A Genderfészek/Szabadnem/Prizma online karanténworkshop-sorozata keretében május 8-án Dittera-Balogh Andrea (FreeThinker) előadását hallhattuk, „Gyertyám két végén égetem”. Bi/pánszexuális portrék a történelem csarnokából címmel. Beszámolónk első részében a biszexualitás fogalmáról és a korai pszichiátriai vélekedésekről írtunk. Most az előadó által bemutatott történelmi személyekkel folytatjuk.

A biszexualitás megélésének lehetőségét a történelem során általában a magas hatalmi státusz (gazdagság, és/vagy egy uralkodó védelme) biztosította. Emellett lehetett némi mozgásterük azoknak is, akik foglalkozásuk révén (pl. színész, művész) a konvencionális társadalmon kívül álltak.

Ókor

Az előadó szerint az, hogy az ókori Görögországban teljesen szabadok lettek volna az azonos nemű kapcsolatok, inkább csak egy sztereotípia – bizonyos formáikat tűrték meg (pl. a katonák közötti, vagy a mester-tanítvány viszonyt, de azokat sem feltétlenül helyeselték), a nők pedig e téren (is) láthatatlanok maradtak. A leszbikus kapcsolatból akkor kerekedett botrány, ha megsértették az apa vagy a férj hatalmát.

Szapphó-ábrázolás i.e. 470-ből

Szapphóról (i.e. 630–570) – a közvélekedéssel ellentétben – valószínűleg nem igaz, hogy leszbikus lett volna (hiába ered a lakhelyének, Leszbosz szigetének nevéből ez az elnevezés); inkább biszexuális lehetett. Női alkotókört vezetett, egyfajta ókori „szalont”, emellett férje volt és kislánya. Ez utóbbit ugyan még betudhatnánk a korban elkerülhetetlen normakövetésnek is, de a fennmaradt 215 töredékében egyaránt találunk férfiakhoz és nőkhöz szóló szerelmes verseket is. Kortársai beszámolói egyaránt említik férfi és női szeretőit. Idősebb korában pl. beleszeretett egy révészfiúba – de az valószínűleg csak legenda, hogy miatta öngyilkos lett volna. Magas státusza (arisztokrata származás, majd férj), valamint Leszbosz viszonylag szabad légköre biztosította számára azt a keretet, amiben megélhette biszexualitását.

Catullus (i.e. 84–54) fiatalon maradt egyedül hatalmas vagyonnal. Leghíresebb verseit egy, általa Lesbiának nevezett nőhöz írta (akit nem a nőkhöz való vonzódása, hanem költői tevékenysége miatt illetett e névvel), de az újító szellemű költői csoportból, melynek korán tagja lett, férfi szeretői is voltak. (Egy Iuventius nevű férfival egy ideig együtt is élt, féltékenység miatti veszekedéseiktől gyakran volt hangos az utca.) Viszonyait és kalandjait verseiben is megörökítette.

Középkor

A középkorban a vallás igyekezett minél jobban ellenőrzése alá vonni az emberek nemi életét. A normaszegő szexuális viselkedés (melynek ismert formáiról a korabeli gyóntató könyvek adnak számot) istenkáromlásnak számított. Ha kiderült, közösségi büntetéssel sújtották (pl. penitencia, bírság, verés – a halálbüntetés csak később, a világi közigazgatás megjelenésével válik jellemzővé).

Uálládá bint-al Musztakfi

A 11. századból érdekes felvillantott alak volt Uálládá bint-al Musztakfi (1001–1091), a szabadgondolkodó andalúziai hercegnő, költőnő. Apját, a kalifát fellázadt nép elkergette, ő pedig levette a fátylát és önállósult, házában szalont alapított. Nagy szerelme a szintén nyíltan biszexuális Ibn Zajdún költő volt, de a két család közti politikai viszály miatt viharos volt a kapcsolatuk. Hírbe hozták Mukja bint-al Tadzsáni nevű nő tanítványával is, akivel haláláig (nem monogám viszonyban) együtt élt, és aki utána vagyonát rendezte.

A trubadúr- és udvari szerelem mozgalom a házasságot társadalmi szükségszerűségként, a szerelmet viszont, mivel szabadon választott, magasztosabbnak, éterinek, így akár nemtől függetlennek tekintette.

Aquitániában élt Bertrand de Born (1140–1215) trubadúr, aki kegyencként és udvari költőként állítólag – miközben házas családapa volt – intim viszonyban állt Henrik (1155–1183) angol királyi herceggel. Hozzá, valamint nőkhöz írt versei egyaránt fennmaradtak.

Kora újkor

A reneszánsz időszakából az előadó Janus Pannoniust (1434–1472) emelte ki, akiről kevéssé köztudott, hogy nőkhöz és férfiakhoz egyaránt írt verseket. Itáliában ismerkedett meg a botrányhős Galeotto Marzióval 1427–1497), Mátyás király udvarának gyakori látogatójával, akinek De doctrina promiscua c. könyve gyakorlatilag a homoszexualitásról szóló értekezés volt. Egyes spekulációk szerint Mátyás a két férfi kapcsolata miatt hidegült el később Janustól (azonban egyáltalán nem biztos, hogy valóban szexuális kapcsolatban álltak). A baráti és szerelmes érzéseket általában nehéz szétválasztani Janus Pannonius költészetében, ugyanakkor az előadó felolvasott egy jóval egyértelműbb idézetet is (melyet a Válogatott versekben persze hiába próbáltam visszakeresni :) ) .

Michelangelo Buonarroti

Rendkívül elterjedtek a spekulációk Michelangelo (1475–1564) magánéletéről is. Két közismert múzsája volt: Victoria Colonna (1490–1547) özvegy költőnő, akivel gyengéd hangvételű levelezést folytatott, és fiatal tanítványa, Tommaso dei Cavalieri, akihez több mint 300 szonettet írt. Utóbbira sokszor az „élettársaként” hivatkoznak, pedig a férfi barátságuk 12. évében megnősült. Egyik kapcsolatról sem lehet tudni, hogy a gyakorlatban elhálták-e.

Michelangelo visszafogottságával éles kontrasztot képez botrányhős kortársa, Benvenuto Cellini (1500–1571) szobrász, rajzoló, katona és önéletrajzíró magánélete, aki több alkalommal állt szodómia miatt a bíróság előtt - tetteiről a fennmaradt periratokból alkothatunk képet. A nehézséget az jelenti, hogy mivel önmagában bűnként ítélték el a korban a homoszexualitást, nehéz megállapítani, hogy beleegyezéses viszonyokról, vagy nemi erőszakról volt-e szó ezekben az esetekben.

Aphra Behn (Sir Peter Lely festménye, 1670)

Innen a restauráció korába léptünk tovább. Aphra Behn (1640–1689) az első nő volt, aki meg tudott élni az írásból. Hamar felismerte a gazdasági önállóság fontosságát, és erre tudatosan törekedett. Ő találta fel a szerelmes regényt mint műfajt, miután rájött, hogy az igen kelendő. Első műve ugyanakkor a faji előítélet elleni állásfoglalás volt. Elutasította a házasság intézményét, úgy gondolta, hogy a nőké a szerelmi választás joga. Fontos volt számára az érzékiség irodalmi megfogalmazása. Időnként férfiruhát öltött. Élettársa egy közismerten biszexuális férfi ügyvéd volt, de mellette voltak férfiakkal és nőkkel egyaránt kapcsolatai. Partnerei közé tartozott Elizabeth Barry színésznő és (a szintén biszexuális) II. Károly, valamint ez utóbinak egyik szeretője, Hortance Mancini (1646–1696). Mind Aphra, mind Hortance értettek a kardforgatáshoz, és egy anekdota szerint egy nézeteltérésüket a kikötőben – a döbbent tömeg előtt – vívással rendezték le. Aphra a nyílt normaszegést csak addig folytathatta, amíg a király megvédte, halála után nyomorba süllyedt.

II. Károly libertinus udvarának szöges ellentétét képezte Katherine Philips (álnevén Orinda) költőnő, a neoplatonista szellemiségű Society of Friendship alapítója. A társaság a plátói szerelmet hirdette, mely nemtől függetlenül fűzhet egymáshoz embereket. Philips női és férfi szeretőket is vett maga mellé. A szerelmesek kimutatták egymás iránti érzéseiket, de a szexmentesség megvédte a kört a bűn vádjától.

Modern kor

A felvilágosodás után elterjed az erotikus irodalom, női szerzők tollából is. Félicité de Choiseul-Meuse (1767–1838) francia írónő 1807-ben megjelent Julie, avagy hogyan védtem meg a rózsámat c. regényében kifejezetten ajánlja a nők közötti szexuális kapcsolatot olvasóinak, az elhamarkodott házasságok kivédése céljából.

Mlle Raocourt

A következő színes karakter, Mademoiselle Raucourt (1756–1815) színésznő volt, aki a színpadon kívül gyakran öltött férfiruhát. Hírnév ide vagy oda, a Comédie Française nem tolerálta a végtelenségig színésznő botrányos életvitelét, ezért kirúgták. Ő azonban akkori női szeretőjével megszökött, és magukkal vitték a színház jóképű fiatal pénztárosát és a teljes kasszát is. Miután elfogták Raucourt-t, három év börtönre ítélték, rajongója, Marie Antoinette közbenjárására azonban hamarosan kiszabadult, ráadásul a Comédie Française-ben folytatta karrierjét. Fiatalon, mielőtt felismerte volna, hogy inkább a nőkhöz vonzódik, jegyben járt egy férfival, Charles de Villette-tel, aki viszont utóbb homoszexuálisnak bizonyult. A férfi Condorcet barátja volt – hányattatásait látva terjesztette elő a(z egyébként hetero) matematikus 1791-ben a homoszexualitás dekriminalizálására vonatkozó javaslatát. Raucourt egyik szeretőjével, a biszexuális Sophie Arnould (1740–1802) operaénekesnővel leszbikus klubot is alapított. De amikor felmerült a bővítés ötlete, összekülönböztek: Raucuort csak Villette-et és a hozzá hasonló férfiakat (a „meleg” szó ekkor még nem létezett!) engedte volna be, Arnould viszont minden férfit, mondván, hogy ő velük is ismerkedne. A vita élénken foglalkoztatta az előkelő társaságot, és a korabeli újságok pletykarovatában landolt.

Az előadó zárásként a 20. századból néhány magyar vonatkozású esetet sorolt fel.

Veér Imre író, újságíró, műfordító, politikus, a Magyar Köztársaság Párt és a Magyar Szabadságpárt alapítója. Puccsot szervezett Horthy ellen, amiért öt év fegyházra ítélték. Később a Gestapo is letartóztatta, de sikerült elmenekülnie. 1917-ben írt egy korát megelőző regényt, Imago, a kétnemű ember címmel, amely (mint hihetnénk) nem interszexualitásra utal. A főhős, akinek két szerelme Károly és Kornélia, a biszexualitást kulturális kontextusba, egyben piedesztálra helyezi.

Igen, barátom, biszexuális lény vagyok – szólt Keresztély szomorúan, s félve, hogy patetikusnak ne lássék. – Görög, ki úgy él itt, mint a teutonok és ugorok között, mint aranyfácán a baromfiudvarban.

Biszexuális lények voltak ezek, ez az egész művészlelkű görög nép, a művész római, a görög szobrászok, építők és tragikusok mind, és innen van az emberi testnek és léleknek az a tökéletessége a műveikben.

Karády Katalin

Utolsó szereplőnk, Karády Katalin (1910–1990), aki a „végzet asszonya” imázsa és „szexszimbólum” mivolta ellenére a magánéletében szívesen járt férfiruhában, élete végéig gondosan titkolta a biszexualitását. A róla szóló utolsó (végül meg nem jelent) dokumentumfilm rendezőjének vallott kamerán kívül a női kapcsolatairól, ez a beszélgetés feljegyzések formájában maradt fenn.

Dittera-Balogh Andrea előadása alapján lejegyezte Antoni Rita

FOLYTATJUK!

Sorozatunk befejező részében a biszexualitás jelenéről és a vele kapcsolatos sztereotípiákról lesz szó.

HOZZÁSZÓLNÁL?

FACEBOOK-OLDALUNKON MEGTEHETED!

Férfiak is, nők is megfordultak az ágyukban: biszexualitás a történelemben 2.