Szüksége van-e a feminizmusnak Dobrev Klárára?
Korábbi cikkünkben már elemeztük a TISZA Párt választási programját feminista szempontból, és most szeretnénk ugyanezt megtenni a Demokratikus Koalíció programjával is. A párt számos női szavazó számára reális alternatívának tűnhet, különösen azért, mert Dobrev Klára személyével tudatosan azt sugallják, hogy kiemelten számítanak a női választókra. A kérdés azonban továbbra is adott: mit tenne a párt konkrétan a nőkért, ha hatalomra jutna?
Röviden összefoglalva: ahogyan a TISZA programja, úgy a DK programja is nagyjából egy feminista minimumot képvisel. Számos olyan intézkedést tartalmaz, amelyet támogatni lehet, ugyanakkor gyakran általánosságokban fogalmaz, kevés konkrétummal, és több fontos kérdésben hiányos marad.
A Dobrev_Klara_Vallalasai.pdf című dokumentum (amely valóban ezen a néven jelenik meg a böngészőben) tudatosan épít Dobrev Klára személyére, ezzel is kikacsintva a női szavazók felé. Érdemes itt megjegyezni egy érdekes kettős mércét. Miközben a TISZA esetében folyamatosan felmerül a „one man show” vádja, a Demokratikus Koalíció esetében senki sem beszél „one woman show”-ról, annak ellenére, hogy a dokumentum személyesen Dobrev Klára vállalásaként jelenik meg. Jegyezzük itt meg, hogy a TISZA programjának címe nem „Magyar Péter vállalásai”.
Feminista és metszetszemléletű (interszekcionális) szempontból vizsgálva a dokumentum egy klasszikus szociáldemokrata jóléti állam vízióját rajzolja fel, amely több ponton foglalkozik a nemek közötti egyenlőtlenség kérdésével. Ugyanakkor egyfajta kettősség figyelhető meg benne. Miközben több progresszív vállalást is tartalmaz, a program lényegében továbbra is erősen családcentrikus és heteronormatív keretben gondolkodik.
A program egyik központi eleme a „gyermekbarát Magyarország” víziója. A dokumentum kiindulópontja szerint „Magyarország jövőjét a gyermekek jelentik”. A gyermekvállalás tehát nem pusztán személyes döntésként, hanem nemzeti projektként jelenik meg. Feminista szempontból azonban problémás, hogy ebben a narratívában a nők többnyire implicit módon reproduktív szerepben jelennek meg. A program elsősorban a családok támogatásáról beszél, nem pedig a nők autonómiájáról. Emellett a gondoskodási munka kérdése (amelyet döntően nők végeznek), a TISZA párt programjával szemben alig jelenik meg strukturális problémaként, pedig ez a feminista gazdaságtan egyik központi témája. A gyermekpolitika így nem válik valódi genderpolitikává: a dokumentum a gyermekek jólétére koncentrál, de kevéssé elemzi, miként termeli újra a társadalom a nemi egyenlőtlenségeket a családon belül.
A program egyik legerősebb feminista eleme a reproduktív jogok védelme. A dokumentum támogatja az abortusztabletta engedélyezését, a „magzati szívhang” rendelet eltörlését, valamint a fogamzásgátláshoz való hozzáférés javítását. Ez egyértelmű szakítást jelent a jelenlegi kormány korlátozó reprodukciós politikájával. Feminista szempontból fontos pozitívum a női test feletti autonómia elismerése és a reproduktív egészségügyi hozzáférés javítása, valamint az abortuszt övező erkölcsi megbotránkozás implicit kritikája. Ugyanakkor a dokumentum nem beszél a reproduktív igazságosság szélesebb kérdéséről. Nem esik szó például a roma nők vagy a fogyatékkal élő nők reproduktív egészségéről. Ez azt jelzi, hogy a program inkább liberális reproduktív jogi keretben gondolkodik, és kevésbé interszekcionális megközelítést alkalmaz.
A családon belüli erőszak kérdésében a program fontos előrelépést ígér: vállalja az Isztambuli Egyezmény ratifikálását, valamint automatikus távoltartási végzések bevezetését. Ezek Magyarországon komoly politikai vállalásnak számítanak. Ugyanakkor a dokumentum elsősorban rendészeti és büntetőjogi megközelítést alkalmaz, például a feljelentési kötelezettség vagy a szigorúbb büntetések hangsúlyozásával. Azonban véleményem szerint a családon belüli erőszak elleni küzdelem három pilléren nyugszik: a megelőzésen (prevención), a szociális támogatáson, és csak harmadsorban a büntetőjogon. A program leginkább ez utolsóra koncentrál, miközben hiányoznak olyan elemek, mint a krízisközpontok országos hálózata, a menekülő nők lakhatási támogatása vagy a gazdasági függetlenséget segítő programok.
Az interszekcionalitás, vagy metszetszemlélet részben megjelenik a dokumentumban: több helyen említi a roma közösségeket, a fogyatékkal élőket és az LMBTQ-embereket. Ez fontos, hiszen a magyar politikai diskurzusban ez gyakran hiányzik. Ugyanakkor az interszekcionalitás inkább a "kötelező" felmondásának tűnik, mint őszintén vallott elvnek. A program külön fejezetben beszél például a roma felzárkóztatásról és a női egyenlőségről, de nem elemzi a roma nők sajátos helyzetét, az LMBTQ roma emberek problémáit vagy a fogyatékkal élő nők erőszakkockázatát.
A gazdaságpolitikai rész szociálpolitikai szempontból erős, de kevéssé feminista. A program támogatja az egyenlő bér elvét, a közszféra béremelését és a minimálbér adómentességét, ami közvetve segítheti a nőket, mivel a nők felülreprezentáltak az alacsonyabb bérezésű szektorokban. Ugyanakkor hiányzik több kulcsfontosságú feminista gazdasági kérdés, például a gondoskodási munka újraelosztása, a részmunkaidőt övező problémák, a nők politikai és gazdasági reprezentációja vagy az úgynevezett üvegplafon kérdése (amelyek szintén jelen vannak a TISZA párt programjában).
A nőpolitika külön fejezete viszonylag rövid. A program a bérkülönbség csökkentését, a menstruációs szegénység kezelését és az Isztambuli Egyezmény ratifikálását ígéri. Ezek fontos vállalások, ugyanakkor feltűnő, hogy a nőpolitika csupán egy pont a sok közül, és nem jelenik meg egy átfogó stratégia, amely minden szakpolitikai területet nemi szempontból vizsgálna.
Összességében a dokumentum feminista szempontból progresszív, de mérsékelt programnak tekinthető. Erősségei közé tartozik a reproduktív jogok védelme, az Isztambuli Egyezmény ratifikálása, az LMBTQ-jogok támogatása, a menstruációs szegénység elismerése és a szociális állam hangsúlya. Ugyanakkor jelentős hiányosságok is megfigyelhetők: a nők gyakran családi szerepben jelennek meg, a gondoskodási munka problémája háttérben marad, az interszekcionalitás felszínes, és kevés szó esik a patriarchális hatalmi viszonyokról. A nőpolitika inkább különálló pontként jelenik meg, nem pedig horizontális szervezőelvként.
Az én összbenyomásom az, hogy ha interszekcionális feminista szemszögből vizsgáljuk a két programot, akkor eltérő hangsúlyok rajzolódnak ki. A TISZA inkább egyfajta szociálpolitikai feminizmust képvisel: a hangsúly a gondoskodási munkán, a szociális ellátórendszeren és a strukturális egyenlőtlenségeken van. A Demokratikus Koalíció programja ezzel szemben inkább jogi-liberális feminista megközelítést követ, amely elsősorban a jogegyenlőségre, az egyéni jogokra és a diszkrimináció elleni garanciákra helyezi a hangsúlyt.
Ugyanakkor egyik program sem tekinthető teljes értékű, átfogó feminista politikának. Összességében tehát valószínűleg az a legpontosabb megállapítás, hogy mindkét program inkább egyfajta „feminista minimumot” képvisel, csak eltérő irányból közelítve a problémákhoz.