Válás előtt: 13 kérdés önmagadhoz

A házasság világnapjának elmúltával és a Valentin-nap közeledtével most azokhoz szólunk, akiknek válságba került házassága. Akármi is legyen az okod rá, ha eljutottál oda, hogy a váláson gondolkozol – ez a cikk neked szól! Mert van olyan párkapcsolat, amit meg lehet menteni; amit érdemes megmenteni. És van olyan, amiből jobban jársz, ha minél hamarabb kiszállsz. – Íme 13 alapvető kérdés (plusz egy bónuszkérdés a szexuális életetekről), ami segíthet eldönteni, mi számodra a helyes irány ebben a helyzetben. Hogy jövő ilyenkor, Valentin-nap környékén már te is újra boldognak és kiteljesedettnek érezhesd magad!

 

Nem rég írtunk nektek 11 kérdést, amit házasság előtt érdemes feltenni. Amellett érveltünk, hogy egy rosszul működő párkapcsolatot nem szabad „előléptetni” házassággá, mert azzal csak önmagatokat (meg az esetlegesen születendő gyerekeiteket) szivatjátok meg, de nagyon.

Viszont ugyanilyen fontos beszélni a válásról. Mert ha a házasság komoly döntés, akkor a válás legalább ugyanolyan komoly.

Sok oka lehet annak, ha egy párkapcsolat nem működik (szimplán csak ellaposodott? megszűnt a szerelem? félrelépett? te léptél félre? csak a pénze miatt mentél hozzá úgyis? nem bírod az örökös pampogását? vagy hogy a tévé előtt ül egész nap, leszarja a gyerekeket és te csinálsz minden házimunkát? Esetleg: szemet vetett a titkárnőjére, neked meg azt mondja, a Norbi szerint undorító, ha egy nő nem fogy vissza szülés után?)

Cikkünkben végigvesszük a leggyakoribb eseteket, és adunk néhány hasznos tanácsot, hogy merre érdemes elindulni, ha magadra/magatokra ismertél.

Van olyan párkapcsolat, amit meg lehet menteni. Amit érdemes megmenteni. És van olyan, amiből jobban jársz, ha minél hamarabb kiszállsz.

Íme 13 kérdés, amit mindenkinek fel kell tennie önmaga számára, mielőtt beadja a válókeresetet!

1. Miért mentél hozzá?

Fiatalon nem mindenki olyan bölcs, hogy föltegye magának a helyes kérdéseket házasodás előtt. Éppen ezért amikor válságba kerül a kapcsolat, érdemes utólag tisztázni, hogy annak idején miért is kezdtünk bele.

Mit éreztél akkor, amikor elkezdődött a kapcsolat? Miért döntöttél a házasság mellett? Ki akarta inkább az esküvőt, te vagy ő? Vagy mindketten ugyanannyira akartátok? Mennyire befolyásolt a környezeted nyomása? Mondták-e anyukádék/nagymamádék rendszeresen, hogy „na, mikor lesz már lagzi?”

Mennyi ideje ismerted, amikor összeköltöztél vele? Volt időtök rendesen kiismerni egymás szokásait, vagy a szerelem rózsaszín ködében hoztatok döntést? Szerelmes voltál-e egyáltalán, vagy csak józan (pl. anyagi) megfontolásból mentél hozzá? Esetleg mivel már pont jött a gyerek…?

Azért fontos ezekre akár utólag is őszinte választ adni, mert ezek sok mindent megmagyarázhatnak neked azzal kapcsolatban, miért romlottak el a dolgok. Ha például az elején rossz alapokra építettetek (például csak azért házasodtatok, mert ezt várták el tőletek), akkor könnyebb lesz megérteni, miért jutottatok ide a végén.

Ugyanakkor ha az alapok jók és erősek voltak, akkor lehetséges, hogy van esély megmenteni a kapcsolatot.

 

2. Mit tanácsolnál fiatalkori önmagadnak?

Képzeld el, hogy visszamehetsz az időben az esküvőd napjának reggelére. Bekopogtathatsz a saját szobád ajtaján, és kapsz egy órát, hogy őszintén beszélj az akkori önmagaddal, aki ott ül menyasszonyi (vőlegényi) ruhában. Bármit mondhatsz neki. Megmoshatod a fejét, felkészítheted a jövőre, adhatsz tanácsot, akár le is beszélheted dolgokról.

Mit mondanál?

Mik lennének azok az érvek, tapasztalatok, tanácsok, amiket megosztanál vele?

Mit csináljon máshogy? Mire figyeljen oda? Milyen hibákat ne kövessen el? Milyen ifjonti illúziókat, álmokat felejtsen inkább már most el?

Egy ilyen elképzelt beszélgetés fiatal önmagaddal közelebb segíthet téged ahhoz, hogy mostani önmagadat is jobban megértsd.

3. Elmúlt a szerelem? És mi lett helyette?

Gyakori felismerés, hogy egy hosszú távú kapcsolatban a szerelem idővel elhalványul. Persze nem lehetetlen fenntartani a lángját, sőt: azokban a hosszú távú kapcsolatokban, amik tényleg jól működnek, pont az a trükk, hogy a pár tagjai rájöttek, hogyan őrizzék a szerelmet – illetve hogyan alakítsák át a kezdeti zsongást mély, belsőséges, építő és megtartó szeretetté.

Azonban az ilyen harmonikus kapcsolat bizony ritka, és sok-sok közös önismereti munka eredménye.

A kérdés, amit föl kell tenned magadnak, ha váláson gondolkozol: volt-e valaha olyan időszakotok, amikor már nem voltatok halál szerelmesek, de harmonikus és szeretetteli volt a kapcsolatotok?

Vagy onnantól kezdve, hogy a hormonok lecsillapodtak, már csak a viták és egymás bántása maradt?

Volt-e olyan időszak az életetekben, amikor meghitten szerettétek egymást annak ellenére, hogy már kijöttetek a rózsaszín körből? Ha volt, meddig tartott? Biztosan mindketten így éltétek meg, és nem csak te magyaráztad be magadnak, hogy „most tulajdonképpen jó”?

Ezek komoly kérdések, amikkel nehéz lehet szembenézni. De ha megteszed, az nagyon sokat fog segíteni a nehéz döntéseidet meghozni, mert ki fogja tisztítani a képet.

 

5. Mennyi időtök jut egymásra?

Az is meg tud mérgezni jónak induló kapcsolatokat, hogy a pár tagjainak egyszerűen nem jut idejük minőségi időt tölteni kettesben. Ennek lehet az az oka, hogy mindketten maximalisták a munkájukban, és nem tudnak nemet mondani a szakmai kihívásokra. (A hivatásuknak élő és/vagy karrierista embereknél lehet ez jellemző, például orvosoknál, kutatóknál, pedagógusoknál stb.) Vagy lehet az is az oka, hogy rosszak az anyagi körülmények, és egyszerűen nincs más lehetőség, mint több műszakban dolgozni. (Magyarországon például két pedagógusi fizetésből sem biztos, hogy fenn tud valaki tartani egy családot. De ez ugyanígy igaz bármilyen bérmunkára.) Esetleg a gyerekek nevelése jelent olyan közös terhet, ami mellett semmi másra nem jut idő.

A kérdés tehát: vajon nem az-e az oka a kapcsolati válságnak, hogy egyszerűen nincs időtök egymásra? Illetve: ha lenne időtök egymásra, lenne-e esély megoldani a gondokat?

Fontos tisztában lenni vele, ha az időhiány az alapvető probléma. Mert ha így van, akkor ne kenjétek rá a dolgot más okokra, hiszen azzal csak hátráltatjátok a problémamegoldást. Ilyenkor a kérdés: jobb életed lenne-e, ha elválnál tőle, de ugyanúgy nem lenne időd a magánéletedre? Illetve: miből gondolod, hogy ha elválnál, több időd lenne?

De legfőképp: nem lehetséges-e valamilyen kompromisszumos megoldással időt elkülöníteni acélból, hogy azt rendszeresen egymással töltsétek kettesben? Mert minden jól működő hosszú távú kapcsolat elsőszámú alapja, hogy a pár rendszeresen minőségi időt szán egymára! Enélkül a legszebben induló párkapcsolat is könnyen válságba kerülhet.

 

6. Hajlandó-e a párod is dolgozni a kapcsolaton?

A férjed tényleg a társad? Számára is fontos ez a kapcsolat? Vagy ő lenne a legboldogabb, ha végre megszabadulhatna belőle? És esetleg csak kényelmességből nem mer lépni?

Esetleg pont ő az, aki meg akar győzni, hogy folytassátok? Mik az érvei? Egyet tudsz vele érteni legalább néhány dologban? Szerinted is érték a kapcsolatotok, amit meg kéne próbálni megőrizni? Vagy úgy érzed, csak jól elvan otthon, mert te főzöl-mosol rá, és fél, hogy elveszti ezt a kellemes kiszolgálást, ha elválsz tőle?

Hajlandó-e változni, változtatni? Hajlandó-e érzelmi energiát fektetni a közös problémáitok megoldásába? Képes-e magába nézni? Képes-e igazat adni neked (ha tényszerűen igazad van)? Vagy csak fújja a magáét? Te képes vagy-e igazat adni neki (ha tényszerűen igaza van)? Mikor történt meg utoljára, hogy bármelyikőtök is elismerte a másik igazát?

A vitáitok hogy szoktak zárulni? Sikerül-e kompromisszumos megoldást találni a végén, vagy mindig sértődés és összeveszés van? Ha valaki enged a másiknak, az mindig te vagy? Vagy mindig ő? Vagy néha te, néha ő, néha mindketten?

Ha a partnered képes kompromisszumok megkötésére, a saját hozzáállásának megváltoztatásra és érzelmi energiák befektetésére, akkor

van esély rá

, hogy a megromlott kapcsolatot kijavítsátok.

Ehhez viszont mindkettőtök részéről rengeteg munka fog kelleni.

Te egyedül nem fogod tudni elvégezni ezt a munkát! Ebben ne is reménykedj. Akkor már inkább tényleg válj el.

A párkapcsolati munka két ember közös munkája.

Ha csak az egyik akar dolgozni, azt megette a fene. De ha mindketten akarják, és ez igazi, belső motiváció, akkor

van esély

a fejlődésre.

Ilyen esetben érdemes lehet

szakember segítségét

igénybe venni. Keressetek jól képzett, számotokra is szimpatikus párterapeutát,

mediátort

. Egy másik lehetőség, hogy ti magatok kezdtek el dolgozni a kapcsolaton: ez a módszer sem lehetetlen. Például elolvashattok közösen egy párkapcsolati tanácsadó könyvet

(melegen javasoljuk

A szavak ablakok vagy falak – Erőszakmentes kommunikáció”

című könyvet, hihetetlen hasznos!

)

,

és megbeszélhetitek az olvasottakat. Egy ilyen közös projekt

akár abban is segíthet, hogy minőségi időt szánjatok egymásra

rendszeresen (ahogy az 5. pontban említettük), és már ettől sokat javulhat a kapcsolat.

 

7. Tényleg a társad? Vagy csak elvárja a kiszolgálást?

Bár manapság már egyre gyakoribb, hogy a férfiak is kiveszik a részüket az otthoni teendőkből, azért még mindig túl sok az olyan pasas, aki elvárja otthon a kiszolgálást. Ezért gondold át: mennyire egyenlőtlen az otthoni munkamegosztás? Nem lehet, hogy az minden probléma gyökere, hogy te gürizel otthon, ő meg leszarja a házimunkát?

Ha mindketten munkaképes felnőtt emberek vagytok, akkor az a normális, ha otthon egyenlő mennyiségű házimunkát végeztek. Gondolj erre úgy, mintha lakótársak lennétek: ha egy barátnőddel élnél együtt lakóközösségben, rá is ugyanúgy főznél-mosnál? Vagy – függetlenül attól, ki mennyit dolgozik és mennyit keres – mindenki elvégezné a rá jutó részt az otthoni teendőkből?

Ha a férjed nem hajlandó elvégezni a rá jutó részt a házimunkából, ha kifogásokat keres, ha csak sok kérlelés után végzi el, miközben a száját húzza: akkor a kapcsolatotok nem egyenrangú. Akkor ő téged házi szolgának használ. És akkor nagyon is jól teszed, hogy a váláson gondolkodsz. Ne legyél senki szolgája! Te ennél többet érsz.

Kérdés azonban, hogy mi éri meg jobban: elválni és új életet kezdeni, vagy megpróbálni megváltoztatni az otthoni helyzetet és elérni, hogy egyenlő mértékben legyen elosztva a munka.

Ha a válás mellett döntesz, ne szégyenkezz! Elválni nem szégyen, sőt. Egy rossz kapcsolatból kijönni büszkeség és önbizalom forrása lehet. Megérdemled, hogy boldog legyél, és ha a házasságod boldogtalanná tesz, nem kell benne maradnod!

Ha viszont úgy döntesz, adsz a házasságodnak még egy esélyt, akkor se szégyenkezz. Egy párkapcsolatot megjavítani hatalmas munka, és ha te erre vállalkozol, az egy tiszteletreméltó dolog. Viszont vedd figyelembe, amit az előző pontban mondtunk: egy kapcsolat megjavításához két ember kell. Csak akkor van értelme belevágni, ha ebben a férjed is partner. Ha ő is akar ezen dolgozni, ha hajlandó a változásra, a kompromisszumokra. Ha csak te akarod a változást, ő nem, akkor hiába próbálnál energiát fektetni a javításba, nem fog sikerülni. Akkor tényleg nincs más, mint a válás.

 

8. Megcsalt?

Vagy esetleg te csaltad meg? Bármelyik is történt, a megcsalással az a baj, hogy aláássa a bizalmat. És bizalom nélkül a párkapcsolat nem csoda, ha válságba kerül.

Ugyanakkor egy megcsalásos helyzetből többféle út is vezet kifelé. Igen, az egyik a válás: ha úgy érzed, semmilyen körülmények között nem tudsz megbocsátani a férjednek (vagy ő neked), akkor tényleg jobb, ha beadod azokat a bizonyos papírokat.

De egy megcsalásos helyzet akár jó véget is érhet. Mert alapul szolgálhat ahhoz, hogy feltárjátok a kapcsolatban jelen lévő problémákat / kielégítetlen vágyakat, amik a megcsaláshoz elvezettek. Ehhez persze az kell, hogy őszinték legyetek egymással. Beszéljétek át alaposan, mi vezetett ide. Miért tette (tetted)? Mik voltak az okok, és tudnátok-e tenni érte, hogy a jövőben ilyen többet ne történjen?

Visszaállítható-e a bizalom? A bizalom visszaállításához valószínűleg idő fog kelleni. Sok-sok idő. Hónapok, akár évek is. De nem lehetetlen. Csak nehéz.

Ha az alapok jól voltak, és ha működik köztetek az egészséges és őszinte kommunikáció, akkor lehet esély megmenteni a kapcsolatot, visszaállítani a bizalmat. Persze csak akkor, ha ezt mindketten akarjátok, és hajlandóak vagytok dolgozni érte. Új alapokra helyezni egy kapcsolatot nem könnyű munka: nem is lehetetlen, de mindkettőtöknek akarni kell.

 

9. Bántalmaz?

Ez talán a legfontosabb kérdés az összes közül. Mert ha az alapprobléma a szerelem ellaposodása, az időhiány, az egyenlőtlen munkamegosztás vagy a megcsalás, akkor ott sokféle megoldás lehetséges a váláson kívül. De ha a párod bántalmaz, AKKOR OTT NINCS MÁS MEGOLDÁS, MINT A VÁLÁS!

Nem viccelek. Tudományos tény, hogy a bántalmazó házasságon nem segít semmiféle kapcsolati munka, párterápia, mediáció. A BÁNTALMAZÓ FÉRFIT EL KELL HAGYNI. Akár fizikailag bántalmaz, akár „csak” érzelmileg, ne akard kimagyarázni, fölmenteni. Hagyd el a fenébe.

Utólag meg fogod köszönni magadnak.

Sokan nem tudják, de a bántalmazás hullámzik. A legtöbb bántalmazó nem egyfolytában bántalmaz, hanem újra meg újra visszatér a hullámvölgy. A rossz időszakokat jó időszakok követik a kapcsolatban, ciklikusan.

A jó időszakban a bántalmazó szánja-bánja, amit tett. Ezerszer bocsánatot kér. Eléri, hogy még te sajnáld őt, amiért „nem tudja kontrollálni az érzelmeit”. Te meg, mivel jó szívű vagy, megsajnálod és megbocsátasz neki. Adsz neki „még egy esélyt”.

Ekkor minden jóra fordul, újra szerelmesnek érzitek magatokat, a férjed kedves, figyelmes. Már-már el is felejted, hogy valaha bántott.

És amikor már majdnem boldognak érzed magad, akkor újrakezdődik. Újra jönnek ugyanazok a játszmák, az elvárások, az érzelmi manipuláció, a fizikai fenyegetés, verés.

Őszintén nézz magadba: jellemző a kapcsolatodra ez a fajta hullámzás?

Érezted már úgy valaha, akár rövid időre is, hogy ez a kapcsolat pokol számodra? Hogy érzelmileg magad alá kerültél, hogy kihasználva, elnyúzva, lehúzva érzed magad? Hogy a férjed megalázott, lenyomott, semmibe vette az igényeidet? Érzelmileg zsarolt, röhögött a kínodon, leszarta a kéréseidet? Neadjisten történt már verés, megerőszakolás, életveszélyes fenyegetés is?

És aztán nem követte-e mindezt megbánás és békülés? Amikor a férjed megint kedves és rendes? Esetleg kifejezetten bocsánatot kér, és megígéri, hogy soha többet nem tesz ilyet? Amikor egy időre úgy érzed, megint szerelmesek vagytok? És mostantól minden jóra fordul, és boldogok lesztek?

Ha magadra ismersz: sajnos rossz hírem van. Egy bántalmazó kapcsolatban élsz. :( :( :(

És hiába gondolod, amikor épp a hullámhegy időszakát élitek, hogy „mostantól minden szép lesz és jó”, sajnos nem lesz az. Kiterjedt szakirodalma van az ilyen kapcsolatoknak. Tudományos tény, hogy a bántalmazás természetrajza ilyen hullámzó, ciklikus. És ebből kijönni csak a kapcsolat megszakításával lehet. Bármennyire is fájjon – ezek a szomorú tények.

Ha úgy érzed, bántalmazó kapcsolatban vagy, érdemes lehet tovább olvasni a témában. Érdemes lehet segítséget is kérni, főleg, ha anyagi és fizikai függésben élsz. Például a NANE Egyesület működtet információs segélyvonalat, és a honlapjukon is rengeteg hasznos anyag érhető el.

Tudnod kell, hogy nem vagy egyedül. Nők tömegei jöttek már ki bántalmazó kapcsolatból. Az interneten rengeteg személyes történetet találsz. Olvasd el őket, meríts erőt belőlük, sőt: lépj kapcsolatba olyan nőkkel, akik hasonló élethelyzetben vannak/voltak, és segítsetek egymásnak. (És igen, fordítva is előfordul. Van olyan, hogy a nő bántalmazza a férfit, és ilyenkor teljesen ugyanaz a tanácsunk: a bántalmazót el kell hagyni. De statisztikailag sokkal gyakoribb, hogy a férfi az agresszív, ezért szól ez a tanács alapvetően nőknek.)

Nem lesz könnyű, de utólag azt fogod mondani, életed legjobb döntése volt elválni a bántalmazótól.

 

10. „Csak” érzelmileg bántalmaz?

Az érzelmi bántalmazás is egyfajta bántalmazás, és ugyanúgy pokollá teheti egy ember (egy család) életét. És ugyanúgy igaz a „csak” érzelmileg bántalmazó kapcsolatra, hogy a bántó időszakokat rendszeresen csodás, szerelmes-romantikus időszakok váltják föl. De mi itt most meg tudjuk jósolni neked, hogy bármilyen szuper is ez a szerelmes-romantikus időszak, vissza fog térni a pokol.

Szóval ha már több, mint egyszer megtörtént, hogy az érzelmi poklot rózsaszínködös-lebegős időszak követte, azt pedig megint pokol, az annak a jele, hogy benne vagy a ciklusban. Ez esetben nagyon komolyan gondold át az egészet. És ne félj kimondani: egy érzelmileg bántalmazó kapcsolatban élek, és el kell válnom.

Ne értsd félre, minden kapcsolatban vannak kisebb hullámhegyek és hullámvölgyek. A legegészgégesebb, legpozitívabb kapcsolatra is jellemző, hogy egyszer fent, egyszer lent: néha közelebb érzitek magatokat egymáshoz, néha meg távolabb. Ezek természetes folyamatok, és most nem erről beszélünk.

Most arról beszélünk, amikor a „lent” időszak gyakorlatilag pokol számodra. Amikor megérkeznek a jól ismert játszmák, a lehetetlen elvárások, az érzelmi manipuláció, a vádaskodás, a lealázás. Amikor a férjed lenyom, megaláz, meghazudtolja a szavadat. És a végén még téged hibáztat az egészért: miért mondtad vagy csináltad ezt meg azt? Te váltottad ki belőle az egészet! Te dühítetted föl! Te hoztad ki belőle! Te meg ilyenkor mindig megfogadod, hogy legközelebb majd óvatosabb leszel és nem húzod ki a gyufát…

De ezzel csak magadat áltatod. Mert – de hiszen te is nagyon jól tudod, ha őszinte vagy önmagadhoz –, hogy lesz oka újra kiakadni. Fog találni okot. Mindig talál.

És akármennyire igyekszel elkerülni a „gyufa kihúzását”, úgyis lesz valami, amibe beleköthet. Aki bántalmaz, az nem fogja ezt magától abbahagyni. Az egyetlen eszközöd ebben a helyzetben: a válás.

(A bántalmazó férfinak pedig szakmai segítségre van szüksége. Ez egy külön téma, de a Szil Péter pszichológus munkásságát és a Stop-Férfierőszak Projekt-et tudjuk szívből javasolni.)

A Stop-Férfierőszak Projekt azokat a férfiakat kívánja megszólítani, akik saját életükben vagy társadalmi szinten tenni szeretnének a nőket sújtó elnyomás és erőszak minden formája ellen.

Tudnod kell, hogy egy egészséges párkapcsolatban nem csak időnként csodálatos minden: hanem van egy szint, ami alá nem megy. Egy egészséges párkapcsolatban nem fogod megalázva, elnyomva, kihasználva érezni magad. Soha.

Egy egészséges párkapcsolatban a partnered soha egy ujjal nem nyúlna hozzád bántó szándékkal. Soha, de soha.

Egy egészséges párkapcsolatban ha az egyik fel is dühíti a másikat valamivel, amit mond vagy tesz, a másiknak eszébe sem jut „megbüntetni”.

Mert két felnőtt, egyenrangú ember tiszteli egymásban az embert, és nem kezeli alárendeltként a másikat. A „büntetés” fogalma értelmezhetetlen.

Mondok egy példát. Egy egészséget házasságban is előfurdul, hogy a feleség véletlenül mond vagy tesz valamit, amitől a férj dühös lesz. De egy normális férj ezt úgy kezeli, hogy elmondja a feleségének higgadtan, értelmes felnőtt ember módjára, hogy „Figyelj, engem feldühít, ha ezt teszed. Kérlek szépen, hagyd abba. Köszönöm.” A normális feleség pedig megpróbál eleget tenni a kérésnek. Ha pedig valami okból nincs lehetősége abbahagyni (rajta kívül álló okok miatt), akkor a férj aggreszív nekitámadás helyett fogja magát, és átmegy a másik szobába vagy kimegy sétálni, hogy kiszellőztesse a fejét és megnyugodjon.

Később pedig, amikor mindketten higgadtabbak, megbeszélik a dolgot. Elmagyarázzák egymásnak, mi volt a viselkedésük oka, és milyen érzéseket váltott ki belőlük a helyzet. Aztán kitalálhatnak valamilyen megoldást arra, hogy a jövőben elkerüljék a hasonló konfliktusokat.

A fenti példa egyébként teljesen ugyanígy elmondható fordított szereposztással is: a férj is mondhat olyat, ami a feleségét feldühíti. A normális feleség viszont jelenetrendezés és drámázás helyett ugyanolyan érett, felnőtt módon viselkedik, mint a fenti példában a férj: tesz egy higgadt, egyértelmű kérést, és ha ezt nem teljesítik, akkor egy időre odébb áll, eltávolodik, átmegy a másik szobába vagy sétál egyet. Utólag pedig leülnek és megbeszélik, ki hogy látta a helyzetet, ki milyen tanulságot tud belőle levonni a jövőre nézve.

Ami biztos: hogy szándékosan nem bosszantják egymást. És a dühre nem a támadás, a „büntetés” a reakció, hanem az eltávolodás, átgondolás. Adjatok időt magatoknak lehiggadni, és később (másnap reggel vagy pár nap múlva, amikor már érzelmileg nem vagytok úgy fölzaklatva) beszéljétek meg a dolgot egymással nyíltan, őszintén.

Ha erre a férjeddel nincs lehetőség, ha ő azonnal támad és büntet, ha agresszív és soha nem látja be, hogy néha ő is hibázik: akkor viszont lehet, hogy tényleg a válás számodra a legjobb megoldás. Mert a fent leírt normális házassághoz két ember közös munkája kell. Ha a férjed ebben nem társ, akkor ő nem jó férj neked.

 

11. Na és mi lesz a gyerekekkel?

Ez egy nagyon fontos kérdés. Mert ugye ez az egész nemcsak rólad meg a férjedről szól, hanem ha vannak gyerekeitek, akkor róluk is. Nekik mi lenne a legjobb?

Gyakori válasz, hogy a gyereknek érdeke, hogy együtt maradjon a család. De mi ezt kicsit pontosítanánk: a gyereknek akkor érdeke, hogy együtt maradjon a család, HA MINDENKI BOLDOG BENNE.

Ha viszont a családban a felnőttek folyton veszekszenek, nincs szeretet és nincs béke, akkor a gyereknek az az érdeke, hogy a szülei menjenek külön. Jobban jár, ha két külön élő, de boldog szülője van, akik felváltva tudnak róla gondoskodni, mint ha két együtt élő, egymás életét megkeserítő szülője.

Rengeteg gyerek nőtt és nő föl elvált családokban. Ez nem azt jelenti, hogy jó ez így. Sőt: ha van esély javítani a kapcsolaton, akkor mindenképpen érdemes megpróbálni! Följebb adtunk is tippeket, hogyan. (Például megtanulni erőszakmentesen kommunikálni, az egy szuper első lépés lehet!)

De van olyan párkapcsolat, amit nem lehet megjavítani. Amikor lépni kell. Amikor mindenki úgy lesz boldogabb, ha felbomlik a házasság. És ha a kisebbik rosszat kell választani, akkor az sokszor igenis a válás.

A gyerek szempontjából is.


Ha pedig a férjed bántalmazó, ahogy a 9. és 10. pontokban említettük, akkor a gyereknek ELEMI érdeke, hogy elválj. Ugyanis egy bántalmazó apa mellett fölnőni a LEHETŐ LEGROSSZABB, amit történhet valakivel!

A bántalmazó családban felnövő gyerekek gyakran vagy maguk is bántalmazók, vagy maguk is áldozatok lesznek. Ezt nem akarhatod a gyerekednek! Úgyhogy ilyen esetben ne mérlegelj, ne adj még egy esélyt: hanem válj el. Amilyen gyorsan csak tudsz.

 

12. Mit gondolna rólam a környezetem? És: érdekel-e?

Válás előtt azt biztosan mindenki végiggondolja legalább egyszer, hogy mit fog ehhez szólni a család meg a barátok. Amit viszont érdemes szintén végiggondolni: ez igazából lényeges-e?

Mert gyakran az van, hogy már előre rettegünk mások véleményétől, és ez tart vissza.

Pedig TE VAGY AZ, akiknek az élete és boldogsága a tét. A környezeted tagjai (család, barátok, közeli ismerősök, rokonok, kollégák, szomszédok…) ugyanúgy fogják folytatni az életüket. Lehet, hogy pár hétig te leszel a téma. De ez a pár hét el fog múlni, és aztán találnak másik témát! Te viszont nemcsak pár hétig maradsz benne a helyzetben hanem még éveken, évtizedeken át.

Érdemes feltenni a kérdést: rossz-e a jelenlegi életed annyira, hogy érdemes bevállalni miatta, hogy néhány hétig rólad fog beszélni mindenki? Mert ha igen: akkor ezt le kell szarni, és bevállalni a változtatást. Ha pedig nem: akkor javaslom visszamenni a 6. ponthoz, és átgondolni, milyen módon tudnátok (közös erővel) megjavítani a kapcsolatot.

 

13. A legszokatlanabb kérdés mind közül…

...hogy vajon tényleg nektek való-e a monogám házasság. És nem valami másfajta kapcsolat lenne-e testhez álló helyette?

Hogy mire gondolunk? Például ha a gond az, hogy mindketten rendszeresen azzal küzdötök, hogy megkívántok más embereket is egymáson kívül (netalántán bele is szerettek másba). Miközben a ti kapcsolatotok is jól működik, szeretitek, kedvelitek, tisztelitek egymást, jó csapat vagytok.

Ha így van, akkor egyáltalán nem biztos, hogy a válás a jó megoldás. Sőt.

A jó megoldás ilyenkor az, ha őszintén leültök egymással erről beszélni. Nyíltan, szégyen nélkül el kell mondani a másiknak a vágyaidat, és meghallgatni az övéit. Sok-sok ilyen beszélgetés alatt lehetséges olyan mélyen megismerni a párodat, hogy akár egy (etikus) nyitott kapcsolat is lehetségessé válik.

Az etikus nyitott kapcsolat nem könnyű műfaj, és csak azoknak a pároknak ajánljuk, akik eljutottak az őszinteség és kölcsönös támogatás egy nagyon magas fokára. Az egésznek az az érzelmi munka az alapja, amiről a 6. pontban beszéltünk: ha az nincs meg, ha nincs közös akarat a kapcsolat építésére, egymás mélyebb megismerésére, minőségi idő együtt töltésére, akkor az etikus nyílt kapcsolat nem fog működni. Akkor jobb, ha a válást választjátok.

Mert az nem etikus, hogy a másik háta mögött félredugsz. Az sem etikus, hogy ultimátumként közlöd vele, a házasság megtartásának egyetlen feltétele, ha te szeretőt tarthatsz – kész tények vagy lehetetlen döntéshelyzet elé állítani a társad, nos, erre az alapra biztosan nem fogsz tudni stabil párkapcsolatot építeni!

Az etikus nyílt kapcsolatokról sok anyagot találhatsz az interneten, keress rá, hogy „poliamoria”. Itt a SzabadNem-en is írunk már erről. Érdemes hallgatni azoknak a tanácsaira, akik már benne élnek egy ilyen kapcsolatban, mert rengeteg a buktató. (Például a megcsalásra csak akkor jó válasz a kapcsolat kinyitása, ha a megcsalás és a kinyitás között megtörtént egy – sok-sok hónapon, akár éveken át is tartó – párkapcsolati terápiás munka. A megcsalás a bizalmat ássa alá, viszont a bizalom a legalapvetőbb feltétele egy etikus nyitott kapcsolatnak. Éppen ezért a nyitás csak akkor lehetséges, ha előtte visszaállítottátok a bizalmat, ami általában nem könnyű feladat, és sok közös munka eredménye lehet csak, amint arról a 8. pontban írtunk.)

Sok sérülést elkerülhettek, ha türelmesek vagytok és lassan vágtok csak bele, miután alaposan átgondoltatok és átbeszéletetek mindent. Ha pedig a lazább, szexközpontú változat érdekel, akkor esetleg a szvingerezés lehet számotokra a megfelelő út. Ebben az esetben is érdemes előtte alaposan tájékozódni, és egymással jól átbeszélni az egészet.

Úgy érzed, hogy mi sem állhatna távolabb tőled, mint egy nyitott kapcsolat? Azzal sincs semmi gond, sőt. Nem mindenkinek való ez: nektek, közösen kell rájönnötök, vajon ez-e a ti utatok. Ne menj bele semmi olyanba, amiben nem érzed jól magad! És a párodat se kényszerítsd erre. De ha bizonytalanok vagytok, a legjobb, amit tehettek, hogy megbeszélitek egymással.

 

+1. Nem jó a szex? Vagy nincs is szex egyáltalán?

A SzabadNem-en korábban írtunk már szextippeket egyenlőségre építő párok részére: ha a szexuális életetekkel van gond, érdemes lehet elolvasni ezeket a tippeket.

Gyakori ugyanis, hogy az emberek elnyomják magukban az egészséges szexuális fejlődést, és például nem mernek beszélgetni egymással szex közben… ami szinte biztos, hogy idővel a dolgok ellaposodásához vezet. A szexet ugyanis tanulni kell: és egymást tudjátok a legjobban tanítani. De ehhez nyílt, tabuk nélküli kommunikációra lesz szükség…

Mivel ez a téma túlmutat a jelenlegi cikk keretein, ha úgy érzed, ez a gond, javasolunk itt pár hasznos cikket neked. És mindenképp kövesd be a SzabadNem-et ezen a linken, mert tervezünk több szakértőt is megszólaltatni, és további hasznos cikkeket írni a jövőben. Ezek neked is segítségedre lehetnek majd!

A csikló, ahogy még sosem láttad

Szextippek: 11 tanács egyenrangú párkapcsolatban

Ízlések és szexnyelvek

Tisztán a szexről – Mítoszok az orgazmusról

Milyen a gondoskodó férfi? Te annak tartod magad?

– – –

Reméljük, kérdéseink segítettek megérteni, hogyan jutottál el odáig, hogy a váláson gondolkozol, és kaptál néhány hasznos tanácsot is a továbbiakhoz. Akárhogy is döntesz, tudnod kell: ELVÁLNI NEM SZÉGYEN.

Hanem egy felelős, felnőtt ember döntése.

Neked is jogod van meghozni ezt a döntést, ha úgy érzed, így a helyes.

Ha pedig a kapcsolat megjavítása mellett döntesz, reméljük, ahhoz is sikerült hasznos tanácsokat adnunk.

Ne feledd: egy életed van, és jogod van boldognak lenni. Ne félj megküzdeni a boldogságodért!

 

Kommentelés itt!