Gyerekkoromban balettozni jártam, úgyhogy sok belsős infóm van a balettozásról. De miért írok erről épp a Pride után? Várd ki a végét!
A fő ok, amiért gyerekkorban kell kezdeni a balettozást: a testednek másképp kell fejlődnie. Igen: azzal, hogy bizonyos módon nyújtod és feszíted az ízületeidet, a tested maradandó változást szenved.
Láttál már balettozó férfit, igaz? Nem tűnnek túl izmosnak, legalábbis nem izompacsirták. De aztán úgy emelnek meg egy felnőtt embert, hogy leesik az állad. Az izmaikat arra edzették, hogy rugalmasak legyenek, szálkásak, de tömörek.
Vagy ott a csaj a tesiórán, aki mindig széttartott lábfejjel áll. Valószínűleg nem csak megszokás: az ízületei vannak így berögzülve.
Én hat évesen kezdtem balettozni, és három év után abbahagytam. Aztán pár év szünetet tartottam, majd visszatértem, és jazz-baletten folytattam (aminek a testmódosításai többnyire ugyanazok, csak spicc nélkül), sőt néhány évig stepptáncoltam is. Úgyhogy akárhány gyógytornász néz rá a lábamra meg a csípőmre, mind felkiált: „Ó, te táncoltál!”
Oké, bevallom, a spárgához sose voltam elég hajlékony. De tényleg nem csak a kispadon ültem. Bár rendesen lábujjhegyre állni sose tudtam, mégis 95%-ig biztosra veszem, hogy a lábfejem a sok spiccelés miatt görcsöl be a mai napig, ha nem masszírozom be heti rendszerességgel egy teniszlabdával.
Amikor 6 évesen kijelenetettem, hogy táncos akarok lenni, a felnőttek körülöttem mind sejtették, ez mit jelent. Tudták, hogy maradandó változásokkal fog járni a dolog. De ellentétben azzal, mikor transz gyerekek jelentenek ki önmagukról valamit, nálam senki se kérdőjelezte meg a döntést. Nem kezdték el azt feszegetni, vajon mennyire értem a kockázatokat, mennyire vagyok tudatában a döntés véglegességének. Mennyire vagyok képes 6 évesen eldönteni valamit, ami egy életre szól. Egy testi változást, ami, ellentétben a transz gyerekek helyzetével, nem visszafordítható.
Igen, a balett esetében még csak késleltetni sincs mód. El kell kezdeni "időben", különben berögzülnek az izületek, és nincs több esély a változásra. Ezzel szemben a transz gyerekeknél egyes országokban alkalmazott ún. pubertásblokkoló gyógyszerek (amik Magyarországon nincsenek használatban, a Szerk.) lehetővé teszik, hogy ők később még meggondolják magukat. Nálunk, balettosoknál, a döntés "most vagy soha" jellegű.
Ha profi táncos akartam lenni, az (amúgy tök normális) ízületeim ketyegő időzített bombák voltak.
Oké, nyilván vannak szülők, akik valami okból nem engedik a gyereküket balettozni. Akár a pénz, akár az idő miatt, akár mert nem akarják kitenni a gyereket veszélyes testi deformációknak (vagy akár, kisfiú esetén, mert milyen "buzis" dolog már a balett = homofób előítélet). Szóval persze, ne általánosítsunk, nem minden nevelő támogatja ezt fenntartás nélkül.
De míg a balettos gyerekek döntése, úgy általában, igenis valid a felnőtt társadalom szemében (különben nem lenne balett-táncos utánpótlás...), a transz gyerekek hasonló jellegű döntését vadul ostorozzák jobbról-balról. Sok kritika éri a pubertásblokkolók használatát (nem Magyarországon, mert ez itt nem megengedett egyáltalán, de máshol, ahol engedélyezett a kezelés, a kérdés komoly port kavar). És legalább annyi kritika éri a hormonterápiát is (ez a valódi átmenetet jelentő kezelés gyógyszeres része, amikor az illető a számára megfelelő nem hormonjait kezdi szedni a műtét előtt vagy helyett – ez Magyarországon komoly orvosi felügyelet mellett a 18. év betöltésével engedélyezett – illetve egy ideje a kormány már ezt is teljesen ellehetetlenítette).
Vagy gondoljunk csak a jogi keretekre: azt semmilyen jogszabály vagy gyermekvédelmi rendelet nem tiltja, hogy egy 6 éves, ha akar és a szülei támogatják, elkezdjen balettozni és ezzel örökre testi változásokat szenvedjen. Míg egy magát transzneműnek érző gyerek, nos... egy egész jogrendszerrel találja szemben magát, ami (legalábbis Magyarországon) egészen 18 éves koráig semmilyen módon nem engedi, hogy döntsön a saját testéről és annak alakulásáról. Akar-e férfias izomzatot vagy nem? Akarja-e, hogy a tesztoszteron serkentse a szőrtermelést és csökkentse a zsírpárnákat, vagy épp fordítva?
18 évesen már rég késő, mert "berögzült" minden változás.
Épp ezt tudná megakadályozni a pubertásblokkoló (a nevében is benne van: semmi mást nem csinál, mint blokkolja a pubertást, épp azért, hogy az illető elérhesse a 18-at visszafordíthatatlan változások nélkül, és teljes felelőssége tudatában eldönthesse, melyik nem tagjaként kívánja leélni az életét). Ezt a megoldást viszont – mint említettem – még azokban az országokban is vehemensen támadják, ahol egyáltalán engedélyezett.
Az, hogy én 6 évesen táncosként „azonosítottam magam” és elkezdtem balettórára járni, fizikailag nagyobb hatással volt rám és a későbbi életemre nézve, mint mikor egy 6 éves meg akarja változtatni a nevét és megnöveszteni a haját. De az engem nevelő felnőttek egyikét sem vádolták meg gyermekbántalmazással.
Milyen érdekes.
A cikket ez az angol nyelvű poszt inspirálta
(Eredeti szerző: „thatgirlwhokeepsreading”, tumblr, 2021.)