Mit ígér a TISZA a nőknek és mit nem?
Elemzés a párt nőpolitikájáról
A TISZA Párt nyilvánosságra hozta a 2026-os országgyűlési választásokra szánt, mintegy 240 oldalas programját. A dokumentumban öt oldal foglalkozik kifejezetten a nőket érintő kérdésekkel, „Egyenlő esély a nőknek a munkában és a magánéletben” címmel. Ez a terjedelem önmagában nem kiugró, a magyar politikai és társadalmi kontextusban azonban mégis jelentős.
Magyar Péter személyét (ellenzéki oldalon is) súlyos kritikák és bántalmazási vádak övezik, ezért különösen indokolt megvizsgálni, mit ígér a TISZA Párt a nőknek egy esetleges választási győzelem esetén. Elemzésünk kizárólag a program azon részeire koncentrál, amelyek kifejezetten nőkre szabott vállalásokat tartalmaznak; nem térünk ki azokra az általános társadalompolitikai ígéretekre (például áfacsökkentés, szociális ellátórendszer átalakítása), amelyek közvetve természetesen a nőket is érintik.
A valódi kérdés ugyanis nem az, hogy a TISZA beszél-e a nőkről, hanem az, hogy mennyire hajlandó szembemenni azokkal a hatalmi viszonyokkal, amelyek a nők hátrányait újratermelik.
"Nőügyek", vagyis rendszerszintű problémák
A női esélyegyenlőségről szóló fejezet világos alapvetéssel indít: Magyarországon a nők rendszerszinten hátrányos helyzetben vannak. Többet dolgoznak (hiszen a fizetett munka mellett aránytalanul nagy részben végzik a fizetetlen gondozási munkákat is), mégis kevesebbet keresnek, ritkábban kerülnek döntéshozói pozíciókba, és gyakrabban tapasztalnak nyílt vagy burkolt diszkriminációt.
A program egyértelműen kimondja: az esélyegyenlőség nem jó szándék, nem egyéni alkalmazkodás és nem „családi döntések” kérdése, hanem intézmények, jogszabályok és következetes állami beavatkozások eredménye. A dokumentum mellőzi a moralizálálást, a „természetes szerepekre” hivatkozást, és helyettük strukturális egyenlőtlenségekről beszél.
Konkrétan megnevezi a nemek közötti bérszakadékot, a rugalmas munkavégzés hiányát, a gondozási munka nőkre hárítását, az üvegplafon jelenségét, valamint az embertelen szülészeti ellátást. Ez mind jó és ünneplendő.
Munkaerőpiac és bérszakadék
A program szerint 2023-ra a nemek közötti bérszakadék Magyarországon elérte a 18%-ot, ami európai összevetésben is kedvezőtlen adat. A nők felülreprezentáltak az alulfizetett ágazatokban, miközben a rugalmas foglalkoztatási formák (például a részmunkaidő vagy a távmunka) itthon alig hozzáférhetőek.
A TISZA kötelezővé tenné az egyenlő munkáért egyenlő bér elvének betartását, bevezetné a bértranszparenciát, rendszeres ellenőrzésekkel és szankciókkal lépne fel a bérkülönbségekkel szemben. Jogszabályi eszközökkel ösztönözné a rugalmas foglalkoztatást, és létrehozná az Egyenlő Bánásmódért Felelős Ombudsman intézményét. Ez nagyszerű és előremutató.
Láthatatlan munka: végre láthatóvá téve
A dokumentum egyik legerősebb pontja, hogy politikai problémává emeli a fizetetlen gondozási munkát. A gyermeknevelést, idős- és betegápolást egy társadalmi szükségletként kezeli (mint ahogy az is), amelynek költségeit jelenleg döntően nők viselik, természetesen egész életükre szóló anyagi hátrány árán, miközben a hiányos szociális ellátórendszert pótolják.
Az egyszülős anyák, az idős, egyedül élő nők, a karrierjüket megszakító nők, valamint a fogyatékossággal élő családtagról gondoskodók nem lábjegyzetként, hanem célcsoportként jelennek meg. A program célzott adókedvezményeket, lakhatási prioritást, rugalmas munkalehetőségeket, valamint a gondozási idő nyugdíj- és társadalombiztosítási beszámítását ígéri.
Üvegplafon és politikai alulreprezentáltság
A politikai és gazdasági döntéshozatal terén a program az üvegplafon-jelenséget emeli ki. Rámutat arra, hogy a nők aránya a vezetői pozíciókban csökkenő tendenciát mutat, miközben a parlamentben a képviselők mindössze 14%-a nő, a kormányban pedig jelenleg egyetlen női miniszter sincs.
Bár a dokumentum elismeri a nők politikai alulreprezentáltságát, konkrét eszközöket nem rendel mellé. Nem vállal fel kvótákat, kötelező arányokat vagy számonkérő mechanizmusokat: ezen a ponton tehát a bátorság egyértelműen elfogy.
Szülészet, meddőség és testpolitika
Külön fejezet foglalkozik a szülészeti ellátás és a meddőségi kezelések helyzetével. A program súlyos kritikát fogalmaz meg az embertelen szülészeti gyakorlatokkal, a nők választási lehetőségeinek beszűkülésével, valamint a nemzetközi összevetésben is rendkívül alacsony hatékonyságú IVF (lombikbébi)-rendszerrel szemben.
A TISZA emberséges szülészeti ellátást és a meddőségi kezelések piacának újranyitását ígéri, nemzetközi jó gyakorlatok átvételével. A dokumentum világossá teszi, hogy a szülés egészségügyi és emberi jogi ügy.
Menstruáció: tabuból közpolitika
A menstruációs szegénység nyílt megnevezése egyértelműen feminista gesztus. A program szerint Magyarországon több százezer nő és lány érintett, mégis alig létezik hivatalos adatgyűjtés, miközben a jelenség súlyos oktatási, egészségügyi és pszichés következményekkel jár.
A TISZA a menstruációt nem magánügyként, hanem közpolitikai és közegészségügyi kérdésként kezeli: ingyenes menstruációs termékeket biztosítana állami intézményekben, rendszeres adatgyűjtést indítana, és oktatási programokkal bontaná le a menstruációt övező tabukat. Ezt nem tudjuk eléggé támogatni.
Metszetszemlélet és láthatóvá tett tapasztalatok
A női esélyegyenlőségi fejezet egyik legnagyobb erőssége, hogy megjelenik benne a metszetszemlélet (szakszóval: "interszekcionalitás"). A roma nők, a fogyatékossággal élő nők, a hajléktalan nők és az egyedülálló anyák külön is nevesítve szerepelnek, eltérő igényekkel és tapasztalatokkal élő emberekként.
A program adatvezérelt, nemzetközi összehasonlításokra támaszkodik, és több olyan témát is nyíltan felvállal (például a menstruációs szegénységet vagy az embertelen szülészeti ellátást), amelyek a magyar politikai diskurzusban jellemzően tabunak számítanak.
És ahol a bátorság elfogy
A vállalások nagy része ambiciózus, de a megvalósítás részletei hiányoznak. Nem látunk költségvetési becsléseket, részletes intézményi felelősségi köröket, és kevés szó esik a várható társadalmi és gazdasági ellenállásról, például a munkaadók és az egészségügyi rendszer oldaláról.
Bár a párt érdemi lépéseket tenne a menstruációs szegénység felszámolása érdekében, hiányoljuk a fogamzásgátló eszközök, indokolt esetben az esemény utáni tabletták, valamint a terhességmegszakítás hasonló módon szélesebb körben történő elérhetővé tételét.
A munka és gondoskodás kérdésében a program elsősorban pénzügyi kompenzációs eszközökkel dolgozik. A családi pótlék, az anyasági támogatás, a GYES és a GYET megduplázása, az iskolakezdési támogatás bevezetése, az otthonápolási díjak 50%-os emelése, valamint az egyszülős, egygyermekes és fogyatékos gyermeket nevelő családok célzott támogatása egyértelműen enyhítheti a gondozási munka elszegényítő hatásait. Szintén fontos vállalás, hogy válás esetén ne kelljen visszafizetni a CSOK-ot és a CSOK Pluszt, hiszen ez jelenleg sok nőt tart benne kényszerű, gyakran bántalmazó kapcsolatokban. Ezek az intézkedések azonban döntően a meglévő egyenlőtlenségek enyhítésére, nem pedig azok megszüntetésére irányulnak: a gondozási munka strukturális nemi megoszlása érdemben nem változik attól, hogy a nők több támogatást kapnak érte. Az apák szerepének megerősítését célzó ígéret az apaszabadság három hétre emelése, amely egy fontos, de szimbolikus lépés marad, ha nem társul hozzá akár kötelezően igénybe veendő, hosszabb apai szabadság és a gondozást férfiak számára is normává tevő intézkedéscsomag. A program így egyszerre szociálisan érzékeny és politikailag óvatos: csökkenti a gondoskodás anyagi költségeit, de nem kérdőjelezi meg azt a társadalmi rendet, amelyben ezek a feladatok alapvetően továbbra is női munkaként szerveződnek.
Természetesen a dokumentum teljes egészében hallgat a genderkérdésekről és az LMBTQ emberek helyzetéről. Nem esik szó a nemi identitásról, a transznemű embereket sújtó jogfosztásról, az azonos nemű párok családi elismeréséről vagy az intézményes diszkriminációról. Ez a hiány nyilván nem véletlen: a TISZA köztudatottan biztonsági játékot játszik ezen a téren, és nem kíván nyíltan szembemenni a kormány által évek óta épített homofób és transzfób politikai narratívákkal. A stratégia érthető egy széles választói koalíció építésének szempontjából, ugyanakkor azt is jelenti, hogy a párt a társadalmi egyenlőség egy teljes dimenzióját hagyja érintetlenül.
Feminista minimum, nem feminista fordulat
A TISZA Párt nőpolitikája korszerűbb és érzékenyebb, mint amit a magyar politikai térben megszoktunk. Láthatóvá teszi a nők láthatatlan munkáját és tapasztalatait, és az egyéni alkalmazkodás helyett állami felelősségvállalásban gondolkodik.
Azonban ez egyelőre feminista minimum, nem feminista fordulat. A program nem konfrontálódik nyíltan a gazdasági, politikai és kulturális hatalmi viszonyokkal.
A kérdés nem az, hogy a TISZA tud-e beszélni a nőkről, hanem az, hogy kész-e konfliktust vállalni értük.