A változás sok szülő számára mellbevágó lehet. Hozzászoknak, hogy kislányuk vállalkozó szellemű, talpraesett és teli van merészséggel. Amikor azonban megindul a pubertás, az önbizalma egyik napról a másikra elenyészik, és a gyerek felismerhetetlenül félénk, óvatos, kockázatkerülő árnya lesz hajdani önmagának.
A Confidence Code for Girls (Az önbizalom titka lányoknak) című könyvünk írása során több száz tizenéves lánnyal beszélgettünk, akik a hétköznapi élet meglepően sok olyan területét nevezték meg, ahol nem bíznak meg magukban, a barátkozástól kezdve az öltözködésen keresztül a csoportban való felszólalásig. Kutatásunkban az Ypulse-szal, egy tizenévesekre szakosodott közvéleménykutató céggel együttműködve több, mint 1300 8-18 éves lány, valamint szüleik körében készítettünk felmérést. (A minta reprezentálta az Egyesült Államok tizenéves népességét mind etnikai, mind földrajzi értelemben.) Az eredmény a vártnál is drámaibb értékeket mutatott:
a lányoknak egytől tízig terjedő skálán kellett értékelniük saját önbizalmukat. A nyolctól tizennégy éves korig terjedő tartományban a lányok válaszainak átlaga 8,5-ről 6-ra, azaz mintegy 30 százaléknyit zuhant.
Tizenkét éves korig nem észleltünk különbséget fiúk és lányok önbizalma között, viszont a lányok tizennegyedik életévében bekövetkező csökkenés következtében egy átlagos lány sokkal kevésbé bízik meg önmagában, mint egy átlagos fiú. A felmérés kimutatta, hogy sok fiú is érzékelt magán tizenéves korában némi önbizalomcsökkenést, viszont ez a lányok által tapasztaltakhoz képest jelentéktelen. (Az Ypulse-kutatás nem tért ki arra, hogy van-e összefüggés a fiatalok etnikai hovatartozása, anyagi helyzete, és önbizalmuk szintje között.)
A tizenéves koruk elején járó lányok önbizalomcsökkenése különösen meglepő, hiszen több kutatás is azt mutatja, hogy a lányok közép- és főiskolai eredményei általában felülmúlják a fiúkét. Feltételezhetnénk, hogy ez növeli az önbizalmukat. Ennek ellenére a kutatásunk aggasztó eredményeket tárt fel.
A tizenkét éves, vagy annál fiatalabb lányok olyanokat nyilatkoztak nekünk, mint „bárkivel könnyen barátkozom, bárkivel beszélgetést tudok kezdeményezni”, vagy "imádok verseket írni, és nem érdekel, hogy mások jónak tartják-e őket".
Az tizenkét évesnél idősebbektől viszont visszatérően olyanokat hallottunk, mint „mindenki olyan okos és szép körülöttem, csak én vagyok a csúnya lány, akinek nincsenek barátai", illetve „szerintem ha önmagamat adnám, senki sem szeretne”.
Önbizalom nélkül nem lesz a gondolatról cselekedet, vágyból valóság. Az önbizalom ráadásul akkor állandósul, ha folyamatosan növeljük. Azaz, miközben a fiúk és a lányok (illetve, a felnőtt férfiak és nők) kockáztatnak, és látják az eredményt, bátorságot gyűjtenek ahhoz, hogy a jövőben még több kockázatot vállaljanak. Ez fordítva is igaz: az önbizalom hiánya éppen azokat a magatartásformákat gátolja, amelyek azt növelhetnék, pl. a kockázatválallást, vagy sikertelenség esetén az újrapróbálkozást. A kislányok önbizalomcsökkenése így különösen aggasztó, mert hosszútávú következményekkel járhat. Ha a kislány semmibe nem mer belefogni, nem gyűjt sikerélményeket, amelyekből a jövőben táplálná önbizalmát. Emiatt a pubertás során kialakult önbizalomkülönbségek felnőttkorban is megmaradnak.
Mi nehezíti meg az önbizalomépítést oly sok tizenéves lány számára? A fő okok egyike az ún. rumináció: a pszichológusok így nevezik a negatív érzéseken való tartós, passzív rágódást. A rumináció sokkal gyakoribb nőknél, mint férfiaknál, és gyakran pubertáskorban kezdődik. Ez a lányokat sokkal óvatosabbá teszi, és sokkal hajlamosabbá a kockázatok kerülésére. Emellett a szülők és tanárok nagyon hamar elvárják a kislányoktól a másoknak megfelelni igyekvő, perfekcionista (tökéletességre törekvő) viselkedést, és, a következményekkel nem törődve, akkor jutalmazzák őket, ha ehhez igazodnak. Gyakran ennek az az oka, hogy a szülők és tanárok életét könnyebbé tegye: egy zsúfolt háztartásban vagy egy zajos osztályteremben ki ne szeretne olyan gyerekeket, akik a vonalon belül maradva színeznek, engedelmeskednek az utasításoknak és nem okoznak problémát? A perfekcionizmus ugyanakkor gátolja a kockázatvállalást, a kudarccal szembenézést és az ebből adódó értékes pszichológiai fejlődést. „Ha az egész életünket az iskolapadban élnénk le” - mondta Carol Dweck, a The Growth Mindset (A gyarapodás gondolkodásmódja) című könyv szerzője egy interjúban, „a nők lennének a világ elvitathatatlan vezetői. A valódi élet azonban nem az iskolában zajlik.”
Valójában az élet folyamán az elérendő célok megváltoznak.
Az élet azokat az embereket díjazza, akik kockáztatnak és képesek az újrakezdésre
– teszi hozzá Dweck. A kutatásunkban részt vevő fiúk nagyobb készséget mutattak a kockáztatásra: a 8-14 éves fiúk a lányoknál gyakrabban írják le magukat magabiztos, erős, kalandvágyó és bátor személyiségként.
A tizenéves lányok ellenben a közvéleménykutatás szerint valószínűtlenül magas elvárásokat támasztanak önmagukkal szemben: az adatok azt mutatják, hogy azoknak a lányoknak az aránya, akik azt mondják, nem hibázhatnak, a 12 évesek körében 18 százalék, míg a 13 évesyeknél már 45 százalékra emelkedik! Annak érdekében, hogy mindenkiből megelégedést váltsanak ki, jobb eredményeket érjenek el és kövessék a szabályokat, sok lány olyan jellemvonásokat fejleszt ki magában, amely hozzásegíti a hosszútávú kitartáshoz. Hozzátehetjük:
tizenkét éves korukra a lányok már elég bölcsek ahhoz, hogy észrevegyék, hogy a világ másképpen viszonyul a férfiakhoz és nőkhöz, és ez is befolyásolja az önbizalmukat.
A közösségi média is sokat ront a helyzeten, káros hatásai jobban érintik a lányokat mint a fiúkat. Az internet megsokszorozhatja a társadalmi stresszhatásokat.
Régebben is megesett, hogy a lányoknak fárasztó napjuk volt az iskolában, összevesztek a barátaikkal, vagy „rossz” jegyet kaptak, de ha hazamentek, eltávolodhattak ezektől a problémáktól. Ma már nincs távolság – csak állandó, azonnali, nyilvános kárhoztatás vagy dicséret.
Bizonyítható, hogy ha a lányok a kritikus korban hozzászoknak a kockáztatáshoz és a vereség elviseléséhez, megtörhető ez a tendencia. A legmeggyőzőbb tanulmányok némelyike kapcsolatot fedez fel az aktív sportolás és a sikeres szakmai előremenetel között. Az EY könyvelővállalat és az espnW (az ESPN női weboldala) közös tanulmánya kimutatta, hogy
az Egyesült Államokban dolgozó női felsővezetők 94 százaléka versenysportot űzött.
Ám természetesen nemcsak a sporton keresztül nyeret egy lány önbizalmat, hiszen a sport csupán egy könnyen elérhető, szervezett módja annak, hogy egy lány megtapasztalja a vereség, kudarc és a kitartás élményét. Ugyanezek megélhetők egy vitakörben való részvétel, a főzni tanulás, vagy valamely jó ügy (pl. állatvédelem) érdekében való felszólalás során is.
Minden tevékenység, ami egy kicsit is kimozdítja a kislányt a komfortzónájából és erősíti a küzdőszellemet és az önuralmat, önbizalomnövekedéssel jár.
Elsődleges fontosságú, hogy ezen a téren is csökkenjenek a nemi különbségek, hiszen ez a dinamika nemcsak a fiatal lányokat érinti, hanem a felnőtt nőket is, akikké lesznek, és akik néhány év múlva, a munkaerőpiacra belépve újabb önbizalomcsökkenést szenvednek el, törekvő szellemük pedig alábbhagy. Egész korábbi életükben közvetlen környezetükben és az oktatási rendszerben is a szabálykövető jókislány viselkedését várták el tőlük. Így nem csoda, hogy sokkolják őket a felnőtt világ új játékszabályai, amelyek viszont kezdeményezőkészséget és kockázatvállalást igényelnek. Nem csoda, hogy küzdeniük kell: egész korábbi életükben egy ezzel homlokegyenest ellenkező rendszerben éltek, és annak elvárásait tették magukévá. A társadalom tulajdonképpen kelepcébe csalta őket. A lányok jó tanulók, csak nem a megfelelő tananyagot kapják meg.
Claire Shipman, Katty Kay és Jillellyn Riley
Fordította: Molnár Dorottya
Az eredeti cikk az Atlantic honlapon jelent meg.
Kommentelni a Facebook-oldalunkon tudsz.
Kattints ide!
Kapcsolódó posztok a blogunkon - olvasd el ezeket is!
A gyermekkori fiú-lány barátságok előnyei