Fogságban nem szaporodunk
Novák Katalin szeretné megérteni, hogy miért nem szül a magyar. Segítünk, mielőtt egy sokmilliárdos konferenciát szervezne rengeteg férfival.
Novák Katalin szeretné megérteni, hogy miért nem szül a magyar. Segítünk, mielőtt egy sokmilliárdos konferenciát szervezne rengeteg férfival.
Inkább legyen a gyerekeimnek egy boldog transznemű nő apjuk, mint egy boldogtalan, depressziós "cisz" férfi apjuk.
Miért nem örül az állam, hogy valakik gondoskodni akarnak az árva gyerekekről?
Miért nem akar a középosztálybeli magyar nő (még egy) gyereket szülni? LISTA! Elküldve Novák Katalinnak
Az anyák manapaság kétszer annyi időt töltenek a gyerekeikkel, mint 50 évvel ezelőtt. Miért érezzük hát magukat olyan sokszor rossz anyának?
Sándor Vica családtudományi és családterápiás szakember vendégposztja az "új" családformákról.
Az interneten időről időre felbukkan a mém: „Engem is vertek, mégis ember lett belőlem!” Öööö... igen... de olyan, aki rémes dolgokat posztol.
Amikor a kontrollvesztéstől való félelem, a múlt századi nemi szerepek utáni vágyakozás alapján próbálják megvédeni a gyerekeket, abból nem sül ki semmi jó.
A gyerekek testi fenyítése nemcsak fenntartja az erőszak spirálját, nemcsak törvénybe ütközik, de a nevelő hatása is rossz. Nagyon nem igaz, hogy „csak úgy tanulja meg. Molnár Mirna írása.
Mázlista vendégszerzőnk, miután hozzájutott a könyvhöz, alámerült a bugyrokba és a gyerekek szexuális befolyásolását kereste Mindenki Meseországában. Nem találta.
Ahhoz vagyunk hozzászokva, hogy a gyerekekkel szinte mindent meg lehet tenni. De legalábbis sokkal több mindent, mint a felnőttekkel.
Gyakran szoktunk a gyerekekre lázadókként tekinteni, akik szembeszállnak szüleik merev gondolkodásmódjával. E narratívában nyilvánul meg a reményünk, miszerint a következő generáció képes lesz az elődök hibáit kiküszöbölni és az elfogultságukat meghaladni. Sajnos azonban ez nem mindig igaz. Sokszor figyelmen kívül hagyjuk a gyerekek konzervatív oldalát, amit legkönnyebben talán a nemi szerepekhez és sztereotípiákhoz fűződő viszonyukban lehet tetten érni. Miközben egyre több felnőtt képes a nemek kérdését változatos spektrumként kezelni, számos gyerek még mindig merev határvonalat húz „fiú” és „lány” közé, és nagy buzgalommal védi a kategóriák sértetlenségét. „A fiúk nem ugróköteleznek, és nem barátkoznak lányokkal” – okította például a fiamat egyik barátja.
A transznemű közösségekben aránytalanul magas a depressziótól és szorongástól szenvedők száma. Habár néhány szűklátókörű orvos arra jutott, hogy mindez alapvető részét képezi a transzneműségnek, egy új tanulmány szerint ezt teljesen megcáfolják azok a transznemű gyerekek, akiket elfogad a környezetük. Csikós Ádám: „Nekem rengeteget jelentett gyerekként (és jelent ma is), hogy Anyukám is támogatott; nem mondta meg, hogyan öltözködjek és abba sem szólt bele, hogy milyen _a társadalom által nemekhez kötött_ tulajdonságokat, viselkedéseket teszek magamévá. Mikor alsó tagozatban egyszer fotózás volt (2. osztályos koromban, 8 évesen, 2004-ben), először életemben egy inget és egy csokornyakkendőt kaptam tőle ajándékba; végtelenül boldog voltam, ahogy attól is, hogy hordhattam és abban fényképeztek le."
Egy tudatosan gyermektelen, ún. „karrierista” „antinő” személyes beszámolója karácsonyi munkahelyi partiról (külföld! nyilván...), gyerekgondozó apukáról, biológiailag programozott (vagy nem programozott?) gyerekvállalási kedvről és arról, vajon a szülői multitaszkingolás szuperképesség-e (szpoiler: igen, tutira!).Hadd meséljem el munkahelyi élményemet, még friss. Szerda este karácsonyi partin voltam vendég. Németországi egyetemi kutatócsoport, olyan negyven ember, főleg 30-asok. Már javában folyik a parti, eszegetünk, iszogatunk, beszélgetünk, szól a dzsingülbelsz, amikor betoppan Juan.Juan-t még pár évvel korábbról ismerem, megörülök neki, hogy itt van. És az első dolog, ami föltűnik, hogy egy 1 évest hordoz.