A járványügyi helyzet számtalan következménye közül az egyik az, hogy sokan (munkájukat, albérletüket elveszítve) ismét a szülői házban kötnek ki. Köztük LMBTQ emberek - akik nem feltétlenül gondolták, hogy valaha még ilyen helyzetbe kerülnek. A hosszas összezártság hetei (hónapjai...) alatt könnyen kibújhat a szög a zsákból, és – akár akarjuk, akár nem – előfordulhat, hogy éppen most tisztázódnak eddig kimondatlan dolgok.
Ezért is szenteltük a Genderfészek/Szabadnem/Prizma első tematikus Zoom-workshopját az LMBTQ emberek és családtagjaik kapcsolata témájának. A bensőséges hangulatú eseményt, amelyen érintett szülők, LMBTQ emberek és ciszhetero szövetségesek egyaránt részt vettek, Béres-Deák Rita kulturális antropológus és Peksáné Gyémánt Ágnes, az „LMBTQ személyek szülei, hozzátartozói" csoport alapítója tartották. Gyémánt Ági rendszeresen szerepel a nyilvánosság előtt, blogunkon két beszédének szövegét is leközöltük. Béres-Deák Ritának nemrég jelent meg a Palgrave Macmillan kiadónál témába vágó könyve Queer Families in Hungary: Same-Sex Couples, Families of Origin, and Kinship címmel. Az est folyamán, a részvevők tapasztalatai mellett, sokszor szóba kerültek a mű alapját képező interjúk egyes részletei.
Az alábbiakban mind az LMBTQ „gyerekek", mind a szülők számára megosztjuk - saját meglátásainkkal kiegészítve - a fő tanulságokat, amelyek az időnként parázs vitába is átcsapó beszélgetésből leszűrődtek. :)
Tanácsok LMBTQ embereknek az otthoni előbújáshoz:
1. A legfontosabb: SOHA ne mások (pl. nálad felszabadultabban élő barátaid, vagy a türelmetlenkedő párod) nyomására bújj elő a szüleid előtt. Jogod van a saját magad által ideálisnak érzett időben, a saját tempódban előbújni, sőt azt is megteheted, hogy egyáltalán nem bújsz elő otthon. Nem méltányos, ha a párod kizárólag ezzel méri az iránta való elkötelezettségedet, elvégre nem Te tehetsz róla, ha a családod nem elfogadó e téren. Csak Te tudod felmérni a saját helyzetedet, és ha pl. a kettős életet látod a legjobb megoldásnak, jogod van azt választani. A saját szüleidet Te ismered legjobban, az előbújás következményeit Te fogod viselni. Mérlegelned kell, hogy a titkolózás ró rád nagyobb terhet, vagy az előbújás esetleges negatív következményei. Hallgass a megérzéseidre!
2. Akkor bújj elő, amikor a lelkiállapotod lehetővé teszi, hogy szükség esetén hosszabban beszélgess a témáról, és kérdésekre válaszolj. Ne számíts azonnali lelkes elfogadásra, de ha a szüleid hajlandók a témáról beszélgetni, pláne viszonylag nyitottan kérdezni, az már egy nagyon jó jel! Tudd, hogy a szüleid aggályai mögött nem biztos, hogy elutasítás van - az is lehet, hogy valóban csak aggódnak miattad!
3. Ne hirtelen, és főleg ne a nyilvánosság előtt (pl. ne Facebookon) bújj elő. Légy tekintettel arra, hogy a nyilvános előbújásoddal a családtagjaidat is előbújtatod, akik nem biztos, hogy erre fel vannak készülve. (Nyilván nem kell emiatt örökké a szekrényben élned, de a fokozatosságra ügyelj.) Ahogy az sem biztos, hogy szerencsés megoldás, ha a coming out után rögtön haza is viszed bemutatni a párodat. Adj a szüleidnek időt, hogy megemésszék az új információt.
4. Ha teheted, először csak egy, hozzád a legközelebb álló családtagnak coming outolj, pl. a testvérednek, aki utána képviseli az érdekeidet a többiek előtt. Sokaknak bevált egy ilyen szövetséges családtag, aki segít tompítani a feszültségeket.
5. Gondold végig: mi a legrosszabb, ami történhet? Ne félj túlságosan: lehet, hogy a szüleid nem fognak annyira kiakadni, mint amennyire tartasz tőle, sőt, az is lehet, hogy már sejtik, vagy tudják a helyzetet. (Egy meleg srác például annak ellenére félt megnyílni a szülei előtt, hogy ők kiskorától fogva győzködték, hogy velük bármit megbeszélhet. Az apuka szomorú volt, hogy ezek szerint mégsem ment át az üzenet.) Persze ritkábban (de ennek lehetőségét csak Te tudod felmérni) az is benne van a pakliban, hogy a vártnál is rosszabbul reagálnak - és itt visszautalunk az 1. pontra. Illetve, vannak olyan családok, ahol az „üvegszekrény", azaz a hallgatólagos tudás jól működik, de a dolog konkrét kimondásától berzenkednek a szülők. (Arról a kacifántos esetről már nem is beszélve, amikor csak a „gyerek" hiszi azt, hogy a szülei tudják, és egy véletlen szókimondás sokkot eredményez...)
6. Gyakorolj empátiát a szüleid felé! Ne vonj le az első reakcióból messzemenő következtetéseket! A legjobb fej támogató szülők is arról számolnak be, hogy annak idején az új információ birtokában egy gyászfolyamaton mentek keresztül: el kellett engedniük a gyerekük jövőjéről szőtt álomképüket (pl. esküvő, unokák stb.). Transzneműség esetén úgy érezhetik, hogy magát a gyereket kell elgyászolniuk, és egy új gyerek iránti szeretetet kell felépíteniük (ennek kapcsán lásd a 7. pontot). Tartanak a tágabb család, illetve a környezetük reakcióitól, valamint a „rossz szülőség" bélyegétől. Esetleg ők is saját magukat hibáztatják a kialakult helyzetért („Mit rontottam el?"). Adj nekik időt!
7. Minél hamarabb győzd meg őket, hogy attól Te még ugyanaz az ember vagy, akinek eddig ismertek! Sok szülő ugyanis ijedtében eltúlozza a dolog jelentőségét, és azt hiszi, hogy a gyereke teljesen más ember, mint akinek ismerte. Ha látják, hogy a szexuális irányultságod/ nemi identitásod az életednek csak egy szelete, és az érdeklődési köröd, az ízlésed, a személyiséged ugyanaz maradt, lehet, hogy ettől némileg megnyugszanak.
8. Ha máshol már coming outoltál, és elfogadtak, ezt tudasd velük. Előfordul, hogy a szülők felnagyítják a várható következményeket, és a tanulmányaid, munkád, fizikai biztonságod miatt aggódnak. Egy leszbikus lány pl. arról számolt be, hogy az apukája kétségbe esett, mert azt hitte, hogy a lányát most ki fogják rúgni az egyetemről - amikor kiderült számára, hogy a lánya orientációja ott már köztudott, és nem lett semmi baj belőle, nyugodtabb lett. A tudat, hogy máshol elfogadják a melegséget/transzneműséget, minta lehet a szülő számára, hogy így is lehet a dolgot kezelni.
+1: Ha a szüleid nyitottságot mutatnak, add meg nekik az "LMBTQ személyek szülei, hozzátartozói" Facebook-csoport elérhetőségét!
Amit még érdemes tudni:
- Nem reprezentatív minta szerint a lánygyerekektől sajnos gyakran rosszabbul viselik a szülők a coming outot, a (hagyományos) családalapítás, és a gyerekszülés elmaradását.
- Az egykéknek még nehezebb lehet a helyzetük, ugyanakkor (a személyiségfejlődés szempontjából) pozitív hozadéka is lehet annak, hogy ők nem tudnak a (hetero) testvérük mögé bújni, és kénytelenek egyedül kiállni magukért és a saját életútjukért.
- A szivárványcsalád lehetőségétől a szülők egyáltalán nem biztos, hogy megvigasztalódnak - sajnos az csak egy mítosz, hogy egy kisgyerek, a vállalása, születése körülményeitől függetlenül, a legzordabb szülő szívét is meglágyítja.
- A nemi sztereotípiáknak való meg nem felelés (fiús lány, lányos fiú) tovább ronthat a helyzeten, Béres-Deák Rita mintájában volt olyan interjúalany, akinek a szüleit jobban zavarta lányuk „tomboy" mivolta, mint az, hogy lány partnere van.
- Az anyukák általában elfogadóbbak, mint az apukák - Gyémánt Ági szerint ez összefüggésben lehet az anyákkal szemben támasztott elvárásokkal, miszerint nekik minden körülmények közt ki kell állniuk a gyerekük mellett (és ez az elvárás adott esetben a homofóbiát is felülírhatja!).
- A legkeményebb diót, úgy tűnik, a kisvárosi szülők jelentik. Náluk még a falusi szülők is elfogadóbbak: mivel egy kis közösségben mindenki ismer mindenkit, előfordul, hogy a szomszédok számára nem olyan jelentős a gyerekkortól ismert és szeretett emberről ez az új információ.
- Ha végképp nem sikerül a szülőket megenyhíteni, tudd, hogy a család nemcsak vérszerinti, hanem választott is lehet.
Tanácsok LMBTQ emberek szüleinek:
1. A legfontosabb: tartsd észben, hogy a gyereked szeret Téged és szüksége van a szeretetedre, az elfogadásodra! Az elutasítás, a merev elzárkózás, az undorodás, a csalódás éreztetése mély sebeket tud okozni akkor is, ha a gyakorlatban nem vonod meg tőle a támogatásod (nem dobod ki, nem bántalmazod stb.). Ha korábban közel álltatok egymáshoz, és azt mondtad neki, hogy veled mindent megbeszélhet (netán ezt el is vártad), akkor ne változtass most ezen.
2. Nyugodj meg: a gyereked ettől még az, akinek eddig ismerted. Nem egy idegen furakodott a családodba. :) Attól, hogy a gyereked meleg, leszbikus vagy transznemű, a személyisége, az érdeklődési köre, az ízlése - és az irántad való szeretete - nem változott. Attól, hogy nem lesz olyan habos-babos esküvője, mint amilyet elképzeltél neki, és nem szül/nemz három unokát, ő még egy értékes ember, értékes élettel. Értékeld azt, amit akár a tanulmányai, akár a munkája terén, akár egyéb téren eddig letett az asztalra. (És unokád még lehet!)
3. Tudatosítsd magadban, hogy a gyereked nem azért „lett" meleg, leszbikus, biszexuális vagy transznemű, hogy téged bosszantson, hogy veled kitoljon, netán hogy ellened „csakazértis" lázadjon. Te nem rontottál el semmit a nevelésében, amitől „ilyen lett". Ez az az egész tőled független, és nem rólad szól!
4. Ha kérdést teszel fel, akkor legyen erőd az őszinte válasz elviseléséhez. Nem biztos, hogy a válasz az lesz, amit hallani akarsz. Ha egyelőre nem bírod elviselni a gondolatot, hogy a gyereked azonos nemű partnerrel van, akkor legalább ne hozd fel a témát - valószínűleg ilyen helyzetben ő sem fogja erőltetni. De légy szíves, ne alkalmazd a lelki bántalmazásnak azt a különösen fájdalmas, akár az őrületbe kergető módját, hogy kérdésekkel traktálod a gyereked, őszinteséget követelsz, majd szidalmazod, ha nem azt válaszolja, amit hallani akarsz.
5. Ne akard a gyerekedet megváltoztatni! A szexuális orientáció, és ritkábban a nemi identitás is az élet során esetenként változhat, DE ez a folyamat nem rábeszélésre, nem kényszer hatására, nem mások igényei és reményei szerint (és még csak nem is az érintett személy kívánsága szerint) történik. A melegség „kigyógyítását" ígérő „terápiák" hatástalanok és sokszor még károsak is (erről bővebben ebben a posztunkban olvashatsz).
6. A szexualitás részleteibe (a beleegyezés és a biztonság fontosságát leszámítva) ne menj bele: a „gyerek" szexuális életének részletei (kivel, mit, hogyan, hova stb.) akkor sem tartoznak a szülőre, ha a gyerek hetero (és ez fordítva is igaz!). Iszonyú megalázó és bántó tud lenni, ha az azonos nemű szex (általad vélt) mikéntjének ecsetelésével próbálod a gyerekedet megszégyeníteni, vagy a dolog helytelenségéről meggyőzni. Undorítónak találod az azonos nemű szexet? Neked nem kell csinálni, és ne is kínozd magad azzal, hogy részleteiben belegondolsz. Ennyi.
7. Keresd „sorstársak" társaságát! Sok szülő számára nehézséget okoz, hogy a családtagjaival, munkatársaival, barátaival nem mer a gyereke coming outjáról beszélni, mert tart a megvető reakcióktól. Az is előfordul, hogy az anya nem mer még a férjével sem a gyerekük orientációjáról beszélni. Ilyenkor jól jöhet a hasonszőrű szülők társasága, pl. a Gyémánt Ágnes vezette "LMBTQ személyek szülei, hozzátartozói" Facebook-csoport (akik személyes szülői találkozókat is szoktak szervezni).
8. Ha a gyereked szexuális irányultságával vagy nemi identitásával próbálnak megszégyeníteni, ne hagyd magad! Ha próbálod a helyzetet higgadtan kezelni, és úgy említed meg a gyereked melegségét vagy transzneműségét (illetve, ha felhozzák mások, úgy reagálsz), hogy azt sugallod, hogy ezen nincs semmi szégyellnivaló, és a világ legtermészetesebb dolga, hogy Te továbbra is szereted őt és büszke vagy rá, akkor nagy valószínűséggel a környezeted is visszavesz a támadó hangnemből.
Amit még érdemes tudnod:
- Nincs biztos jel, amiből meg lehet állapítani valakinek az irányultságát. Egy „nőies" (külsejű, viselkedésű) lány is lehet leszbikus, és egy „férfias" fiú is lehet meleg. (Ahogy a táncolni szerető kisfiú, vagy a szerelni szerető kislány sem biztos, hogy meleg illetve leszbikus lesz.)
- Nem vagy rossz szülő attól, hogy a jeleket nem láttad előre! Nem is biztos, hogy mindig vannak jelek! A transzneműeknek is csak egy részében tudatosul világosan már gyerekkorában, hogy nem az anyakönyvezett nemével azonosul.
- Az azonos neműek közt viszonylag ritka a tartós (több évtizedes, vagy élethossziglani) kapcsolat. Ennek oka többek közt egyrészt a külső nyomás és a tipikus forgatókönyv hiánya, másrészt viszont a környezet részéről tapasztalt támogatás elmaradása. Nagyon meg tudja nyúzni a kapcsolatot pl. a kényszerű titkolózás, a szülőkkel való konfliktus, vagy akár csak az, hogy a partnerek (ellentétben hetero testvéreikkel, barátaikkal) nem vihetik haza egymást karácsonyra. Ha azt szeretnéd, hogy a gyereked tartós, akár élettársi kapcsolatban éljen, amiben esetleg gyereket is vállal, akkor ehhez úgy tudsz a magad részéről hozzájárulni, ha szeretettel fogadod a párját. (A partner elutasítása esetén nem az a másik opció, hogy a gyereked hetero lesz, hanem az, hogy boldogtalan. Vagy kettős életet fog élni, azaz eltávolodik tőled.)
- Ha biszexuális a gyereked, rosszul eshet neki, ha az azonos nemű kapcsolatait undorral és utálattal, míg a hetero kapcsolatait látványos megkönnyebbüléssel és lelkesedéssel fogadod. Ha éppen ellenkező neművel van kapcsolatban, netán tartósan egy hetero kapcsolatban állapodik meg, attól még irányultsága szerint biszexuális marad. Ráadásul ha ilyen alapon értékeled jónak vagy rossznak a választásait, megnehezíted számára, hogy a párkapcsolati problémáiról beszéljen Veled, tanácsot kérjen Tőled.
- LMBTQ eseményeken, külföldön és most már itthon is a támogató szülők ölelőpontokat létesítenek, ahol a családjuk által kivetett, vagy el nem fogadott LMBTQ embereket várják egy szerető szülői ölelésre. Szép a szándék, de egyben szívfacsaró is ez a gesztus. Ne más szülő ölelje a gyereked, a Te szeretetedre, elfogadásodra van szüksége!
- A látszatelfogadás talán még a nyílt ellenkezésnél is rosszabb. (Erről szól Vermes Dorka Anyák napja c. rövidfilmje.)
Ingyenesen letölthető anyagok a témában:
Szülők a szivárvány alatt. Tájékoztató füzet leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű, queer és interszex gyermekek szüleinek és hozzátartozóinak.
Hogyan támogasd interszex gyermekedet? Kiadvány.
Mindenkinek tartalmas beszélgetéseket és sikeres konfliktuskezelést kívánunk a karantén idején is!
Ha LMBTQ emberként, vagy szülőként problémával küzdesz, hívd a Háttér Lelkisegély Szolgálatot: 137-37
A karantén idején (bárkinek) ingyenes pszichológiai segítséget ajánlanak az ITT felsorolt szakemberek is!
HOZZÁSZÓLNÁL?
FACEBOOK-OLDALUNKON MEGTEHETED!