Hogyan függ össze az abortusz szabályozása a politikai trendekkel Lengyelországban és Magyarországon? A cikk egyik vendégszerzője Aleksandra Michalczyk lengyel aktivista.
A takarítónő, aki nem takarítja "azt" a termet, és az anyjával megy be balhézni, a kollégák, az igazgató és a rendőr, akik nem láttak semmit. És a hibás: az áldozat.
Az új szabályozás szerint a transzneműek szabadon, öndefiníció alapján változtathatják meg a hivatalos nemüket.
Majd minden bántalmazó és erőszaktevő állatkínzóként kezdte. És ez nem az egyetlen ok, amiért a társadalomnak az állatvédelmet komolyan kell vennie. dr. Fellegi-Balta Flóris Roland sorozatának második része.
Az EMMI – immár Kásler „Tízparancsolattal a Halálos Betegségek Ellen” Miklós miniszter vezetésével – nemrég újra felfüggesztette a transzneműek számára életfontosságú eljárást: a nem- és névváltoztatás lehetőségét. Az indoklás pont úgy néz ki, mintha azzal a szándékkal fogalmazták volna meg, hogy kamu volta messziről látszódjon: az új (valójában: két éve ismert) uniós adatvédelmi szabályok nem teszik lehetővé, hogy a minisztériumi dolgozók a transzneműek egészségügyi információit láthassák. Tekintve, hogy a magyar államigazgatás még jelen állapotában is képes lenne a nyomtatványokat egy „Hozzájárulok az adataim kezeléséhez” jellegű mondattal kiegészíteni, jó okkal feltételezhető, hogy a dolog már így is marad. Mivel olvasóink 99%-ának valószínűleg sosem jutott még eszébe, milyen lenne a másik nem igazolványaival élni, ezért a Prizma közösség környékén megkértük az érintetteket, beszéljenek arról, mit jelent állást, albérletet keresni, egyetemre járni, ügyintézni férfiként női papírokkal, nőként férfi papírokkal. A megszólalók többsége álnéven szerepel, és a megfelelő hangulati aláfestésről a Girls Living Outside of Society’s Shit nevű bostoni transcore punk kíválóság zenéje gondoskodik.