Harry Potter és a menstruáló emberek
Mindenki keres valakit. De mindenki máshogy fogalmazza meg azt, hogy kit. Valakinek a „Nagy Ő” fogalma szimpatikus, másoknak a „társ”, „pár” kifejezés fejezi ki azt a karakterhalmazt, akivel a jövőt el tudja képzelni. Vajon mit takarnak ezek a szavak fejünkben? Ugyanazt keresheti mindenki csak más megfogalmazásban? Életünk mely szakaszában kereshetjük a Nagy Ő-t, és mikor a társat? Változik a szóhasználat és a tartalom marad, avagy éppen fordítva? Mindvégig ugyanazt keressük, csak huszonévesen máshogy fogalmazunk, mint a negyven felé közeledve?
Január 1. óta nem követem a magyar híreket, s csak rövid címsorokban, többnyire külföldi oldalakon találok utalásokat az országra, no és az ismerőseim megosztásaiból következtethetek dolgokra, annak ellenére, hogy az ismert magyar híroldalak mind le vannak tiltva a falamról. Akad bőven látnivaló, mert egy dolgot nehéz letiltani: a mémeket. Ezek a humorba csomagolt grafikus tartalmak dömpingszerűen jelennek meg, ha valami megrázó történik.A napokban úgy láttam, megint a nőkkel kapcsolatban történhetett valami Magyarországon. Nem kellett sokat gondolkodnom: pár görgetés az idővonalon és e sejtésemet egy másik mém már igazolta is. Valaki ismét a nők méhe fölé emelte a mancsát, hogy lecsapja a Baby-Turn-On gombot. Mire észbe kapok, egy újabb rajzból láttam, hogy ház, kocsi, tévé és még ki tudja mi jár a jól üzemelő méhért cserébe.Sokan mondják, hogy a nők a társadalom alapjai, különösen azon politikusok szavajárása ez, akik feltűnő kedveskedésükkel valószínűleg épp a lényeget próbálják eltakarni előlük. A valóság ugyanis az, hogy a nő nem alapja a társadalomnak, ellentétben a méhével, ami gazdasági attribútummal bír, s csak ennél fogva van társadalmi jelentősége is. Ez a nyers igazság különösen erős vonalakban rajzolódik ki, ha e mancsok gazdáinak gondolatmenetét tüzetesen végigkövetjük.
A hajléktalanok is emberek, nekik is igényük van saját térre, magánéletre, szerelemre, szabadságra, biztonságra. Nem lehet egyetlen rendelettel megoldani a problémájukat. Nem minden hajléktalan ember kéreget, nem minden hajléktalan ember él szem előtt. És nem biztos, hogy akiket minden nap látunk kéregetni, ők valóban hajléktalanok. – Bakos Gyöngyi véleménycikke.