Először 2009-10-ben, az óvodai nevelés alapprogramjának vitájakor tört ki Magyarországon a genderpánik. Pedig akkor a transzneműek (legalábbbis láthatóság szintjén) még a kanyarban sem voltak - a nemi sztereotípiák kerülése önmagában is elrettentő erővel bírt. Az LMBTQ-ellenesség csak ürügy.
A „genderideológia”-ellenes diskurzus minden olyan nézetet elutasít és démonizál, amely elszakad a nemi szerepekkel és a szexualitással, termékenységgel kapcsolatos konzervatív-katolikus dogmatikától. Hívei visszavezetnék az emberiséget a szexuális forradalom, a feminizmus második hulláma és a melegmozgalom előtti korokba.
Fundamentalista-konzervatív politikai és vallási szereplők egyre gyakrabban hasonlítják az állítólagos „genderideológiát” a kommunizmushoz és a totalitarizmushoz, holott éppen a „genderellenes” mozgalom mutatja a fasizmus jegyeit – érvelt a közelmúltban Judith Butler a Guardian hasábjain.
Jelenleg felkapott minden oldalról beleszállni a transznemű emberekbe, az Átlátszó most csak folytatta ezt a “szép” szokást. Véleménycikk dr. Szabó A. Zsófiától
A „genderideológia" elleni harc eredete a IV. Női Világkonferenciára nyúlik vissza, ahol nem született egyetértés a szexuális és reprodukciós jogokról. A szexuális orientációra való hivatkozás végül kimaradt a záródokumentumból, de a fundamentalistáknak ez sem volt elég.
Amikor a kontrollvesztéstől való félelem, a múlt századi nemi szerepek utáni vágyakozás alapján próbálják megvédeni a gyerekeket, abból nem sül ki semmi jó.
A Családtudományi Szövetség konferenciáján nem számítottam olyan elvetemültségre, hogy szivárványcsaládokról, vagy egyáltalán, különböző családformákról lesz szó, de az iskolai szexuális felvilágosítás és a házasság előtti szexuális kapcsolatok démonizálása még így is sok volt.