőt a spanyol nyelvű források is elég szűkösek. Ha részleteiben szeretnénk megismerni a nővérek életútját, gyakorlatilag egyetlen forrásunk van: Julia Alvarez kortárs dominikai-amerikai író (magyarul meg nem jelent) In the Time of the Butterlies című, 1994-ben megjelent regénye. A mű tényeken és családtagok visszaemlékezésén alapul, és noha a szerző saját bevallása szerint a fantázia segítségével pótolta a hiányzó részleteket, mégiscsak visszaírja a nővéreket a történelembe. A könyvből 2001-ben film is készült Salma Hayek főszereplésével, amit Ha eljő a Pillangók ideje címmel nálunk is bemutattak.          Julia Alvarez szintén Dominikában született, és tízéves volt, amikor családja, a helyi diktátor, a véreskezű Trujillo elleni összeesküvésben való részvétel miatt 1960 augusztusában New Yorkba emigrált. Itt hallottak négy hónappal később a három nővérről, akik börtönben sínylődő férjeik meglátogatása után hazafelé tartottak, amikor bekerítették és sofőrjükkel, Rufino de la Cruzzal együtt botokkal agyonverték őket. A történteket igyekeztek a hatóságok „balesetként” eltussolni (a látszat kedvéért az autót is összetörték), de ezt nem hitte el senki, és később fény is derült mind a megbízók (egyikük természetesen a diktátor), mind az elkövetők kilétére. Alvarezt sosem hagyta nyugodni a történet. Leginkább az a kérdés foglalkoztatta: vajon honnan merítették ezek a nők a bátorságukat, amivel végül a mindenfajta igazságtalanság ellen küzdő nők példaképeivé, szimbólumokká váltak? 1994-ben, immár íróként visszatért szülőföldjére, és meglátogatta az egyetlen túlélő nővért, Dedét. Az idős hölgy addigra már felnevelte sajátjai mellett nővérei gyerekeit is, és a testvérei emlékét őrző múzeumot gondozta. Több mint harminc év nyilatkozás után már terhére volt a szerep és a túlélők bűntudata is gyötörte („te fogsz minket eltemetni” – jósolta anno az apja). Mégis mesélt, és átadta az írónőnek az összegyűjtött újságcikkeket, fényképeket, naplókat.  Ezek – és Alvarez történetmesélő ereje – segítségével a három nővér, kilépve a számok és tények ridegségéből, megelevenedett.

2017. május 9.

Metszetszemlélet

Elégedetlenek vagyunk a rendszerrel. De milyen is pontosan a rendszer? És milyen lehetőségeink vannak ellene? Létezik-e olyan eszme, ami mögé egyszerre tud beállni – párttól és politikai oldaltól függetlenül – az összes elégedetlenkedő? Kiáltvány arról, mi a metszetszemlélet. És hogy miért nem lesz igazi rendszerváltás nélküle.

2017. február 22.

Az interszekcionális feminizmus és a baloldal

Megjelent Interszekcionális feminizmus: baloldali és antikapitalista identitáspolitika című cikkünk a Fent és Lent blogon. Ebben összefoglaljuk, miért tartjuk az interszekcionalitást egy alapvetően baloldali, rendszerszemléletű elméletnek. A cikk válaszként született az ún. „identitáspolitikát” mostanában baloldalról érő támadások ellen. Nem titkolt célunk volt vele, hogy a balos érzelmű emberek felé nyissunk párbeszédet, mivel a politikai ideológiák közül ez az az oldal, ahonnan könnyen (könnyebben) el tudjuk képzelni az együttműködést.Ettől függetlenül fontos azt is leszögezni, hogy nem minden szerzőnk ért egyet a cikk antikapitalista kicsengésével. Való igaz, hogy nem kell interszekcionalistának és/vagy baloldalinak lenni ahhoz, hogy valaki a transzneműek érdekvédelmét képviselje. Az ő hangjuk és álláspontjuk is fontos számunkra, ezért a jövőben is felületet fogunk biztosítani nekik a véleményük kifejezésére.Továbbá nyitottak vagyunk a nyilvános vitára bárkivel, aki nem ért egyet a mondanivalónkkal – természetesen azzal a feltétellel, hogy a vita során egymás személyét és lelkiismereti szabadságát minden körülmények között tiszteletben tartja az összes fél.